Remek, hogy vannak olyan Homár-olvasók, akik ha kell, személyesen is fellépnek, ha szorult helyzetbe került külföldit látnak. FaBRIK a kisföldalattin lépett akcióba, egy brit házaspár oldalán. Egyikük jegye nem volt kezelve, meg is kapták érte a magukét, pedig FaBRIK sokkal több empátiát várt volna el az ellenőrtől. FaBRIK álma a szociális viszonyokat helyesen értelmező, európai szinten tájékozott BKV-ellenőr. Országimázs-sztori alant:

Nem gondoltam volna, hogy egyszer írni is fogok, nem csak olvasni. :-)

A történetem a következő:
Május 1-én kicsi családommal felkerekedtünk, hogy megnézzük mit kínál a népnek a főváros majális gyanánt. Mivel nem szeretek folyton a kocsiban tespedni, és a Kisföldalatti kedves gyermekkori élményeket idéz fel bnnem, igénybe vettük a BKV szolgáltatásait. Itt találkoztam a következővel:

A Deák téri és a Vörösmarty téri megálló között egy ellenőr hölgy (401-es, vagy 410-es lajstromszámmal) beszélgetett egy turista párral, akik jól szituált, 60 év körüli és elsőre láthatóan brit állampolgárok. A beszélgetés persze egy kicsit túlzásnak tűnhet, mert az ellenőr angol tudása a „Not valid” kifejezésig terjedt. Nem nagyon akartam beleszólni, úgyhogy a Vörösmarty térnél leszálltunk a családommal és elindultunk. A szemem sarkából azonban láttam, hogy a BKV képviselője még mindig magyaráz és veszi elő a kis jegyzeteit. Végül csak nem hagyott nyugodni és a családomat hátrahagyva visszamentem, mivel én is szoktam elveszett túrista szerepében tetszelegni külföldön, illetve kollégáim 60%-a külföldi.

Láttam, hogy a hölgy már veszi is át a pénzt, miközben a turisták mutogatják a jegyeiket. Az egyik láthatóan kezelve volt, a másik pedig nem. Az ellenőr pedig folyamatosan csillogtatta angol tudását a „Not valid” kifejezéssel.

Így hát megkérdeztem, hogy ezt most komolyan gondolja-e, vagy valami kandi kamera felvétel, de kiderült, hogy ez komoly. Kérdeztem, hogy mivel valószínűleg ilyen papírfecnis megoldással az ügyfelek nem találkoztak, nem lenne-e esetleg barátibb megmutatni, hogy hogyan kell kezelni a jegyet, mint bűntetni. Illetve elmeséltem neki azt is, hogy a delikvensek saját hazájukban csak betolják a mágnescsíkos jegyet és mindenkféle kűlsérelmi nyom nélkül már kezelve is van.

Közben a pár elmesélte nekem, hogy mielőtt felszálltak, 2 ember segített nekik kezelni a jegyet, bedugták 1-1 gépbe.

Végül szépen meg lettek bűntetve, mivel az ellenőr kitatlálta, hogy biztosan trükköztek, mert 1 jeggyel akartak ketten utazni (fontos itt megismételnem, hogy egy jól szituált, 60 körüli, feltehetően brit párról van szó). Én menet közben sűrű elnézéseket kétem a turistáktól, és biztosítottam őket, hogy nem Magyarország ilyen balkáni, csak 1-2 állami szolgáltatásunk. És szorgalmasan szégyellem magam azóta is mások helyett.

Valahogy a londoni, párizsi, new york-i tömegközlekedésről, az ottani dolgozók segítőkészségéről teljesen más emlékeim vannak.