A tücsök típusú, takarékoskodni képtelen emberek, illetve rákok fellélegezhetnek, mert geod01 sztorija is megmutatja, hogy aki már fiatalon előrelátó, az ugyanúgy megszívhatja. Geod01 üzenete az, hogy ne ugorjunk be első szóra a biztosítási ügynököknek, akik magas hozammal kecsegtetnek. A sztori hosszú, de aki biztosítást készül kötni, feltétlenül olvassa végig!
Úgy érzem, a történetem közérdekű és jó ha minél több ember hall erről, h ha szükséges még időben tudjon lépni-ezért írok most nektek. Ha megüti a szintet kérlek, jelentessétek meg.
Életbiztosításról van szó, egy tíz éves futamidejűről mely éppen most, a napokban jár le. 27 évesen kötöttem, azzal a céllal, hogy így kvázi rá fogok kényszerülni arra, hogy megtakarítsak, semmiképpen nem fogok tudni úgy dönteni, hogy ezt a pénzt valami épp’ aktuális fontosságra elszórjam- mert erre akkoriban még volt hajlamom de sokat fejlődtem időközben. J
Tehát ezért esett tehát a választásom az életbiztosításra egy sima banki befektetés helyett, hiszen azok azért gyakrabban „járnak le”, mint ez, ez tuttira csak egyszer. Meg úgy voltam vele ha bármi történne akkor jól fog jönni ez a pénz a családnak.
Az NN Biztosítót választottam, az volt akkoriban a legnagyobb, annak is Talizmán nevű termékét. Az üzletkötőjükkel folytatott megbeszélés során megkérdeztem, hogy amennyiben én olyan 10-15 ezer forintot fizetek be negyedévente (inflációkövetéssel) akkor mennyi pénzre számíthatok lejáratkor. Ő felvilágosított-mint feltételezésem szerint mindenkit ilyenkor-, hogy az életbiztosítás azért is jobb a banki befektetésnél, mert azon túl, hogy tartalmaz egy biztosítást a banki betéttel elérhető hozamszint feletti hozamot is ’ad’. Ő ezt olyan 1.2-1.5 millió forintra taksálta, attól függően, hogy hogyan ’teljesít’ majd a biztosító (tudni kell, hogy ez olyan életbiztosítás ami nem fektethet részvényekbe és más, kockázatosabbnak nevezett befektetési eszközökbe csak állampapírokba).
Nos, így a szerződés megköttetett, kiegészítve általam casco-jellegűnek nevezett kisebb baleset és egyéb biztosításokkal. Természetesen a levelemben írt számok ezeket nem tartalmazzák, tisztában vagyok azzal, hogy ez nem része az életbiztosításnak.
Az üzletkötő nekem azt mondta, hogy a biztosítás haszna majd csak a futamidő végefelé kezd el megjelenni, ezért sem érdemes idő előtt kiszállni belőle mert akkor az ember tud nagyon rosszul járni. Bezzeg a végén…
Ezen információ okán én nem is lepődtem meg amikor az évenkénti beszámoló szerint-amit évfordulókkor küldött az időközben ING-re változó biztosító- én max. zérus haszonban voltam de inkább alatta. Főleg, hogy minden levelükben megírták, hogy a vállalt 3.5%-os technikai kamat helyett az ő remek munkájuk eredményeképpen 5-6 %-os hasznot írtak jóvá a számomra. Gondoltam, okés, majd megjelenik ez a végefelé.
Eltelt 9 év, és bizony a 9. kimutatás is nullszaldót ígért. Ekkor már felhívtam az ING ügyfélszolgálatát ahol egy kedves ámde módfelett hozzá nem értő hölgy magyarázta nekem a csíziót, miközben arra a sztem jogos kérdésemre, hogy milyen metodika alapján számítják a nekem majd járó pénz összegét nem tudott válaszolni-de biztosított, hogy szerencsémre én olyan biztosítást választottam amit nem rázott meg a válság szele, én minden haszonnal együtt meg fogom kapni a nekem járó pénzt.
Nos, letelt az utolsó egy év is és lássatok csodát, egy tíz éves időtartamú életbiztosítás semmi de semmi hasznot nem hozott! Igazság szerint az általam befizetett összegnél 6 ezer forinttal még kevesebbet is kapok vissza…ergo: ha ezt a pénzt a párnacuhába varrom most beljebb volnék…
Sztem ez elképesztő, döbbenetes és hihetetlen. Kértem is erre magyarázatot az ING-től, számokkal, éves bontásban levezetve, hogy ha csak a 3.5%-os kamatot veszem alapul akkor is a befizetett 800 ezer forint helyett 915ezer forint adódott volna, nem beszélve a leveleikben jelzett jóval magasabb kamatszintről.
Megtudtam, hogy a 3.5% előre be van építve a biztosításba, vagyis ennyivel kevesebbet kértek el tőlem (ez sztem maga a pusztulat, a fából vaskarika minősített esete), valamint, hogy én 2000-ben azt vállaltam, hogy befizetek 680 ezret és ezért cserébe kapok 500-at-mely az inflációkövetés miatt úgy változott meg, hogy befizetek 800-at és kapok 680-at. Viszont, az ő áldásos tevékenységük hatására ők nem az előírt összeget adják nekem, hanem ők is 800-at (a számokat persze kerekítem az egyszerűség kedvéért).
Félreértés ne essék: tisztában vagyok vele, hogy én voltam az idióta, hogy ezt megettem. És biztos vagyok abban, hogy valóban ilyen szerződést írtam alá amiben fenti feltételek szerepelnek. De az is biztos, hogy aki nem jogász az nem olvassa el az apró betűket, valamint az is, hogy ez lehet jogszerű de attól még cudarosan erkölcstelen és aljas.
Nem beszélve arról, hogy a baráti körömben, ahol eleddig öt életbiztosítás lett felmondva a történetem hatására szintén ez volt a tapasztalás, hogy az üzletkötők azt állítják, az életbiztosítás jobb, mint a banki betét, mert egyrészt biztosít másrészt magasabb hozamot is ad.
Mellékszál de vicces és érdekes: egyik barátomat, aki meglátogatta az ING székházát, hogy személyesen megkérdezze mi a helyzet a biztosításával és miután felvilágosították, hogy sok pluszra valóban ne számítson és ezért félidőben fel is mondta azt, felhívta a megszüntetés után az üzletkötő akinél kötötte. Felháborodva számon kérte őt, hogy hogyan tehetett ilyet, hogyan dobhatott ki igen komoly hasznot az ablakon, hiszen az majd ezután keletkezett volna. Arra az ellenérvre, hogy egyrészt a biztosító központjában is megmondták neki, hogy szó nem lesz komolyan vehető haszonról, valamint, hogy egyik barátjának (ugyebár, nekem) éppen lejár ez és ki is értesített az ING az utalandó összegről, a hölgy csak annyit habogott, hogy tutti, hogy félreértés… J
No, de vissza a sztorira, ott tartottam, hogy egy értékes levelezés kezdődött a biztosító és én köztem.
Levelükben, melyet feljebb már idéztem megjegyezték még nekem a következőket:
„Akárhogyan is változnak a külső körülményeink, a céljaink maradnak: magunk és családunk anyagi biztonságának fenntartása; anyagilag kiegyensúlyozott nyugdíjas évek; gyermekeink taníttatása, elindítása az életbe; vésztartalék képzése; előtakarékosság tervezett nagyobb beruházásokra. Az Ön szerződése, amelyet a fenti vagy azokhoz hasonló célok valamelyike érdekében kötött, továbbra is biztosítja Önnek ezek garantál elérését”.
No, ezen vagy agyonnevetem magam vagy idegbajt kapok…miféle takarékosságról írnak, kérdem én? Én odaadtam nekik a pénzemet, amit ők megforgattak, jutott belőle csodapalotára meg miegymásra és nekem a haszonból semmit sem juttatnak vissza!
Nem nagyon tudtam én ezt elfogadni, így újabb kör levélváltás történt, melyben ilyen szösszenettel kínáltak meg:
„Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az életbiztosítási szerződésekre befizetett díjak nem tekinthetők egy banki megtakarítási számla befizetéseinek…”-ez igaz. Két dolog a sajnálatos ezzel kapcsolatosan: az egyik, hogy ezt elfelejtették az elején közölni. A másik, h ezzel szemben ők-pontosabban a képviselőjük- azt állították, hogy ez minden szempontból jobb, mint ha a bankba vinném a pénzem.
Végül még egy idézet a legutóbbi levelükből:
„XY biztosítási tanácsadónk által a várható lejárati összeggel kapcsolatosan tett ígéreteket rekonstruálni lehetőség nincs, társaságunk hozam ígéretekbe nem bocsátkozik, s ez biztosítási tanácsadóinak is szigorúan tilos”- lehet én forgok rossz körökben, de én állítom, hogy ez általános dolog, mert akikkel erről én beszéltem azok mind azt mondták, hogy az üzletkötőjük nagyjából ugyanazt ígérte nekik…
Ennyi a sztori. Azért írtam le, hogy ha valaki végigolvassa (tudom, elég hosszú lére eresztettem) és éppen ilyen életbiztosítása van, ami viszont még elég messze van a lejárattól akkor tudjon lépni (ahogy számolgattam, félidőben még bőven megéri felmondani). Illetve, ha nem ilyen van akkor is nézzen utána, mert nem, hiszem, hogy ez ING-specifikus dolog volna.
Köszönöm ha elolvastatok.
Minden jót,
geod01
Az utolsó 100 komment: