Gabba érdekes dologra lett figyelmes a Szent Jupát étteremben: míg a magyarok automatikusan fizetik a 10%-ék szervízdíjat, a külföldiekre ez nem vonatkozik. 

Múlt héten az egykori Moszkva térnél ettünk a Szent Jupát étteremben. Az étlapot szemlélve azonban egy furcsa dologra lettem figyelmes. Magyar vendégeknek 10% felárat számolnak, míg a külföldiekkel nem teszik meg ugyanezt, vagy pedig kétszer szedik be a borravalót. A számla sajnos már nincs meg, de elég nehéz volt kihámozni róla az összeget, ugyanis csak kb. ennyi szerepelt rajta:

A Sanyi által talált csodában talán már nem is a magyar helyesírás ellen elkövetett újabb merényletek miatt fogjuk a fejünket (kezdünk hozzászokni, bár miért is kellene elfogadnunk természetesnek?), sokkal szomorúbb az érintett honlap ügyhöz való hozzáállása. Az "erre van igény, ezt kell lenyelni" érvelésre építve legközelebb akár az Alekosz pihenőkártyát is bevezethetnénk.

Múlt héten, a választható cafeteria-elemek böngészésekor botlottam a Széchenyi Pihenőkártyába, mint választható elembe. Utána akartam nézni a neten, hogy mi is ez. Mikor megtaláltam a honlapot, egy fantasztikus időutazásban vehettem részt, a levelezés alant (amit én írtam és a kapott válasz). Élvezzétek velem a megdönthetetlen észérvek áradatát!

Józsi külföldi barátnőjével azt próbálták elhitetni, hogy a visszaadott 500-as címlet igazából 5000-es. Amikor ez a terv nem jött be, egyszerűen kirakták az autóból:

A Budapesti Repülőtér hivatalos taxipartnerének a FŐTAXINAK a magatartására szeretném felhívni a "leendő sorstársaim figyelmét": A történet teljesen klasszikus, a világ bármely táján hasonlóképpen megeshetett volna. Tegnap magyarul nem beszélő barátnőm nélkülem kellett, hogy Pestre utazzon (orvoshoz ment) (Rómából). Ferihegy 1-re érkezett, a Wizzair szokásához híven 1 órát késett, elvégre valahogy el kell adni azokat a késési jótálásokat... ;) Így a gépe rendben le is szállt hajnali 1-kor. Előre megbeszéltük, hogy a Főtaxival fog menni a nővérem lakásához, lévén ez a legegyszerűbb megoldás, és nem is "olyan" drága 5100 ft lett volna a normál tarifa a VII kerületbe.

Krisz tovább árnyalja Ferihegy szomorú imidzsét. Nem csak az elveszett csomagokat nehéz megtalálni, egyáltalán egy repülőre feljutni is fájdalmas harc. Miközben a hangosbemondón az utolsó beszállási lehetőséggel heccelik az utasokat, biztonságiak lökdösik vissza az órák óta becsekkolásra váró tömeget:

A csatolt fotó tegnap este 7 órakor, EU elnökségünk második napján, Ferihegyen készült. A sor nem ingyen ebédre, hanem a reptéri biztonsági ellenőrzésre vár, miközben a hangosbemondó folyamatosan utolsó hívásokat ismételget, vagy név szerint szólítja az utasokat. Akik ilyenkor megpróbálnak előre jutni (ez nagyjából 200 métert jelent) és az elől álló rendőröktől érdeklődni hogy mi a teendő. Ők ott, (mert hárman is vannak) a "nem érted hogy nem mehetsz be" mondat egyre hangosabb ismételgetésével (néha egy-egy nyomdafestéket nem tűrő kifejezés mondatban illesztésével) igyekszenek az érdeklődő utast leszerelni, aki ha ebből nem ért és veszi a bátorságot, hogy második vagy harmadik nyelvvel probálkozzon, egyszerűen magára marad, ők ugyanis egy pontot túl hátatfordítanak.

Régen, amikor Albánia még nem a menő tengerpartjától volt híres, a nagyképűbb magyarok a durván lepukkant dolgok láttán reflexből albániáztak. Aztán volt romániázás is meg balkánozás-ázsiázás, aztán, ahogy máshol egyre szebbek lettek a dolgok, Szlovákia élhető állam lett, Magyarország meg nem, egyre halkult az albánozó kórus. Most pedig már tele szívvel mondhatjuk, hogy a Ferihegyi repülőtér szolgáltatásai a klasszikus magyar szintet képviselik. Mint ez a telefon itt, aminek kulcsszerepe lenne a bőröndök eltűnésekor. Sztori alant:

Már az itt következő vendégposzt miatt megérte a lángos (meg más magyar ételek) a világban-sorozat. Csehszlovák Kém, akinek van egy Sercsecs nevű, frankó prágai kocsmablogja, ugyanis nagyszerű, hangulatos összefoglalót írt nekünk a csehek és a lángos szenvedélyes viszonyáról. Nem is pofázok többet, jöjjön a kelttésztás szakértelem, remek fotókkal!

Meglesz a Csendes-óceáni magyar kultúrgyarmat! Szabi küldte el a linket arról, hogy két héttel ezelőtt magyar kürtőskalácsos bódé nyílt Hawaiin, Honoluluban. Kicsit utánanéztem, és kiderült, hogy a tulaj nem más, mint az a Szadovszki Zsolt kajakos, aki 1999-ben, a szegedi világbajnokságon két ezüstöt nyert kajak négyesben Storcz Botonddal, Bártfai Krisziánnal és Bauer Mártonnal egy hajóban. Később kiment Amerikába, ott is versenyzett, aztán tengerikajak-edző lett és Hawaiira költözött. Felvettem vele a kapcsolatot, amint válaszol, jön a következő poszt arról, hogy miként fogadták a Csendes-óceáni fogyasztók a kalácsot.


 

Szépen érkeznek a lángosészlelések a világ különféle zugaiból, mai beküldőnk, Zsozso egy szingapúri bevásárlóközpontban talált Hungarian Fried Breadet, vett is belőle párszor (bár nem igazán ízlett neki), aztán meg is szünt a bolt. A tulaj pedig igazán lelkes volt lángostémában, Facebook-oldalt is csinált a híres magyar exportcikknek, de ez sem segített a Gourmet Kingdomon. Levél alant:

Sokan írtak levelet az ausztriai lángost bemutató posztunk után, így ezennel el is indítottam a bolygó lángososait bemutató sorozatunkat. Aki ilyen közelében lakik, fotózzon, írjon pár sort a helyről, a környékről és magáról a lángosról! Illetve hogy az adott régióban a lángos bizarr különlegességnek vagy bevett ételnek számít-e. És persze örülnék bármilyen mikrointerjúnak a lángosossal. Első beküldőnk Tibi. Keveset írt, amit rögtön idemásolok, tőle is várjuk a zsírtól és fokhagymalétől csöpögő részleteket!

A világ egyik legszebb városából, Victoria-ból küldöm az itteni lángosos fotóját. Szeretném benevezni a versenybe. Külön fel szeretném hívni a figyelmet a termék fotójának, valamint a reklám/ártáblának az igazán professzionális rögzítési módjára.

Ideje egy új országimázskampánynak, az angol nyelvű jelmondat pályázatára ezennel benevezzük az Andia Tabak kft.-től azt, hogy For us, pálinka is the Wiagra. Árpi küldte, köszönjük.