Janus-arcú élet sorozatunkban ismerkedjenek meg DA-val, óvodás kislányával, illetve a szedresi Lovas Udvarházzal. DA kislánya megnyert egy óvodásoknak kiírt, lótémájú rajzversenyt. A fent említett istálló által felajánlott díj meglepően nagyvonalú volt: egy éjszaka szállás a lovaspanzióban az egész családnak, reggeli, vacsora, fejenként egy óra lovaglás plusz közös sétakocsikázás. DA azt írja, hogy a sokk akkor jött, amikor beugrottak Szedresbe megbeszélni, mikor vegyék igénybe a díjat: a lovaspanziós hölgy DA szerint durva hangnemben beszélt velük, gyanúsítgatta őket és spórolni próbált rajtuk, majd, miután emailben lemondtak a nyereményről, még csak nem is válaszolt. Felhívtam az említett nőt, aki egészen másképp adta elő a történetet, és DA sztorijának több pontjáról egyenesen azt állította, hogy nem igazak.

Íme először DA levele:

Sziasztok, egy vidéki lovas panzió által gyerekeknek meghirdetett rajzpályázat nyereményének sorsát szeretném megosztani veletek.

Még május végén történt, hogy ovis, nagycsoportos lányom egyik rajzát az óvónéni beküldte egy rajzpályázatra. A pályázatot a szedresi Lovas Udvarház és egy szekszárdi ált. suli hirdette meg, lovakkal, lovaglással kapcsolatos rajzokat kellett beküldeni. A kiscsaj imádja a lovakat, a lovaglást, és bár nyert már rajzpályázatokat, a mostani első helyezésén még én is meglepődtem, mert kb. 400 rajzból találták az ovis korosztályban a legjobbnak az övét.

A nyeremény is egészen jónak tűnt, egy emléklapon sorolták fel az alábbiakat:

1 éjszaka 4 főre, 16000,-

Reggeli 4 főre, 4000,-

Vacsora a helyi halászcsárdában, 4 főre, 8000,-

4x1 óra lovaglás, 8000,-

1 óra sétakocsizás 4 főre, 4000,- forint

A kiscsaj igazán örült a nyereménynek, mivel 4 óra lovaglás is volt benne, a többi nem foglalkoztatott különösebben, mivel Sz. egy kicsi falu, nem túl sok látnivalóval, ráadásul közel van a városhoz, ahol lakunk. A környék nevezetességeit ismerjük, nem tudtam pontosan, mivel töltjük majd el az egy éjszakához tartozó két napot, de a kiscsaj és a lovaglás miatt persze mindenképpen elmentünk volna. Sőt, ha a körülmények olyanok lesznek, akár néhány napot még ott maradunk – gondoltuk.

A nyár eleje foglalt volt, így csak július közepén kerestük fel a panziót, hogy időpontot egyeztessünk. Éppen Pestről utaztunk hazafelé, beugrottunk Sz-re, hogy személyesen beszéljük meg. A panzió zárva volt, de felhívtam a kapott emléklapon feltüntetett telefonszámot, amelyen egy hölgy (mint később kiderült, a panzió egyik tulajdonosa) első kérdésként azonnal felvetette (a nyeremény felhasználásának lehetetlenné válására célozva), hogy már lejárt a lapon feltüntetett határidő. Tájékoztattam, hogy július 30-a van megjelölve, tehát még legalább két hét van. Erre természetesen megpróbáltunk időpontot egyeztetni, előbb telefonon, majd az irodában személyesen.

Itt elég durva hangnemben közölte velünk, azon a hétvégén nem lesz jó, de a következőn sem és az azt követőn sem. Mi meg mondtuk, hogy hétközben is megfelel az időpont, nem volt mit tenni, megegyeztünk egy napban.  Majd rögtön mondta is, hogy a szállás első nap 14 órától másnap 10 óráig vehető igénybe, nehogy hamarabb érkezzünk (vagy nehogy tovább maradjunk véletlenül). Aztán kifogásolta, hogy nincs rajta a gyerek neve a nyereménylapon, amit egyébként tőlük, az első helyezettnek járó nyeremény felajánlóitól kaptunk. Olyan számonkérő volt a hangsúly, mintha legalábbis mi, otthon nyomtattuk volna, bár én elég alapos vagyok, akkor biztosan rajta lett volna a gyerek neve is. Mint később kiderült, attól tartottak, hogy csalók vagyunk, mi hárman, ott az íróasztala előtt állva, apuka, anyuka és egy kislány.

Majd közölte velük, hogy mivel csak hárman szándékoztunk igénybe venni a négy személyre felajánlott nyereményt, ezért a Lovas Udvarháznak nem kerül 4000 forintba a reggeli és nem kerül 8000,- forintba a vacsora. Legalábbis arról kaptuk a tájékoztatást, hogy „csak” 6000 forintért vacsorázhatunk. Férjem szemöldöke kezdett összébb húzódni, én is eltűnődtem, ilyen sz*ban vannak, hogy rajtunk kell néhány ezer forintot megspórolni? Na de ezt miért ilyen megalázó módon teszik?

A férjemmel arra gondoltunk, hogy mivel mi nem lovagolunk, a felajánlott 4 órányi lovaglásból, ha csak három jár is, (a reggeli-vacsora összegének felhasználási elvéhez igazodva), de azt legalább mind a kislány lovagolhatná le. Erre a hölgy hangja felcsattant, és azt mondta, hogy a 4x1 óra, az a családtagokra vonatkozik, mindenki lovagolhat egy órát, nem lehet összevonni. Elég hosszan győzködtük, hogy ha mi, felnőttek nem lovagolunk, miért ne lehetne a gyereknek többet, mint ami a ráeső egy óra? Kegyesen hozzájárult, hogy a kiscsaj két órát lovagolhasson. A sétakocsizásról pedig szó sem esett, hogy mikor, hová, merre?!

Majd közölte velünk, hogy ebédeltetnie kell, erre (mármint ránk) neki nincs ideje, szabályosan kidobott bennünket. Kifelé menet az irodából még utánunk kiáltotta, hogy a vacsorát a halászcsárdában majd a panzió kifizeti, de csak 6000 forintot, a többit nekünk kell fizetni.

Végül azt is odakiáltotta még, hogy személyi igazolványt vigyünk magunkkal, mert igazolni kell, hogy tényleg mi, azaz a kislányunk nyerte meg ezt a díjat.

A hangneme, viselkedése több mint felháborító volt, nagyjából úgy éreztük magunkat, mintha valami nagy-nagy szívességet tenne nekünk, szegény, csóróknak, akik csalárd módon ki akarják használni a lovas udvarház nagylelkűségét.  Mi naivan azt hittük, hogy majd kedvesen fogadnak bennünket, netán megdicsérik a gyereket, esetleg még a rajzát is megtaláljuk valahol, de legalább egy mosolyt kap a kiscsaj, ilyenkor az ember nem állja meg, hogy egy-egy kedves szót ne szóljon egy kislányhoz. A sz-i Lovas Udvarházban a hölgy megállta, sőt, nagyon lekezelően bánt velünk, pedig nem mi kértük a nyereményt, hanem ők ajánlották fel. Ráadásul a gyerek végighallgatta a kellemetlenkedéseit, a gyanúsítgatásait, hogy vajon biztosan ő nyert-e?!

Hazaértünk, és küldtem nekik egy e-mailt, közöltük, hogy a felajánlott nyereményt nem áll szándékunkban igénybe venni. Nem szeretnénk magunkat délután 14 órától másnap 10-ig hasonló magatartás elviselésének kitenni. Sokat utazunk, külföldön, belföldön egyaránt, családdal, havonta legalább egy hétvégét szállodában, panzióban alszunk, sehol nem tapasztaltunk hasonlót. Nem vagyunk hozzászokva ehhez a hangnemhez, amit az egyeztetés során tapasztaltunk. Elképesztőnek és sértőnek éreztük az sz-i Lovas Udvarházban tapasztaltakat.

Azt is leírtam, hogy nem gondoltuk, hogy a nyereményt utólag fogják a nyertes körülményeihez igazítani, mert ez nem szokásos dolog, hogy ha kevesebben vesszük igénybe, akkor lecsökkentik a nyereményt. Nem feltétlenül a 6000 forintos vacsoráról van szó, mert magunktól is gondoltuk, hogy ha a nyereményben szereplő összegtől többért vacsorázunk, azt nekünk kell fizetni, de egy kicsit meglepődtünk rajta, hogy ezen kívül a lovagláson újabb 2000 forintot akart spórolni a hölgy. Azt sem gondoltuk, hogy két órányi lovaglásért is vitázni kell majd. Úgy látszik négy főre 1-1 óra lovaglás nem ugyanannyi, mint 1 főre 4 óra lovaglás. Vagyis csak három főre. Sétakocsizás meg nem jár, de ez már nem is fontos. (Mintha a lottó ötös megnyerésekor a nyeremény felvételekor megkérdeznék, van-e legalább 5 gyerek, mert ha nincs, akkor néhány millióval csökkentik a nyereményt…)

Azt meg, hogy a gyerek valóban az, akinek mondja magát, sajnos személyi igazolvánnyal sem tudjuk igazolni, mert nincs neki! Igaz, a sajátunk akkor is nálunk volt (sokat utazunk, a személyi igazolvány mellett jogosítvánnyal vagy útlevéllel is bármikor tudjuk igazolni magunkat), de a kislányunk még a mi személyi igazolványunkban sem szerepel, merthát az új típusú igazolványba már nem szokták beleírni.

Szóval, megírtam a levelet a nyereményt felajánlónak, gondoltam, legalább e-mailben egy elnézés, vagy hasonló majd jön válaszként. Azt jó előre elhatároztam, hogy meg vagyok sértődve,  mostmár bármit ajánlanak, akkor sem megyünk el. De nem kellett őket visszautasítanom, mert bár több mint két hete történt mindez, azóta sem méltattak bennünket válaszra. A gyerkőccel meg járunk lovagolni oda, hová eddig is.

üdv

DA

Kemény. Fel is hívtam a panziót, ami nem volt problémamentes, mert a Google azt írta a Lovas Udvarház weboldaláról, hogy "Vigyázat! Ennek az oldalnak a meglátogatása kárt tehet a számítógépében!", de azért hamar elértem Sebestyén Zoltánnét, aki elmesélte, hogy 4 díjat ajánlottak fel, ebből ketten fel is használták azt, DA-ék voltak a harmadikak, a negyedik győztes egyáltalán nem jelentkezett. (Az asszony, DA állításával ellentétben nem a panzió tulajdonosa.) Sebestyénné szerint a felajánlásuk eleve úgy szólt, hogy a nyertes és családja fejenként nyer egy éjszaka szállás, egy óra lovaglást és egy közös kocsikázást, maximum négy főig, tehát nem  fix 4 főre szólt a díj, hanem maximum annyira.

A beszélgetés az ő elbeszélésében úgy zajlott, hogy DA-ék a lovardától külön elhelyezkedő kastélyszállónál keresték őt, aki az istállónál volt, mert egy 19 fős gyerektábor résztvevőit pátyolgatta. Telefonon megbeszélték, és a család átgurult hozzá a lovardába. Itt tisztázták, mit takar a nyeremény, közben befutott a telefon, hogy megérkezett a táborozó gyerekek ebédje. Emiatt nem volt ideje arra, hogy mindent átbeszéljen a családdal. A napot azért sikerült rögzíteniük, illetve, hogy mennyi lovaglás jár, ha csak a kislány akar nyeregbe ülni. Mivel a beérkezett ebéddel kellett foglalkoznia, kérte, hogy a további részleteket, például a kocsikázás idejét majd a lovaglás napján beszéljék meg, és távozott. A családdal, állítása szerint, teljesen normálisan elköszöntek egymástól, ők semmi olyat nem mondtak, hogy a beszédstílusát sértőnek találták volna, abban maradtak, hogy a megbeszélt napon találkoznak.
A megbeszélt napon azonban nem jött a nyertes család. Délután Sebestyénné a telefonja híváslistájából kibányászta a számukat és felhívta őket, hogy hol vannak. DA azt mondta, nem ér rá, de visszahívja, ehelyett egy SMS-t küldött, hogy a nyereményre nem tartanak igényt.  „Lehet, hogy az nem tetszett nekik, hogy nem tudtam velük foglalkozni, de úgy érzem, amit lehetett, megtettem, nekem szemtől szembe pedig egyáltalán nem mondták, hogy bajuk lenne” – mondta a Homárnak Sebestyénné.

Sebestyénné azt is mondta, hogy minden nap megnézi a mailjeit, és nem kapott levelet DA-tól. Ha kapott volna, nem keresi később elő a számukat, nem hívja fel őket és nem kap SMS-t, hiszen tudta volna, hogy a család érkezésére nem kell számítania.

Hát így állunk. Imádom szidni az „X ezt mondta, Y azt nyilatkozta” típusú újságírást,  de ezúttal még csak sugalmazni se szeretném, hogy „kinek van igaza”, mert például az is lehet, hogy senkinek, de ezen felül is számtalan lehetőség létezik.

Ha valaki járt az intézményben, megírhatná, hogy milyen élmény volt. A weboldal meg titokzatos módon került a Google tiltólistájára, egyelőre senki sem érti, hogy miért.