PJL egy morális tanítómesterrel találkozott, de ennek mégsem örül. PJL 2 perccel az egyórás idő lejárta után bicegett vissza a parkoló kocsijáig. A parkolóőr először hajthatatlannak mutatkozott, majd 2000 forint fejében elvette a csekkjét és zongorázott egyet a készülékén. Pár nap múlva derült ki, hogy az őr igazából egy zen mester, aki fájdalmas példával akarta illusztrálni, hogy csalni mindig rossz. Ugyanis igazából nem törölte a gépéből a feljelentést, így emberünket jól megbüntették 13800 forintra. Nem értjük a keserűségét, hiszen eggyel több olyan ember lett ezáltal, aki tuti, hogy soha többet nem korrumpál parkolóőrt.

Történt egy januári délutánon, hogy kocsival mentem a belvárosba elintézni valamit. Rendszerint nem szeretek autókázni a dugóban, ha lehet, inkább busszal/villamossal megyek, de mivel a lábamat nemrég műtötték, gondoltam, autóval kényelemesebben és gyorsabban megjárom.
Leraktam a kocsit a Tölgyfa utcában, vettem persze parkolójegyet, úgy saccoltam, kb 1 órán belül végzek- kis híján azonban nem így történt.
Pontosan 1 óra 2 perc múlva igyekeztem vissza a kocsihoz, amikor is látom, hogy a hivatástudatában túlbuzgó parkolóőr mikuláscsomagot tuszkol az ablaktörlő alá. Szaladok - pontosabban sántikálok- oda, ahogy csak bírok, még elkapom, mondom neki „Kérem, engedjen már el, idejében itt voltam, csak hát, tudja, kicsit elszámítottam a sebességet a lábam miatt..”
Mutatom neki a kötést, naivan reménykedve, hátha meghatja. Hát nem hatja. Az egyszeritekintetű cigány fiatalember motyog nekem valami olyasmit a serkenő bajsza alól, hogy „..há mosmá mindegy, eszt nem tudom má kitörőni…”
Én meg erősködök tovább, hogy csak 2 percen múlt az egész, és legyen már jófej.
A mellettünk lévő buszmegállóból két srác nekem szurkol: „Haver, tényleg engedd már el, nem látod, hogy rossz a lába?”
A közös nyomásra némi tétovázás után a hivatás mintaképe odasúgja nekem, hogy menjek utána a következő sarokra, és hozzam magammal a csomagot meg a csekket, aztán „valahogy elintézzük..”. Nem értem, miért kell ugyan elmenni ezért a sarokig, de kapom a csomagot, és loholok utána. Aztán közben leesik, hogy valószínűleg azért akarja odébb lebonyolítani ezt a jótékony, nemes cselekedetét, hogy a buszmegállóban állók ne lássák, ne legyen szemtanú.
A nagylelkű parkolóőr markát azon nyomban 2000 Ft üti (sajnos nem volt nálam kisebb), a csomagot visszaveszi, a csekket elrakja, meg még nyomorgat is valamit a gépén, így az ügy megoldottnak tekintve és lezárva.
Kicsit rossz szájízzel mentem vissza a kocsihoz, szitkozódva a 2 perces késés, meg a rákövetkező kellemetlen incidens miatt. Tudom én, hogy ennél milliószor nagyobb pénzek is eltűnnek urambátyámék zsebeiben, mégis, valahogy nem fekszik nekem ez az egész lekenősdi.

Az esetet már el is felejtettem egyébként, amikor a minap érkezett egy boríték, benne a csekk meg az összeg: fizessek 13.800 Ft-ot az illetékes parkolótársaságnak. Szemem-szám elállt ekkora patkányságtól: ezek szerint nagyfiam nemhogy zsebre vágta a lóvét, még be is jelentett a lejárt parkolócetli miatt. A bírságot egyébként akkor sem állt volna módomban befizetni, ha akarom, ugyanis a csávó visszavette a csekket.
Nézem a levelet és kínomban röhögök: ebben az országban már csalni sem lehet tisztességesen?! Hát nem. Mert úgy látszik, itt csak a betyárok maradtak- a becsület meg már jó régen elveszett valahol útközben.
 
üdvözlettel: pjl