A.-nak elrepedt a bokája, utána meg megbüntették, így olvasónk elkerülhetetlenül feltette a Nagy Téli Homárkérdést: miért büntetnek szabálytalan parkolásért a közterületfenntartók olyan helyeken, ahol az autósok éppen azért kénytelenek tilosba állni, mert a szakemberek egyáltalán nem tartották rendben a közterületet? Magyarán képtelenség parkírozni a hó- és jéghegyek miatt. A. példája mutatja, hogy az sem megoldás, ha az autót otthon hagyjuk, hiszen a közterületesek a járdákat sem tartják rendben, így aki nem tilosban parkol, az esik-kel, mint egy amatőr Dombi Tibor. Kaland alant:

Magyarország, közterület
 
Én naív ember vagyok. Azt gondoltam, a KÖZterület a KÖZé, a KÖZ pénzéből pedig a KÖZ javára tartják fenn a KÖZterületfenntartók.
Ugye, ez így logikus lenne?
Nomármost. A Villányi út is közterület, ergo nem szednek rajta sarcot különféle parkolási társaságok, megy is a harc rendesen az ingyenes parkolóhelyekért reggelente.
Én pedig - mint a köznép egy tagja - gondoltam, igénybe veszem a köz javát és parkolni fogok - atyaég, INGYEN!!!!! - mert egyszer élünk, meg főleg azért, mert innen nem kell annyit gyalogolnom a rendelőig a fájós lábammal (erre máris visszatérek).
Köröztem is szorgalmasan, mert az a fixa ideám, hogy szeretek szabályosan parkolni, tehát kerestem a helyet a Villányi út jobboldalán. Helyette viszont fagyott hóbuckákat, hóhegyeket és jég-Kilimanjarókat találtam, némelyiket 80 centis magasságig is felnyúlva, köztük egy-egy autó, másfél- vagy két helyet foglalva el, a buckák miatt. Ez már csak azért is érdekes, merthogy már legalább 4 nap telt el a legutóbbi havazás óta, mégis azt látom, hogy a nyomorult gyalogosok csüdig gázolnak a megolvadt majd újrafagyott sós hóbuckák közt botorkálva és csúszkálva serényen, de egyetlen egy hólapátos közterületfenntartó sem ügyködik sehol. Az autósok szerencsétlenebbje pedig köröz és köröz, én is megtettem 7 kört, ezzel is kipufogva ugyancsak a köz javára azt a drága benzint (aminek az ára a világpiacon az elmúlt egy hónapban 15 dollárt esett hordónként, itt meg valamiért drágult vagy 20 %-ot, nem érdekes.....).
Mivel sajnos más megoldás fél óra elteltével sem kínálkozott (és itt jön a dolog pikantériája:), én meg az előző napon estem ugyanitt egy hatalmasat és emiatt gyakorlatilag alig tudok járni a megrepedt bokámmal (újabb köszönet a közterület fenntartóinak), én bizony végül Sobri Jóskásan legyintettem a törvényre és bizony felpattintottam nyomorult autómat a 30 centis járdára, más verzió nem lévén.
Sántikáltam én nagy igyekezettel, mégis csak 2 óra múltán kerültem elő, ...............mert ugye ennyit kellett várni a rendelőben. És egy felvert sótól és latyaktól ázott fecnit találtam a szélvédőmön. Szétmállott a kezemben, de azért annyi látható volt rajta, miszerint a köz szorgos szolgája, egy közterületfelügyelő feljelentett engem rossz helyen parkolásért. Sőt, végigbüntette mind a kb. 50 autót, ami a baloldalon áll, a járda szélén.
Köszönöm! Igen, köszönöm, hogy így őrzik a köz vagyis az én érdekeimet is, óh, nagyméltóságú közterületisek! Ha esetleg az a nagytudású és korrekt erkölcsi érzékkel bíró (redvásagyú csupor áthúzva) döntéshozó nem ezeket a fecniket, hanem esetleg egy hólapátot nyomott volna a köztörvényt képviselő közeg koszos körmű kezeibe, óh, mennyivel kevésbé érezném én magamon ennek az egyre inkább nemszeretett magyarisztánnak az őrködő és óvó tekintetét. Óh, mily felemelő érzés lesz befizetni azt a csekélyke 30 000 forintos büntetést, amit egyébként egy hét alatt kereshetnék meg - AMENNYIBEN UGYE NEM REPEDT VOLNA EL A BOKÁM  A MAGUK JÓVOLTÁBÓL A JEGES ÚTTESTEN, a hóbuckák közt.....De megrepedt, ezért betegállományban, otthon fogok feküdni, ezen elmélkedve..... És óh, mily jó érzés, hogy ha jóvátételt szeretnék vagy esetleg kártalanítást, Don Quijoteként kéne szembeszállnom azzal a bürokratikus fosheggyel (upsz, ez kicsusszant), amit elvileg az én védelmemre tartunk - tartok fenn. Köszönöm, magyarisztán, de ez volt az utolsó csepp és én is elhagylak téged, mint a baráti köröm egyre nagyobb része. Nem, nem a 30 ezerért. Hanem mert te évek óta nem védesz meg engem, nem tartasz fenn engem cserében a sok munkámért, nem gyámolítasz engem, nem... és nem..... és sorolhatnám, mi mindent nem, egyszóval nem szeretsz engem. Pedig te lennél a hazám. Hát akkor én is kitagadlak és elhagylak téged. És ne kérdezd, hova megyek, mert tökmindegy - most már ott tartunk, hogy gyakorlatilag bárhová megyek a művelt vagy félművelt, sőt akár alulművelt világban, tutira jobb dolgom lesz, mint itt. Nem, már nem tudom azt írni, hogy mint itthon.