Aki találkozott már éhes és fáradt négyévessel, az megérti, hogy A. miért követett el mindent, hogy bejusson a Budai Sport Hotel éttermébe, ahol a táblák szerint nem csak a szállóvendégeket várják szeretettel. A szeretet viszont elmaradt, a pincér mindenre talált kifogást, hogy miért nem ebédelhetnek meg náluk: mert nem jöhet be külsős, mert csoportok vannak, mert csak menü van, mert nincs hely. A valós okot viszont továbbra sem értjük, talán majd a válaszukból kiderül.

Tisztelt Budai Sport Hotel!

A tegnapi, szép derűs csütörtöki napon kirándulni indultam négy, illetve tíz éves unokatestvéreim társaságában. Kirándulásunk részét képezte a János-hegyről való lefelé libegőzés, csakhogy mire oda megérkeztünk, a négy éves kisfiú igencsak megéhezett.

A Libegő fenti végállomásán azonban sajnos csak egy büfé van, ahol ugyan lehet pékárut meg hot-dogot kapni, csakhogy szintúgy mint maga az épület, ezek az ennivalók is a régi szocialista rendszerből maradhattak ott kinézetük alapján. Nem mervén ezt enni adni a kicsinek, kitörő örömmel állam egy táblát, mely fennen hirdette, hogy a Budai Sport Hotel és étterem itt van a közelben, a kedves büfés néni felvilágosított, hogy nincs az 10 percre sem.

Nekiindultunk hát, a 4 éves fáradt és éhes gyerekkel mondjuk nem volt egy leányálom, de egy 20 perc alatt odaértünk. Meleg költözött kicsiny szívembe a bejáratnál látható tábla láttán, miszerint is itt valóban étterem található, nagy betűkkel hirdetve, hogy nem csak a szállóvendégek részére

Be is csattogtunk hát, látszott, hogy jól tele van az étterem, de hát ebédidő volt, így van ez rendjén. Az ajtóban kémlelve épp megállapítottam, hogy azért még van szabad asztal nem egy, mikor kijött a főúr. Kérdezi, mit akarunk? (Nem miben segíthet esetleg??) Közöltem, hogy ugyebár ebédelni. Na, azt itt nem fogunk, mondja ő. Már aztán miért nem? - kérdem én. Mert csoportok esznek, és különben, is, két hónapig itt most "külsős" nem ehet. De hát kivan írva a kapunál, hogy MINDENKIT szeretettel várnak, érvelek én. Az lehet, de nem most, nem minket. Mondom, nézze, nincsenek nagy igényeink, nem akarjuk a konyhát terhelni, csak valami nagyon egyszerű kaja kéne a kicsinek, mert nagyon éhes. Nem lehet, mert menüs étkeztetés van. Sebaj, jó lesz nekünk a menü is ez esetben, bármi legyen is az. De hely sincs. Bár szemmel láthatólag volt benn is, egy kicsiny teraszon álltunk, ahol volt két 4 személyes asztal, és senki nem ült ott. Mondom meghúzzuk magunkat ott, de azt sem lehet.

Mielőtt felmerülne, a kirándulás alatt nem lettünk sem koszosak, sem büdösek, sem ápolatlanok, a gyerekek is néma csendben voltak, egészen nyugodtan befértünk volna az összes többi rövid gatyás, pólós vendég közé. Visszaslattyogtunk hát a libegőhöz (a kicsi előtt le a kalappal, nagyon jól viselte a tortúrát), lelibegtünk, és a lenti végállomásnál lévő étteremben megettük életem egyik legfinomabb rántott sajtját.

Kedves Budai Sport Hotel! A bejáratnál lévő táblát ugyan már, cseréljék le, és ímhol az érdemjegy: üljenek le, egyes. Jelen levelemet elküldtem az Index Tékozló Homár rovatának is.

Nem tisztelettel, nem is köszönettel, hanem csak úgy:
S. A.