Mihály, a homárkörökben ismert BKV és MÁV figyelő blogok ura azt sugallja, hogy puszta kézzel megküzdene egy csapat anyázó ellenőrrel és még egy tucat, kihegyezett szerződésekkel támadó BKV-vezérigazgatóval, de az Apple hozzáállása őt is kikészítette. A klasszikus problémáról van szó, miszerint a gyönyörű dizájntermékek alig-alig javíthatók, és a vevő, ha rácuppant, kénytelen újat venni akkor is, ha egy látszatra jelentéktelen alkatrész ment tönkre. Klasszikus, bajor nagy ernői füstölgés alant:

Egyik-másik számítógéppel professzionális szinten dolgozó barátom mindig elmondta nekem, mennyivel másabb, kulturáltabb világ az én pc-s rendszeremmel szemben a Macintoshé. Bár komputerek terén nem adódott módom kipróbálni az Apple termékeit, zenejátszó vásárlásakor egy kisebb iPodot választottam jó másfél éve. A termék jól működött pár héttel ezelőttig, amikor is az usb-végű csatlakozójával hiába kötöttem a számítógépemre: nem érzékelte. Bevittem a készüléket a Westendben lévő márkaboltba, ahol az eladó azt mondta, a kábelben megtörhetett a huzal. Rádugta egy ottani töltőre, azzal ment, töltött. Vásároltam 4600 Ft-ért egy vadonatúj kábelt az üzletben. Itthon azzal szembesültem, hogy nehezen illeszkedik az iPod aljához, s azzal sem tölt. Amikor kihúztam, láthatóvá vált, hogy a fogazat két szélén felgyűrődött a szál. Visszamenve az üzletbe továbbküldtek az Andrássy úti szervizbe, ahol az egyik úriember azt válaszolta problémámra, hogy „Ezzel nincs mit kezdeni”, mert az iPod mint olyan nem szervizelhető, csak egyben cserélhető, ami garancián túl gyakorlatilag azt jelenti, vehetek újat. Ezen a hozzáálláson, mivel nem érzem úgy, hogy nem rendeltetésszerűen használtam volna, kicsit megütköztem. Mikor megemlítettem, hogy ebből Tékozló Homár lesz, a szervizes úriember szemmel láthatóan megsértődött, „Szíve joga”, mondta, sarkon fordult, és visszament a hátsó traktusba.

Az igazi Homár-olvasó részeg dülöngélés közben is megmarad felajzott riporternek. Harryjános aranykoszorús Homár-olvasó, hiszen a Sziget tudatveszejtő poklában is Naiv Ügyfél maradt, és két kínaigyanús fordítást fotózott nekünk:

Hogy mennyire nem ért véget, csak lappang a válság, mi sem mutatja jobban, minthogy az OTP augusztus 1.-től újabb díjjal kedveskedik papírpénz nélkül bénázó, például mobilkártyát feltöltő ügyfeleinek:

Nem csalódtam az OTP-ben most sem, mikor a bankok mindegyike élve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével, közölte a megemelt árakat tartalmazó kondíciós listáját. De pofátlanságával az OTP most nagyon túl lőtt a célon. 2009. augusztus 1-jétől az OTP ATM-eken keresztül igénybe vett vásárlás típusú tranzakciók után 45 Ft-ot gombol le a bank minden ügyfelétől:

A műfajhoz képes happy enddel végződött Z. ártatlannak induló tescós vásárlása. Meg se verték, le sem vetkőztették, pedig elkövette azt a bűnt, hogy 25 ezer forintot hagyott a hipermarketben. A sztori tanulsága talán annyi, hogy a Tescóban szinte véletlenszerűen gyanúsítják lopással a vásárlókat a feladatukra alkalmatlan biztonsági őrök.

A Homár egyszer az ollói alá vett egy megzavarodott, vagyis konkrétan habókos bácsikát, aki a Nyugati téren azt hitte, egy kis falu vasútállomásánál van, és neki akart vágni átlósan a Nagykorútnak.Mentőtő hívtam, a szakemberek meg majdnem szó szerint elküldtek a kurva anyámba, aztán igen bunkó módon feltaszigálták szegény öregurat a kocsijukra, és tajtékozva elhajtottak. Ez az élmény köszönt vissza Tibor leveléből.