A magyar társadalmat legkevésbé jellemző erény a szolidaritás. Ez a ridegség igaz természetesen a fogasztókra, így a Naiv Ügyfelekre is. Gábor például nem kegyelmez az érintőképernyővel hadakozó nyugdíjasoknak, csak remélni tudom, hogy ötven év múlva nem róla írnak nagyon hasonlót a Homárnak, csak érintőképernyő helyett teleportáló kabinnal. Gábor amúgy azért ilyen csípős, egészen az anyázásig, mert a darabra árult gyümölcsöt is le kellett volna mérnie, de ő nem tette. Tanulságos történet alant:

A minap szembesültem az Auchanban azzal, hogy az eddigi a-zöldségosztály-közepén-főállásban-zöldségmérő-ember pult helyett érintőképernyős csináld magad mérlegeket tettek ki, így hasonlóan a Sparhoz vagy a Match-hoz, mindenki magának kell, hogy lemérje az árut.

Ebből több kellemetlenség is adódik.

Minden tiszteletem a becsületben megőszült nyugdíjasoké, de tekintettel arra, hogy túlnyomó részük csekély mértékben vagy egyáltalán nem hajlandó megszokni a távirányító után következett elektronikus kütyüket, továbbá hogy a vásárlók 80%-át az ő társadalmi rétegük teszi ki, a 8-10 mérleg mindegyikénél perceket kell várni, míg az ember sorra kerül. (Mindenki ismeri a "néni tetriszezik az ATM-mel jelenséget. Ez hasonló, csak itt először fejvakarva konstatálják, hogy bakker, képernyő van, de gombok nincsenek.)

Ez még hagyján, de mindemellett bevezették azt az elmebeteg rendszert, hogy a darabra árult zöldségeket és gyümölcsöket is "le kell mérni". A gyakorlatban nem tudtam megtapasztalni, hogy ez mit jelent, nyilván be kell nyomkodni a mérlegen, hogy adjon egy vonalkódot.

Na most az a baj, hogy erre semmilyen jól látható tábla nem figyelmeztet. Nyilván nem én vagyok az ultrahülye, mert a pénztárnál előttem hárman is ugyanezt szopták be. A pénztároskislány blazírtan közli a darabos ananász/uborka/saláta/kismacska láttán, hogy "nem mérte le.", majd szépen lerakja maga mellé a földön lévő kisrekeszbe.

Anyád.

Üdv,
Gábor