Gáborral olyan dolgok történtek 48 óra alatt, amik szót sem érdemelnek, hiszen nem szakadt le a kezében a fogantyú és a végén kapott vonatjegyet is. De vele volt külföldi barátja, akit kalauzolt, így a két nap igen kínos hangulatban telt, annyira, hogy Gáborból kibújt a költő, és Budapestet prostituálthoz hasonlította. Hogy miért, az azonnal kiderül:

nyilván sok MÁV-os és BKV-s sztorit kaptatok már, de higgyétek el, teljesen máshogy veszi ki magát ugyanaz a történet, ha egy kicsit az idelátogató külföldi szemén keresztül látjuk kedves fővárosunkat és annak tömegközlekedési gondjait. (Ideértve most egy kicsit a MÁV-ot is, alább részletezem, hogy miért.)
 
Én most kicsit így láttam a világot, mivel egy hétig alkalmam volt egy külfödi ismerősömet gardírozni Budapesten. Nem szeretnék minden problémát felhánytorgatni, ami a fővárosban az egyszerű szemlélődő számára is nyilvánvaló, így csak az ismerősöm utolsó 48, itt töltött órájának eseményeit foglalnám össze. 
 
Mivel közeledett a hazaindulásának napja, úgy döntött, hogy ideje jegyet váltani a nemzetközi vonatra hazafelé. Épp a Nyugati felé járva, leszálltunk a villamosról, és bementünk az állomásra. Én a magam részéről már itt elkezdtem rettegni, mert a távolról viszonylag kellemes látványt nyújtó Nyugati közelről meglehetősen romos állapotban van. Tele hajléktalannal, emberi ürülékkel minden félreeső sarokban, egyszóval katasztrófa. De szerencsére nem azért mentünk oda, hogy a budapesti építészeti emlékek leromlásán elmélkedjünk, egyszerűen csak a vasárnapi nemzetközi vonatindulások felől érdeklődtünk. (A barátom azért megjegyezte kicsit túlozva, hogy ennél még a belgrádi központi pályaudvar is jobb állapotban van.) Barátom angolul feltett kérdésére a jegyárusító pultnál helyet foglaló hölgy mindjárt közölte is magyarul(!), hogy náluk a nemzetközi információ már bezárt, menjünk át a Keletibe, ott 24-órás nemzetközi információ van. Szerencsére ott voltam, hogy fordítsak, mert már kb. itt problémákba ütköztünk volna. Átmetróztunk hát a Keletibe, ami megint csak ugyanazt az elszomorító, kelet európai külsőt hozta, amit röviden a XIX. századi klasszicizmus szocreállá mutálódott rendszerváltás utáni lepukkanásaként lehetne jellemezni. Jöttek szembe a csövesek, az arab pénzváltók, a mérsékelt közvilágítás. A Lotz-terem tényleg szép, de az oldalhajók már egyszerűen rohadnak, összhatásra ez a pályaudvar még nagyobb szégyen, mint az előző. Bementünk a nem könnyen megtalálható nemzetközi pénztárakhoz, jegyet húztunk a 24 órán át nyitva tartó információhoz, ami azonban BE VOLT zárva. Vártunk egy ideig, hátha mosdóba ment csak a kisasszony, de nem jött, így egy idő után feladtuk - én dühöngve, a barátom pedig értetlenül - odébbálltunk. (a bezárt információspulthoz húzott jegy mellékelve)
 
Tehát, hogy világos legyen, Budapest egyik főpályaudvaráról, ahol nincs 24 órás információ, az angolul nem beszélő jegyárus kisasszony úgy küldött át egy külföldi turistát  a másik főpályaudvar 24 órás információjához, hogy az nem is volt nyitva. Még jó, hogy a két pályaudvar csak egy "laza sétára" van egymástól. Ezt követően a Délibe már inkább nem mentünk át, tanulmányozni a szocializmust a maga kifejlett, nyolcvanas évekbeli valójában. (Gyalázat egyébként, hogy Budapestnek nincs egyetlen, európai szintű pályaudvara sem, és mindez senkit sem érdekel, egyetlen döntéshozót sem. Hiszen a pályaudvar "csak" az első benyomás, amivel egy vonattal érkező külföldi szembesül, és adott esetben ez "csak" az utolsó emlék, amit Magyarországról magával visz. Ezek a pályaudvarok Magyarország (Budapest) arcai, és Mi jelenleg egy lepattant, 60-as éveiben járó prostituált arcával nézünk a világra.   
 
Nem akarom csak a MÁV-ot szpulni, mert a BKV is kitett magáért ebben az időszakban. Miután végül később mégis meg tudtuk venni a barátom jegyét haza, vasárnap este tömegközlekedéssel elindultunk a Keletibe a vonathoz. Át a - két autópálya-híd áráért felújítás alatt álló - Margit-hídon, majd végig a körúton. A barátom meg is jegyezte, hogy mi van, Ti használt kombinókat vettetek? Először nem értettem, mit akar, aztán láttam, hogy a fejünk felett himbálózó műbőr borításos fogódzkodókra céloz, amik két év használat után máris foszladoznak szét. De az összes! Ez nem vandalizmus kéremszépen, hanem silány munka, az alapanyag telejsen téves (de költségkímélő) megválasztása, és/vagy a karbantartás érdeklődés teljes hiánya. "Remélem", a BKV megvárja, míg valaki kezében leszakad az egyik, és akkor majd ráfogják a villamossofőrre, hogy túl gyorsan ment, így hirtelen lassulás miatt az utasra nehezedő negatív g-erő elszakította a kapaszkodót...
 
Azon már csak kínosan kacagtam, amikor a barátom azt fotózta, hogy a nemrég felújított 2-es metró Blaha Lujza téri megállójában a falbaépített óriáskivetítő vasárnap este az előző péntek estig várható időjárást mutatta 0-24-ben. Valószínűleg lefagyott három nappal korábban, és ez azóta senkinek sem tűnt fel.    
 
Végül a barátom szerencsésen felszállt a vonatára, ahonnan még küldött egy lánc-smst, mely szerint egy csinos, ámde meglehetősen ideges török lánynal utazik egy fülkében, aki épp most panaszolta el, hogy az egyik metrómegállóban, ahol fel akart szállni a metróra, nem volt nyitva a jegyárus, ezért az automatából akart BKV-jegyet venni, de az nem fogadta el a fém kétszázast(!). Így aztán lement a megállóba jegy nélkül, ahol természetesen megbüntették az ellenőrök, és mivel külföldi volt, számlát sem adtak neki. (Ami ugye azért jó, mert a büntetéssel elvileg már utazhatsz, kivéve, ha nincs róla semmi bizonyítékod, mert így a kijáratnál nyugodtan megbüntethetnek még egyszer.)
 
Budapest, Magyarország, megint szépen bemutatkoztunk. 
 
Üdv.:
 
Gábor