Tréfás módját választotta a Citibank a közös számlák társkártyáinak aktiválásához. A tulajdonos beazonosítása helyett olyan adatokra kérdeznek rá, amiket csak a számla másik tulajdonosa ismerhet. Csalni viszont nem lehet, az ügyfélszolgálat besértődött, amikor meghallotta, hogy naiv ügyfél kikérdez a rögzített beszélgetésből:

A férjem megelégelte az egyre növekvő banki költségeket az eddigi bankunknál, úgyhogy 0 ft-os számlát nyitott a Citibanknál. Mivel a pénzt elsősorban is Ő keresi nálunk, viszont elsősorban én adom ki, ezért ugyanarra a számlára számomra is igényeltünk egy társkártyát. A Citibanknak a házassági vagyonközösséggel kapcsolatos álláspontjáról (így utólag legalábbis) némiképp árulkodónak tűnik, hogy anélkül, hogy visszakérdeztek volna, ezt először egy alszámlával vélték megoldhatónak -- ti. amelyre a férjem rendszeresen átutalhat némi zsebpénzt számomra, hogy legyen miből kitisztíttatnom a kabátját, megvennem a család vacsorájához valókat, kifizetnem az egyik gyerekünk iskolai kirándulásának költségeit, a másik gyerekünk különóráját, a harmadik gyerekünk szülinapi ajándékát, és a negyedik gyerekünk új cipőjét... -- szóval mindazt, amit kell. De nem ezen akadtam fenn a legjobban.

A férjem pár hete átirányíttatta a fizetését az új számlára -- ti. a Citibankosra -- annak rendje és módja szerint, én meg, lévén hóeleje, megpróbáltam aktiválni a kártyámat. Eleve különösnek találtam, hogy minden biztonsági kódot (a pin-kódot és a telefonos kódot is) a telebankon keresztül, az aktiválás során fogunk létrehozni, dehát ösztönösen bíztam benne, hogy menni fog, elvégre is, eddig még minden telebankon át intézendő feladattal képes voltam megbirkózni -- ti. más bankok telebank szolgáltatásaival.

Nos, a Citibank elég különös módját választotta az én tuti telefonos beazonosításomnak. Odáig még teljesen ismerős volt az eljárás, hogy megkérdezték a nevemet és az anyám leánykori nevét, ám a bankszámlához megadott értesítési cím felmondatását már némiképp furcsálltam, hiszen a számlaszerződést a férjem kötötte, nem én, és elvileg legalábbis nincsen kizárva, hogy valakinek több levelezési címe is lehessen. Ezután azonban még ennél is furcsább kérdések következtek. "Volt-e az utóbbi 5 napban devizaátutalás a számláról?" -- Nyugodtan lehetett volna a tudtom nélkül is, elvégre is a férjem nem tartozik nekem beszámolási kötelezettséggel arról, mire és hogyan költi a saját maga által megkeresett pénzt. Ezután egy ártalmatlanabb kérdés következett a számla típusáról, de akkor is eltűnődtem, hogy vajon elvárható-e az, hogy én fejből tudjak a számlához kapcsolódó gyakorlatilag bármely információt. Különösen úgy, hogy a bankkártyához mellékelt levélben semmi nem utalt arra, hogy engem vizsgáztatni fognak a számla kondícióival kapcsolatban... Ám a keresztkérdéseknek még mindig nem volt vége: "Milyen módját választották a számlaértesítésnek, postai levelet vagy e-mail-t?" A férjem ott tiblábolt körülöttem, hangosan megkérdeztem tehát: "Drágám, milyen módját választottad a..." (Ott sem voltam, amikor megkötötte a számlaszerződést!) -- Mire a telefonos ügyintéző felcsattant: "Ha súgnak magának, akkor nem tudjuk a válaszokat elfogadni!"
És lőn. Nem tudták.

A többesszám (állítólag) azért volt indokolt, mert a telefonos ügyintézőn kívül sajnos még tanúja volt csúfos puskázási kísérletemnek "A rendszer" is (ti. az, amit valami egészen idióta alapfilozófia alapján bizonyos szűklátókörű emberek hoztak létre -- egész biztosan nem a Teremtéskor keletkezett mint az Atyaúristen citibankos kirendeltsége) -- szóval valójában "A rendszer" ítélete döntött a sorsom felett. Megbuktam az aktiválási gyorsteszten.

Az ügyintéző még csak nem is mentegetőzött, elnézést nem kért, csak a rideg tényt közölte, hogy méltatlannak bizonyultam arra, hogy telebankon át aktiváljam a kártyámat.  Hiába méltatlankodtam.
 
Személyesen kell tehát a bank képviselői elé járulnom, hogy kisírjak egy megfelelt-et a "pótvizsga-bizottságból". Kellemes szituációnak ígérkezik, és főleg, ennél értelmesebb programot el sem tudok képzelni magamnak. Elvégre úgysincs fontosabb dolgom, ha enni akarok adni még a családomnak valaha.