A Homár eheti kedvenc háztáji tartalma a Hitelkárosultak blogja, ahol egyebek közt olyan szomorúba fordult történeteket találni, mint a mostani UCB adósságrendező-kálvária, ahol a hiteligénylés közben változtak a hitelkérelem feltételei. Az egyéb posztok se rosszak, felmerült például, hogy minek van egyáltalán PSZÁF, ha pont az ügyfelek kártalanításával nem foglalkozik:

A PSZÁF felszólítja a bankot arra, hogy hagyjon fel jogsértő magatartásával, valamint elrettentésül kiszab egy komoly összegű pénzbüntetést is. Mondjuk kemény egymilliót. Erről a határozatról pedig mindkét felet levélben értesíti. Gyakorlatilag tehát jól végződött az ügy, a bank megbűnhődött, az államkasszába behullott egy kis apró, mindenki boldog és elégedett… vagy mégsem? Mintha pont a lényegről feledkezett volna meg mindenki: az ügyfelet/ügyfeleket ért kárról. Igaz ugyan, hogy a felügyelet által beszedett bírságok egy része visszakerül egyes ügyfelekhez (pl. a betéteseknek adott állami garanciaalapba, vagy most éppen a kihagyhatatlan krízisalapba), de a konkrét kártérítési igény elbírálása nem tartozik a hatáskörükbe.