Január egyik legszórakoztatóbb olvasmánya következik "Egy utas"-tól, aki olyan gyöngyszemekkel ajándékozza meg az olvasót, mint az idézőjelbe tett "pufidzsekis", vagy a Gizi néni-affér, benne az istant klasszikus "talpig fiatalemberrel". Maga a történet nem vicces, hanem szomorú, újabb utasmeglázós sztori, agresszív BKV-közeli figurákkal. Jó mulatást!

Az alábbiakban szeretnék elmesélni egy HÉV-en történt esetet és elmondani azt, mennyire elkeserítő, hogy bármikor megismétlődhet. (2010. január 8, Battyányi térről 18.18-kor induló, kb. 19.00 órakor Szentendrére érkező HÉV)
 
Ma este hazafelé jövet a szentendrei HÉV-en egy magas és egy alacsony "pufidzsekis" utas egy hölggyel széles jókedvűen felült a szentendrei HÉV-re. Beszélgettek, kissé feltűnősködtek, majd kinyitották az ablakot, így mi, utasok, behúztuk a kabátunkat és felvettük a kesztyűnket. Amint egy dupla ülőhely megürült, a csapat átült oda, majd tovább beszélgettek. Ekkor egy fiatal pár szállt fel a HÉV-re, a hölgy levette a cipőjét és törökülésbe ült az ülésen. Ekkor az egyik "pufidzsekis" kb. 4-6 méter távolságból, keresztben odakiabált, igen "napóleonos" stílusban a hölgynek, majd kioktata, hogy vegye már fel a cipőjét, mert ha nem látná, "tömegközlekedésben van". Kis idő múlva hátrafordultam és (valóban tegezve) megkérdeztem a fiatalembertől, miért szólógat be másoknak ilyeneket, ha ő sem látja, hogy tömegközlekedik és lehúzza az ablakot mások megkérdezése nélkül. Ő is zavar minket. A fiatalember barátnője erre kioktatott, hogy ő a munkáját végzi. Kérdeztem én erre, hogy valóban, így, családostól? A fiatalember ekkor hangosan szidni kezdett, egyre komolyabban belelovallta magát, és kiabált velem, hogy tudok-e olvasni. Előlobogtatta a laminált karton igazolványát, és megkérdezte, meddig utazom. (A végállomás előtti utolsó megállóban voltunk, és mikor visszakérdeztem, hogy mit tippel teljesen begurult.)
Kértem, hogy ha "hivatalos személyként" szeretne velem beszélni, akkor előbb igazolja magát, de ekkor már az igazolványt nem mutatta meg. Kértem, hogy magánemberként ne zaklasson, egyébként pedig inkább csukja be az ablakot, amit ott hagyott kinyitva. A HÉV-en ülő utasok közül egy hölgy is elkezdett velük kiabálni, erre nem reagáltak komolyabban. Mielőtt leszálltunk, ismét megjegyzéseket kaptam mind a fiatalembertől, mind a barátnőjétől, az előbbi feltűnően CB rádiózni kezdett. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem hagyom annyiban.
 
Mikor leszálltam, a férfi mögöttem jött, és mikor látta, hogy a jegypénztárba kopogok be információért, telefonálni kezdett a mobilján. A hölgy jelezte, hogy ők külsős alvállalkozók, nem tudja, kik pontosan. Kérdeztem, hová lehet fordulni.
Mire a forgalmi irodába értem, már mögöttem jött, hangosan kiabálva a telefonba, hogy "Kedves Főnök, intézkedés közben egy hölgy..." és jött utánam. A forgalmi irodán kedvesen beszéltek velem, majd az ügyeletes hölgy elmondta, hogy tévedés, hiszen az úr egy talpig fiatalember, és egyébként neki is mondta már, hogy "szemét g..i". "Kiváló", mondtam, ekkorra a fiatalember "Gizi néni" kezébe nyomta a mobiltelefot, hogy tisztázza őt. Mikor kifordultam az irodából, annyi mondtam, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, ő pedig elindult utánam, mintegy fenyegetve, kiabálva. "Gizi néni" fogta vissza, hogy ne kísérjen tovább.
 
Felmerült bennem a kérdés, mit keresnek ezek az emberek a HÉV-en, miért kiabálva kell "intézkedniük" és kérdezgetni az utast, hogy tud-e olvasni...
Azt sem teljesen értem, miért ültek le egy helyben és kaszinóztak "családilag", vagy ha ezt lehet, akkor tulajdonképpen kit/mit védenek? Az üléshuzatot?
 
Egyenlőre írásos bejelentést nem tettem, de nagyon közel vagyok hozzá.
Üdv, kérem, adataimat kezeljék kifejezetten bizalmasan.
Üdvözlettel,
"Egy utas"