Annát kis híján megríkatta a Volán híresen tapló sofőrje, aki rendszeresen goromba az utasokkal, kiabál és úgy vezet, mintha nem is embereket szállítana. A diákbérlettel utazó lány a megaláztatása után át is tért a vonatra, bár a Volántól várt volna valami választ a panaszára. Majd talán most.

Egy időben rendszeresen jártam az Újpest-városkapu – Dunakeszi Horányi Rév/Vác útvonalon közlekedő busszal, oda-vissza. Voltak nagyon rendes sofőrök is, de persze most nem róluk szeretnék írni. Van egy bizonyos sofőr (most is ott van, ezt tudom), aki általában úgy vezet, mint egy őrült, és nekem sokszor az volt az érzésem, hogy az egyetlen szórakozását abban leli, hogy az utasokat ott szívatja, ahol tudja.

Sokszor kiabált már, stb. Én mindig jógyerek voltam, kedvesen köszöntem neki (vártam, hogy egyszer esetleg visszaköszön – ez nem történt meg), csak akkor féltem, ha jegyet kellett nála venni, de személyes atrocitás olyankor sem ért. Egy ideig.

Aztán egyik nap, valamikor tavasszal, délután hazafelé tartottam, a Volán bérletem épp lejárt, viszont a BEB-bérletem még érvényes volt, tehát jegy csak Budapest határától kellett.

Azt még itt közbe kell szúrnom, hogy Újpest-városkapunál egy általános probléma, hogy a buszon nem, csak a kb. este hatig nyitvatartó pénztárban és a (nappal szembefordított, láthatatlan képernyőjű, használhatatlan) automatáknál lehet jegyet venni (amelyeknek rendszerint legalább a fele nem működik). Én ezt soha nem tudtam felfogni, hogy miért így működik, de ez van. A jobbszívű sofőrök szoktak adni jegyet.

Tehát a bizonyos délutánon épphogy elértem a buszt, és a sofőr a bizonyos mogorva úr volt. Előttem két középkorú embernek adott jegyet, az egyik úr levő úr udvariatlanul beszélt vele, ettől mérges lehetett már. Én is sorra kerültem, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
- „Egy BKSZ-es diákjegyet szeretnék Dunakeszi …-ig.
- „BKSZ bérlet, diák, automata.” – Mutatott az automatára.
- „Megvár?”
- „Meg…”
Erre én leléptem a buszról. Ekkor utánam szólt:
- „…ja majd a következő busz”
Becsukta az ajtót és elment. Egy nyugodt lány vagyok, nem mondtam csúnyákat, de majdnem elsírtam magam… Hogy ezt meg lehet csinálni.

 

Az egy dolog, hogy a buszok jobb esetben fél óránként járnak, nincs nagyon hol várakozni. De ez milyen eljárás? Élek a gyanúperrel, hogy ezt fiatalkoromra való tekintettel volt mersze megtenni.

És a fő kérdés: miért nem lehet a buszon jegyet venni? Miért kell a jófej buszsofőrnek az öreg nénit a következő megállónál előre hívnia, és ott adni neki a jegyet? Miért kell napi egymilliószor elismételnie, hogy őt megbüntetik (!), ha kiad jegyet, nem teheti meg. Ez egy utasbarát szolgáltatás?

Nekem alapelvem, hogy minden igénybevett szolgáltatásért fizetni kell, de ezek után bizony nem szívesen költök Volán-bérletre. (Azóta át is tértem a vonat használatára.)

A Volánnak korábban írtam, bár csak a panaszfórumára, de természetesen semmilyen reakció nem volt.

Anna