Gomes augusztus 20-án, Budapesten szeretett volna pénzhez jutni, ám az Unicredit ügyfélszolgálatosa csak akkor tudott volna neki segíteni, ha külföldön kerül pénzzavarba. A pár perces, egyszerű műveletet így semmiképp nem tudták megoldani, pedig Gomes még Párkányba is szívesen átautózott volna a cél érdekében. Kabarétréfával felérő történet következik.

Nyáron felújítottam a lakásomat és augusztus 19-én este azzal vártak a burkolók, hogy gyorsan hívnom kellene egy vízvezeték szerelőt, mert ahol lebontottak a fürdőszobában, ott jól láthatóan elöregedtek a csövek és ők nem burkolnának tovább, amíg meg nem javíttatjuk, mert esetleg egy hét múlva beázik és akkor mindent újracsempéztethetek. Szentségeltem magamban, hogy ez most nem lesz egyszerű kihívás, de nekiálltunk vizest keresni.

Másnap reggel, nagy nehezen, ismerősökön keresztül sikerült egyet keríteni, aki a négynapos ünnep ellenére hajlandó volt elvállalni, hogy 21-én orvosolja a problémát. Egyetlen gondom volt csupán, hogy nem volt nálam a javításra is elegendő készpénz, mert nem vettem fel az ünnep előtt. Az Unicreditnél ugyanis két számlám van, de előrelátólag úgy kértem, hogy csak az egyikhez férjek hozzá bankkártyával, nehogy egy önfeledt szombat hajnalon elverjem az összes megspórolt pénzemet. Aznap viszont csak ezen volt pénzem (egyébként direkt erre tettem félre a felújításra szánt összeget), ezért felhívtam a telebankot.

Kedves hangú hölgynek elmondtam, hogy szeretnék átutaltatni a másik számlámra, kérdeztem, hogy megoldható-e ez az ünnepek alatt. Rendes volt, elmondta, hogy nem, de látszott (hallatszott), hogy segíteni akar, ezért javasolta, hogy csatoltassam a kártyához a másik számlát (vagy valami hasonló műveletet kellett volna végrehajtani, már nem emlékszem pontosan a hivatalos megnevezésre). Még azt is hozzátette, hogy ez egy néhány perces procedúra és akár már délután hozzájutok a pénzhez. Még azt is felajánlotta, hogy átkapcsol, ráadásul valóban a jó helyre ment át a hívás.

Elővezettem a problémát a kártyaügyekkel foglalkozó hölgynek, akinek az volt az első kérdése, hogy külföldön tartózkodom-e. Némileg értetlenkedve mondtam, hogy nem, de nem értem, hogy ennek mi a jelentősége. Válaszul közölte, hogy az Unicredit előírásai szerint ünnepnapon csak akkor tudják hozzácsatolni a kártyámhoz a másik számlámat, ha külföldön vagyok és valamiért pénzzavarba kerültem. Ezen kicsit vitatkoztunk, mert nem értettem a rációt. Próbáltam magyarázni, hogy tartózkodási helyemtől függetlenül nekik feltehetően ugyanazt a műveletet kell végrehajtaniuk, de nem sikerült meggyőznőm.

Hansúlyoznám, rá egyáltalán nem haragudtam, ugyanolyan bérrabszolga lehet mint én, aki kénytelen tartani magát egy olyan valakinek az utasításaihoz, aki elől a főnöki íróasztal eltakarja a valóságot. Hosszas vita után felajánlottam, hogy most a barátnőmmel együtt beülünk egy autóba, elhajtunk Párkányba, eszünk egy knédlit és onnan hívom fel őket, hogy külföldön vagyok és pénzzavarban. Erre, az ügyfélszolgálatos azt mondta, hogy már rögzítették, amikor közöltem, hogy Magyarországon tartózkodom, szóval ez így nem fog menni. Megint vitatkoztam, hogy ha újra felhívnám őket Szlovákiából, akkor már a cellainformációk és a roamingdíj szerint is elhagytam az országot, szóval megfelelek az előírásaiknak stb, stb. Végül azt mondta, megkérdezi a főnökeit és visszahív. Visszahívott. Főnökei szerint csak az ünnep után tudom felvenni a pénzemet. Nekik lett igazuk, szerencsére a húgom tudott kölcsönadni.

Gomes