Zoltán zenéket szerez, egyszer már szerepelt is nálunk, most viszont klasszikus naív ügyfélként írt. Az E.ON minden előzetes bejelentés nélkül vágta le a nyaralójukat az áramellátásról, egy mozdulattal elintézve a családi nyaralást. A kalandhoz nem kapcsolódó, ám a szolgáltatóhoz mégis köthető szerzemény kellemes kísérője a sztorinak.

2007 óta első alkalommal volt lehetőségem nyaralni. Ha csak egy hétre is, de semmi zene, semmi meló. Két iskolás fiam is szívesen csatlakozott, nagy elánnal készültünk anyámék balatonszárszói nyaralójába. Szabit kivenni, listát írni, vásárolni, pakolni. Indulás június 20-án reggel.

Megérkezve a víkendházhoz, örömmel tapasztaltuk, hogy a legutóbbi nyírás óta nem nőtt annyit a fű, hogy újra bele kellene tolni a gépet, úgyhogy vidáman nyitottuk a kaput. Ez volt az utolsó boldog pillanat. Rögtön láttuk, hogy a házba vezető elektromos kábelek az utcai oszlophoz való csatlakozás helyett, szemérmetlen módon a földön hemperegnek. Elkezdtünk kipakolni, de közben hívtuk az E.ON hibabejelentő számát, mondván „A kábel leszakadt az oszlopról, kérünk szépen intézkedést!”. Az üszis droid megígérte, hogy még aznap kijönnek és megcsinálják. Nemsokára meg is jelent egy tetőtől- furgonig eonba burkolt jómunkásember, aki gyors, és érthetetlen köszönés-bemutatkozás után a villanyoszlop felé bökött, majd kijelentette:

- Ezt nem kötöm vissza, már nincs hozzá alkatrész.

Anyám erősen (és érthetően) kiakadt, hogy „akkor most hogyan?” Látszott ugyanis a csávón, hogy sunnyog. Végül elköpte, hogy ők vágták le és dobták be a kertbe a drótot, mert „a házban a mérőhely nem felel meg az EU szabványnak”. (Hogy ezt miből állapította meg…?) Keressünk egy „regisztrált” szerelőt, aki megcsinálja az átalakítást, utána visszakötik. Adott még egy telefonszámot valami E.ON-csókos szakihoz, majd sietve furgonba pattant és elhúzott.

Ott álltunk egy heti hűtött kajával, amit gyorsan frigóba kellett volna tenni, hívtuk hát a csókost. Érdekes módon az illető nem egészen értette az ügyet, sőt savazta az E.ON-t, mert ilyet szerinte előzetes értesítés nélkül nem lehet. (Szerintünk sem…) Egyébként be tudta volna vállalni a három napos melót („mert ugye csókolom, ehhez szét kell vésni a házat”), de egy héttel később tudott volna csak kezdeni. Próbáltunk másik villanyászt keríteni: négy nap volt a legkevesebb, amennyit várni kellett volna, hogy valaki odadugja a fáziskeresőjét.

A tízkilónyi, gazdaságos mirelit barátfüle már csöpörgészett, mi pedig kezdtünk az agyhalál állapotába süppedni. Telefon újra az üszinek (az legalább ingyen van). Negyedórányi szép szó, érvelés, Homárral, Jusztlacival és perrel való befenyítés sem volt elegendő, hogy a jómunkást visszatereljék drótozni, így érkezés után három órával már pakoltunk visszafelé a kocsiba, és gyermeki értetlenségtől övezetten indultunk haza. Két sráccal, hűtő, fény, villanybojler és rezsó nélkül maximum egyhetes szörvájvör-kiképzés lett volna a pihenésből. Balatonban mosdással, avartűz fölé akasztott lábasban főzéssel, a rothadó húsáruk és Túró Rudolfok bűzétől kábán… Valamiért nem vonzott ez a lehetőség.

A szabi idén valóban nem zenével és melóval fog telni. Helyette kitűnő nyári program vár: a ház eusítását megszervezni, drótot visszaköttetni, E.ON görénységét világgá kürtölni, pert elindítani. Zsííír…

Apró-popó: görénység. Mielőtt arra vetemedtem, hogy elindulok nyaralni, a Haragvó sors című készülő film egyik betétdalán dolgoztam, amely mondanivalójával kapcsolódik az energiaszolgáltató mentalitásához. A YAMAHA post írásakor megfogadtam, hogy mutatok valamit, ami az inkriminált szintetizátorral készült: Görény tangó itt.

Zoltán