Két dolog jutott eszembe, miután végigolvastam Ildi hosszú, de a maga módján igen szórakoztató levelét. Az egyik az volt, hogy "ügyes", a másik, hogy egész hihetetlen, mit meg lehet csinálni emberekkel. Ildi a Dob+Basszus színházi verziójára vett jegyet a Bárkába. A normál, 6500 forintos belépők mellett 1500-ért is lehetett jegyet kapni, a színház mellett felállított sátorba, ahol kivetítőn lehetett követni a színpadi eseményeket. Legalábbis ezt mondták a jegyirodán, mert a valóság ezzel szemben az volt, hogy az ezerötösöket leterelték egy pincébe, ahol a kivetítőn valami segédkamera képét mutatták, például kábeleket, a közönség hátát, és egy bajszos embert, aki nem szereplő volt. Hősünk meghökkentően hosszú ideig bírta a gyűrődést, aztán elmenekült.

Erről a Dob + Basszus Live előadásról van szó, Kovács Ákossal.

Fantasztikus, egyenesen szürrealista lehúzás és bénázás alant.

Update 1.: a poszt élesítése után néztem meg a Bárka színház oldalát, ahol egy friss közlemény fogadott, miszerint elnézést kérnek és visszatérítik a stúdióba vett jegyek árát. Az átvert nézők, mint a posztunkból kiderül, persze nem a pincestúdióba, hanem egy sátorba vettek jegyet. Itt csemegézhetnek a dühös nézők hozzászólásai között a Bárka vendégkönyvében.

Szeretném ezúton is kifejezésre juttatni felháborodásomat, mivel sajnos más módon nem igazán lehetett érvényesíteni a reklamációnkat a tegnapi műsor szervezésével kapcsolatban. Még a mai nap folyamán a Bárka színház jegyirodáját fel fogom hívni, de nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy érdemben szóba fognak velem állni.

Tegnap este (június 8-án) részt vettünk a Bárka színház szervezésében megrendezésre került Dob+Basszus műsorán. Természetesen tudtuk hogy ez egy tévéműsor, de látott már olyat a világ, hogy egy tévéműsor vezetője színházi estet vezényel le, ezért (miután minden jel erre mutatott) azt hittük egy színházi beszélgetős-zenélős est lesz a program. A Ráday utcai jegyirodában, mikor a jegyeket vásároltuk a hölgyek felhívták a figyelmünket egy jegytípusra, mely nem a pici színháztérbe, hanem a színház mellett felállított sátorba szólt (a jegyen szó szerint ez áll: “sátoros kivetítés”), ahol állításuk szerint kellemes környezetben, kivetítőről lehet követni a színpadon zajló eseményeket. A kellemes időjárás miatt döntöttünk emellett, és nem a pici színházteremben való szaunázást választottuk hanem a szabadban, sátorban, üdítővel a kézben, kivetítős megoldást. Még a párom testvérét is elhívtuk magunkkal a jó szórakozás reményében.

No ehhez képes ami történt: Megérkezésünk után a “sátoros jegyeseket” leterelték a pincébe, ami egy “studió” névre hallgatott, de tulajdonképpen egy teljesen feketére festett falú nem túl nagy szoba volt, 3-4 sor székkel. Már ekkor nagyot néztünk, de beültünk. A magyarázat az volt a dologra, hogy “ja, olyan kevés jegyet adtunk el hogy nem érte volna meg sátort felállítani”, hát éljünk együtt azzal, hogy pincéből nézzük a műsort. Jó. Ezután megjelent a kivetítőn valami homályos kép, hang nélkül. Miután a villanyokat ránkoltották, ajtót ránkcsukták, ott ült 30 ember egy töksötét szobában, hát pár perc után kiabáltunk hogy nincs hang. Ekkor benézett egy hölgyike és közölte hogy ne parázzunk, ez egy tévéfelvétel (újabb újdonság, erről eddig nem volt szó), és most a hölgy csak azt magyarázza a közönségnek, hogy hogy viselkedjenek. Jó. Ezek után elkezdődött a műsor, már az elején rettenetes hangosítási és világosítási problémák voltak, maga Ákos is láthatóan ideges lett, több olyan megjegyzés hagyta el a száját hogy “jó, akkor eljátszuk újra csak majd nélkülem” (jegyzemmeg minden tiszteletem Ákosé, igazán profin tűrte ezeket a dolgokat, és hozta a megszokott intelligens, magas színvonalát). A Bárka színház honlapjának üzenőfalán eddig elhelyezett üzenetek szerint a színházteremben ülők csak a hangosítás és világosítás hibáit vették észre, ehhez képes mit a “studio”-ban egyetlen kamera képét nézhettük (holott a tévéfelvétel nekem azt jelenti hogy több kamera veszi a műsort folyamatosan, amelyekből majd készre vágják a tévéműsort, és a több kamera képe közül mindig azt vetítik ki a szerencsétlen  pincében ülőknek amin épp a lényeg megy), a probléma csak az volt hogy ez a kamera épp vágóképeket készített és ezért folyton a közönséget és néha a padlón futó kábeleket, és emberek hátát mutatta. A teremben vaksötét volt, az ajtón beszűrődő fény mutatott utat a kibotorkáláshoz, miután 10 percig egy bajuszos úriembert, majd földön futó kábelkötegeket láthattunk a kivetítőn (miközben a háttérben Ákos beszélt, képeket és vicces videókat mutogattak, de mi ebből semmit sem láttunk, csak hallottuk hogy beszélnek róluk és nevetnek, de így nyilvánvalóan a poénfaktor is jelentősen lecsökkent számunkra, de a lényeget és a szereplőket valószínűleg egy másik kamera rögzítette épppen. Ekkor meguntuk. Természetesen az 1500 Forintos jegyért nem vártunk csodát, de a sátoros-kivetítős meleg nyári estén szabadban történő műsormegtekintés, színvonalas szórakozás Kovács Ákost hallgatva, és egy fekete szobában vágóképek bámulása között szakadéknyi a különbség. Természetesen ezt a személyzetnek is jeleztük akik flegma vállvonogatással és másra (menedzsmentre, jegyirodára) való mutogatással reagáltak a reklamációra. Ezenkívül mikor mondtuk hogy 20 perce a közönséget nézzük, közölték hogy dehát egy órája megy  a műsor, miért nem szóltunk hamarabb… Hát könyörgöm: reménykedtünk, hogy mást is láthatunk, vaksötétben nehéz volt kibotorkálni, valamint a pincében is ült egy kolleganő (gondolom felügyelte a 30 fős tömeget), talán neki kellett volna szólni hogy a lúzerek a pincében egy bajuszos pasit néznek percekig, csináljatok valamit gyerekek. Azt, hogy mikor kijöttem, kiszáradt szájjal, a büfében senkit nem találtam aki kiszolgált volna, meg sem említem.

Ezenkívül még egy ínyencség: A párom idegességében megengedte magának azt az udvariatlanságot,  hogy letegezte a nálunk nyilvánvalóan fiatalabb jegyszedő kislányt, aki lerázott annyival hogy ő nem tud semmit, idézem: “akkor szeretnék beszélni a főnököddel”, erre a reakció az volt hogy kiszaladtak a biztonsági őrért, ismét idézem “gyere már, az a kopasz épp meg akar verni”… Ezután már a biztonsági őr jelenlétében írtunk be a vendégkönyvbe, más megoldási javaslat nem lévén, majd elhagytuk a színházat a műsor felénél. Hogy ezek után mi történt a pincében, hogy más is kijött-e idő előtt, azt nem tudom. Szeretném leszögezni hogy nem a kényelmetlenség volt zavaró, mivel a legutóbbi Szegedi koncerten 5 óra hosszát álltunk a macskaköves téren kiválóan szórakozva, hanem maga az, hogy nyilvánvalóan hülyének nézték az embert, akik OK hogy “csak” 1500 forintos jegyet vettek, de akkor is vettek jegyet. A színháztérbe szóló jegy 6500 forintba került, döntse el mindenki hogy sok vagy nem.

Lehet hogy a műsor színvonala egy kezdő sztárocskához megfelelő lett volna, de Kovács Ákos intelligens profizmusához szerintem lealacsonyító volt mind szervezésben, mind technikailag, mind a személyzet attitűdjében. Kritikán aluli. A műsorvezetőről nem tudok mit mondani, nem igazán ismerem a munkásságát.  Most már értem hogy ez a profi zenész és intelligens családapa általában miért nem vállal ilyen jellegű fellépéseket. Igaza van. A saját tökéletesen megszervezett koncertjeiért vállal csak felelősséget, mert abban kivetnivalót keresve sem lehet találni, nem úgy mint ebben a tegnap esti műsorban.

Üdvözlettel, és a jövőben mindenkinek a mienknél jobb színházi élményt kívánva,

Ildi