Heccelésből teszem be Balázs levelét, aki elmeséli, mi történt a minap, amikor a Waitrose lánc egyik szupermarketjében váratlanul hosszú sor alakult ki a kasszák előtt. Annyit segítek, hogy nem nevették ki a vásárlókat, nem tettek rájuk félhangosan megjegyzéseket, és nem is beszélgettek tüntetően, hosszan a barátnőjükkel a szomszéd kasszából. Hanem?

Angliaban teljesen mas kulturaja van az ugyfelekkel vano banasmodnak, hiszen a verseny is sokkal nagyobb, ebbol szeretnek egy peldat leirni nektek:

A mindennapi kisebb bevasarlasaimat, a Waitrose nevu lanc egyik uzleteben szoktam megtenni. Ugy kell ezeket az uzleteket elkepzelni, mintha bemennel egy Tescoba Magyarorszagon, ahol a sarki kisbolt arain vasarolhatsz (tehat, nem akcios, nem draga, hanem normalis aron), szep, kellemes kornyezetben.

A kasszak egymas mellett vannak, ugyanakkor egyetlen egy hosszu sor van hozzajuk, es ahoz lehet menni, amelyik legeloszor felszabadul. Aminap szokatlanul hosszu sor alakult ki. Mar 5 perce vartunk a sorban, amikor egy kedves elado odajott hozzank, mosolyogva elnezest kert a varakozasert, majd egy masik elado talcan, muanyag poharakban megkinalta a sorban allokat uditovel.

A sor elejere erve, egy holgy mondta `s` mutatta: "A 2-es kassza maris szabad onnek uram."  A kasszanal mosolyogva megkerdezte a holgy hogy milyen napom volt, s elkezdett szatyrokba pakolni, mikor jeleztem nem kerek szatyrot. Kozolte hogy sajnos a cegpolitikaja hogy muszaly szatyrot adnia (ami ingyenes), de a termekek araiba beleepitettek a kornyezetvedelemre szant osszeget.  Pakolaszas kozbe meg elmondta, hogy remeli nem banom ha a friss csirkehust egy kulon zacskoba tenne, mert nem szereti a friss arut osszekeverni a tartos elelmiszerrel.

Majd elbucsuzott, s kellemes napot kivant.

Hamarosan ismet jelentkezem, egy masik derito s egyben meghokkento angliai tortenettel.