Most jutottam hozzá, hogy átolvassam az első BÜ-posztot, TWÁ írását az Aldi szupermarketről, és mindenekelőtt gratulálni szeretnék a Homár kommentelőinek: kétszázötvenvalahány komment volt, amikor elkezdtem átfésülni, és a végére maradt 103. Vagyis a hozzászólások majdnem fele NEM gyalázkodás, csetelés, harmadikozás és Batz-papucsozás volt, hanem a poszt témájáról szóló, ontopik vita. Ez váratlanul kellemes hír.

Az is üdítő, hogy mindössze 70-80 olvasó leplezte le, hogy ez reklámcikk, és kérdezett rá, mennyit kaptunk érte az Árpáddal. Ezeknek a félelmetes kombinatív készséggel rendelkező, ravasz olvasóknak tenném fel azt a segítő kérdést, hogy ha a Homár tényleg el akarna sütögetni reklámposztokat, ezt úgy csinálná-e, hogy az Index-címlap közepén bejelenti a dolgot, és akkora zajt csap körülötte, amekkorát csak lehet, sőt egy híres vendégszerzőt kér fel az írásra?

Ezzel együtt elvileg akár csalhatnánk is, és írhatnánk cégpénzért, csakhogy ott van a kommentlehetőség, így ha hazugságot állítunk, vagy csak olyasmit, amiről a közönség észlelhető szelete mást gondol, az azonnal kiderül. Itt az Aldis posztnál az volt a helyzet, hogy bár közel százan leplezték le, hogy ez egy reklámposzt, konkrétan egyikük sem tette hozzá, hogy amit Tóta leírt az nem igaz, és egyikük sem szólt hozzá érdemben a posztban olvasható tényállításokhoz és véleményekhez.

Szóval nekem tetszett a BÜ debütálása, külön szórakoztat, hogy milyen sokan kapnak eperohamot önmagában attól a ténytől, hogy nem futonfurt fikázunk, hanem azt is bátran megírjuk, amit szeretünk. A Homár azonban soha nem volt egyszerű köpködőhely, és nem is szántuk annak. Mi nyugodtan és kellemesen szeretnénk fogyasztani, ételt, italt, tárgyat és szolgáltatást, legyen a másik oldalon magánvendégló, multiáruház vagy állami erőszakszervezet. Ezért ez a témánk. Mivel Magyarországon igen nehéz úgy konzumálni, hogy ne  alázzák meg közben az embert, történelmileg tehát úgy alakult, hogy a Homáron a posztok túlnyomó többsége panasz. A konzumáláshoz azonban nem csak a szopás tartozik hozzá, hanem az is, hogy néhol azért mégiscsak jó vásárolni, szereltetni meg miskároltatni. És ki legyen olyan tökös ollós, hogy meg merje írni azt a ciki dolgot, ha komál valamit, mint egy mindenre elszánt tízlábú?

Végül megragadnám az alkalmat, hogy emlékeztessek minden olvasót: nemcsak mi, Homárok, hanem Önök is írhatnak BÜ-levelet, a szokásos postaládába.