Bár gondolom mindenki olvasta, hadd hívjam föl az összes érintett figyelmét arra, hogy a való világban sokkal, de sokkal keményebb a moderálás, mint itt, ebben a pihepuha online közösségben. A sztori annyi, hogy három fiatal elsünözte magát egy rendőrjárőr láttán a budapesti Nagymező utcában, mire az egyik rendőr összeverte őket, majd lelépett a helyszínről. Igazságot a kedves Homárnak, aki soha nem tenne ilyet!

A Ladies' Night egy csajos film premiere köré szervezett, nőknek szóló programot takar, ezen vett részt a napokban JuHar is. Szeptember 30-án egy szerelmes filmre csábította a nézőket a MOM Park Palace Cinema, mindenféle termékbemutatóval, táncműsorral és ajándékcsomaggal. Azonban most úgy gondolták, hogy válság van, kell a néző, mi lenne ha még egy teremnyi embernek beígérnénk a plusz programokat? A film kezdésére egy teremnyi átvert, dühös nő készült szétszedni a szervezőket.

A jegyek nagyon hamar elkeltek, így a mozi vezetősége gondolt egy nagyot, kinyittatott még egy termet, és azt is teltházasra megtöltötte, beígérve minden vásárlónak a programot. A helyszínen derült ki, hogy míg a 3-as terem nézői (ők voltak a korábbi vásárlók) mindezt a szolgáltatást megkapták, addig a 4-es terem nézői semmit.

Zoltánnak külföldön lopták el 41 forinttal feltöltött Domino-kártyáját, amire az volt a T válasza, hogy jöjjön be kártyát cserélni. Letiltáshoz mióta kell bemenni? Igazi multinacionális megoldás, még ha nem lenne ott a T minden országban, akkor is tudnának egy másikat küldeni neki:

A T-Mobilenál Dominos szerződéssel rendelkezem, és mivel Belgiumba jöttem dolgozni, 3×15e ft-tal töltöttem fel az egyenlegemet kezdésképp. A megérkezés másnapján sajnos ellopták a telefonomat benne a Domino kártyával amin 41e Ft körüli egyenleg volt. Gyorsan telefonáltam az ügyfélszolgálatra és kértem a segítségüket. Ekkor jött a hidegzuhany! Az ügyfélszolgálatos hölgy közölte, hogy nem tudják letiltani a Domino kártyát, jöjjek haza Magyarországra, menjek be T-Mobile irodába és ott kérhetek kártyacserét 4e Ftért.

Zsuzsanna fel van háborodva azon, hogy nálunk a borravaló elvárt és kötelező, a külföldieknek meg szinte felszámolják előzetes figyelmeztetés nélkül. Férjének olasz családja előtt égett be a For Sale étteremben, ahol a magyar rendszerhez nem szokott olasz após elfelejtett borravalót adni, ezért üvölteni kezdtek vele.

Egy olyan fenoménról írok, ami már egy ideje böki a csőrömet. Szóval a magyar borravaló rendszerről. Én abban a hitben nőttem fel, hogy borravalót akkor illik adni, ha elégedettek vagyunk a kiszolgálással és az étellel, vagy egyáltalán egy szolgáltatással. Persze korai huszas éveimben hamar megtanultam, hogy ha kell, ha nem, akkor is kell adni, mert a pincérek keveset keresnek stb.

Lusták voltak átcímkézni a leértékelt bébitápszert az Árkádban, a Brendon bababoltban, bár az akció - állítólag - lejárt, de persze teljes áron számlázták, majd amikor a vevő ezt észrevette és visszament, hepciáskodtak a kucsafttal. No és a slusszpoén az, hogy ahelyett, hogy a végén elnézést kérjenek és visszafizessék a különbözetet, inkább visszafizették a teljes vételárat. Babákmamája levele alant:

Heccelésből teszem be Balázs levelét, aki elmeséli, mi történt a minap, amikor a Waitrose lánc egyik szupermarketjében váratlanul hosszú sor alakult ki a kasszák előtt. Annyit segítek, hogy nem nevették ki a vásárlókat, nem tettek rájuk félhangosan megjegyzéseket, és nem is beszélgettek tüntetően, hosszan a barátnőjükkel a szomszéd kasszából. Hanem?

Extrém, sőt perverz oktatási szituáción ábrándozik Szekértábor: a BKV tanul a MÁV-tól. Azaz tanulhatna, mert olvasónk végre talált egy közlekedési céget, amelyik még a MÁV-nál is érzéketlenebb arra  furcsa tényre, hogy úgynevezett ügyfelei vannak, akiknek a kedvében kéne járnia. Jegyes mikrotörténet a hajtás után:

Imádták a kommentelők a Féllábú buszvezető a lehúzós tévévetélkedőben című, két héttel ezelőtt élesített posztunkat, amiben Noranora elcsodálkozott, hogyan jöhetett ki páratlan megoldás - 773 - a "3 kislány utazik egy buszon Londonba. Mindegyikük kezében 4 kosár van, minden kosárban van 4 macska, és mindegyik macskának van 3 kölyke. Egy kislány Párizsban leszáll. Hány láb van a buszon?" Törzskommentelőnk, Secnir vette a fáradságot, és 3 helyre is írt, hogy magyarázzák el, hogyan jött ki a tévé által jónak nevezett válasz a kérdésre. A Telemedia válaszolt, egészet bizarr formában, íme:

Miss Artenek sikerült egy olyan 40 ezer forintos mobiltelefonba invesztálnia, amelyik negyedévente elromlik a nyitogatástól, így évente +40 rugó lenne a fenntartása:

Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a fogyasztó csak addig érdekes, amíg fizet. Nem vagyok naív, tudtam én ezt, gyakorlott panaszkodó vagyok. A történet dióhéjban: sikerült vásárolnom egy szériahibás telefont, van egy kb. 2 centis alkatrész, ami nem bírja a rendeltetésszerű használatot, olyannyira, hogy a szervizben el sem kell mondanom, mi a probléma, meglátják a készüléket, és már tudják is: kijelzőhiba!

A többi az alábbi levelezésből kiderül:

Norah fantasztikus lelete a fenti szabadkézi hirdetés Dömsödről. A cucc első olvasásra elég vicces, de az olvasó joggal kérdezheti, hogy mire föl ez a mindenidőközés. Hát arra föl, hogy ha jobban megnézi az ember a táblát, úgy tűnik, mintha valami kosz vagy árnyék lenne az alsó három sor alatt. A képet nagy méretben vizsgálva kiderült, hogy helyesen írta Norah: az eredeti szöveg az volt, hogy AKI ITT MARAD AZ HÜLYE! A szerző, miután elkészült a művel, talán rájött, hogy ez a szöveg félreérthető, de semmiképpem sem bontja ki az igazság minden részletét, erre gyorsan kiradírozta, és az előzőnél alig nagyobb terjedelemben sikeresen megfogalmazta, miért is akar elköltözni? Vagy tényleg ebben a formában rakta volna ki, és egy idő múlva rájött, hogy a potenciális vevők az "ITT"-et nem Magyarországra, hanem a házára értették? Norah levélkéje alant: