Nehéz a lenti sztoriból bármit is kiemelni, úgy horror ahogy van. Egy modern, felújított kórházba került levélírónk, aminek lehet örülni, nem is azzal volt a baj. Úgy tűnt, hogy túl kicsi a műtétje ahhoz, hogy bárki foglalkozzon vele, hogy aláírja a kórlapját vagy megkérdezze, mégis hogy érzi magát.

Majd fél életet leéltem már, de felnőtt kórház ellátásban nem volt részem. Persze sok rémes történetet hallottam, és olvastam. Így eléggé lesújtott, mikor került, hogy egy kisebb műtétre szorulok. Barátaim már ismerik a történetemet, de nem is értik mi a bajom, hisz élve kikerültem egy állami kórházból, a műtét sikeres volt, vakolat sem esett a fejemre - mondják ők - én mégis elkeserítő tapasztalatokat szereztem. Reméltem, hogy én leszek a kivétel.

Konkrét neveket, intézményt nem szeretnék írni, nem a hely a gond, hanem az egészségügy helyzete. És nem a pénz hiányáról beszélek. Ahol én voltam felújított, és modern technikával felszerelt. A mosdó tiszta, az étel jó.

Arról beszélek,a mi nem  a ráfordított milliókon múlik. A betegek méltóságának megőrzése, a felvilágosítás, információ teljes hiánya, az orvos nemtörődömsége, az ápolási feladatok elmulasztása, de inkább elmesélem:

Reggel 8-kor éhgyomorra tömegközlekedéssel indultam a kórházba, ahol egy kisműtét várt rám. Van alapbetegségem, és több gyógyszert is szedek emiatt. A kórházban derült ki, hogy nekem a telephelyükre kell mennem. Átmentem. 2 napja elég nagy fájdalmam volt, a menés is fájdalmas volt. Kezdtem a betegfelvételen, ott tájékoztattak, hogy felvétel előtt meg kell néznie egy itteni orvosnak, így irány a rendelés. Itt 4! órát vártam. Orvos megnézett, majd átküldtött az ambulanciára, ahol kitöltettek velem több oldalnyi dokumentációt. Milyen alapbetegségem van (VAN), mit szedek (TÖBB GYÓGYSZERT KELL SZEDNEM), allergiák (GYÓGYSZERALLERGIÁM VAN), családban van-e ilyen meg olyan betegség..stb. És egyből aláíratták, hogy az állapotommal kapcsolatban minden tájékoztatást megkaptam, tisztában vagyok a műtét kockázataival, beleegyezem mindenbe...stb...holott doktorral nem beszéltem semmi hasonlóról, sőt eddig egy orvossal sem beszéltem az állapotomról. 14.30-ra jutottam az osztályra, ahol mindenki a pofákat vágta, hogy ilyen későn jövök. Ezek szerint nekem előző nap délután el kellett volna indulnom?? Jelzem, nem ittam, nem ettem még aznap..
A nővér anélkül, hogy belenézett volna a papírjaimba, az összes osztályos dokumentációba beírta, hogy nincs más alapbetegségem, nem vagyok lázas, nincs gyógyszer allergiám, semmilyen gyógyszert nem szedek. A gyógyszerallergiámat beírta, mikor szóltam, a többire csak annyit mondott, hogy, ha a hozott papíromon szerepel, akkor oké...
A műtét előtt kaptam egy "ellazuló" gyógyszert (Dormicum volt), csak ennyit árult el a nővér, mikor többször is rákérdeztem, mit adott nekem? A szobában kellett pucérra vetkőznöm, mindenki előtt, mikor a műtőbe vittek. Orvossal a műtőben tudtam előszőr beszélni. Itt elmondta, hogy mit tehetek, és mit nem tehetek a műtét után, bár a felét nem értettem, mert már készített fel a műtétre, és már beadták az altató szert..szóval fél mondatnál elaludtam.
Másnap reggel megvizsgálta a sebet. Ott a szobában, szobatársak előtt kellett megint levetkőznöm. Szólt, hogy ha megkapom a záróm, az osztályos orvos fog felem beszélni, és szólt, hogy mielőtt elmegyek ÉN vegyem ki a sebből a betamponált gézcsíkokat!! Szóval a közös mosdóban többszöri kézmosás után, könnyek között kiszedtem a sebbe tamponált gézcsíkokat...
A zárómat a nővér írta alá, és ő pecsételte le, doktorral beszélni az istenért nem lehetett, mert hol értekezleten volt, hol a műtőben. Így be kellett érnem a nővér válaszaival az állapotomra és utókezelésemre vonatkozó kérdéseimre.
A zárómon teljesen valótlan adatok szerepeltek. Papíron láztalan voltam (lázmérőt nem is láttam), vérnyomásom többször is tökéletes volt (vérnyomásmérőt sem láttam), alapbetegségem kezelve (nővéri dokumentációba bele se írták, hogy van más betegségem, így nem tudom mit kezeltek), műtét után észleltek (elbocsátásomig 4x találkoztam nővérrel, mikor felvettek, mikor odaadták a műtét előtti gyógyszert, gondolom ott voltak, mikor kihoztak a műtőből, és mikor elbocsátottak). Volt szerencsém belepillantani az összes papíromba a kórlapban. Az összes beleegyező papírt, amit felvételem elején aláírattak velem, egy doktor sem írta alá. Sem az altató orvos, sem az osztályos orvos...de még egy rezidens sem...
Túléltem, hazajöttem, a műtétem sikeres volt....tehát szerencsésnek mondhatom magam...de nagyon elkeserítőnek tartom, hogy olyan emberek, akik ezt a hivatást választották- mert ez hivatás, nem munka- ennyire felelőtlenek, és munkájuk iránt igénytelenek legyenek!!
Össze sem tudom számolni hány etikai, ápolási, orvosi hibát vétettek ezalatt az alig 24 óra alatt.
A betegek minden bizalmukat, reményeiket, az életüket teszik egy orvos kezébe, aki valamikor felesküdött a gyógyításra...de valahogy elfejtették ezt, szeretném, ha emlékeznének erre:

"Esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom."

És a nővérek, akik szintén tettek egy esküt! Akik pontosan tudják, hogy egy nővér mindig fél lábbal a börtönben van, az ő felelőssége, hogy mikor teszi mellé a másikat is.

"Esküszöm, hogy hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok, arra törekszem, hogy megőrizzem tisztaságát, tekintélyét. Hivatásom alapvető törvényének tekintem az élet és az ember méltóságának tiszteletben tartását és védelmét... Ha eskümet megszegem, ne legyek méltó hivatásom gyakorlásához."
 
Ezt az esküt valamikor régen Én is letettem, dolgoztam is nővérként..így tudom mi a felelősség, mi a kötelességâ. De amit most tapasztaltam, ez nem az.