Remek munkahely lehet az Erste Bank, hiszen olyan lojális alkalmazottai vannak, akiknek nem is lenne kötelességük, mégis megpróbálnak mindenfélét, például felesleges hitelkártyákat rátukmálni a kuncsaftokra. Még azon az áron is, ha egy kicsit hazudni kell a havidíjról. Egy megtévesztett panellakó kalandjai alant:
Fantasztikus eset történt velem a minap. Felhívott a bankomból, az Erste Bankból ( márminthát nincs saját bankom, csak a bank, aki az én vérem is szívja ) egy kedves hölgy, hogy váltsak át valami forradalmian új számlacsomagra, vagy hogy hívják ezeket, mert az nekem sokkal jobb lesz. Csak nála, csak most, csak csak.
Aztán bementem, nagy örömködve, hogy hát akkor ezentúl sokkal jobb legyen nekem. Szó szót, ajánlat ajánlatot követett. Döntöttem, váltok, mert olcsóbb, jobb, meg minden. Aztán jött a lényeg, hogy nekem ehhez a számlacsomaghoz akkor igényelnem kell hitelkártyát is. Vagyis nem kell igényelni, hanem nem is lehet máshogy váltani, csak úgy, hogy kapom hozzá ezt a vackot. Hitelkártyát. Mondom, nekem aztán nem kell. De hogy ingyen van. Meg milyen jó. Meg nincs semmi díja. Mondom NEM kérem. De ez akkor is meg lesz igényelve, és majd miután kiment a kártya postai úton, majd én aktiválás után meg tudom szüntetni. Tehát hozza ki a postás, harapjon bele a kutya, vegyem át, aktiváljam a
nemtomhol, nemtomhogyan, pinkód meg pukkód meg minden, meg még vásároljak is vele, majd utána le tudom mondani. Hát, mondom jól van, végül is, ez majdnem olyan egyszerűen hangzik, minthogy beikszelni azon a kurva nyomtatványon, hogy NEM kéri. Tehát bólintottam. Aláírtam. Aztán kellett még rá két tanú, a szerződésre, de gondolom,
nekik van saját két tanújuk, akiket tanúként foglalkoztatnak 8 órában, mert mondta a hölgy, hogy az majd később rákerül. A két tanú.
Hát, csak felhívtam azért az Erste központi ügyfélszolgiját, hogy
mégis hogy tudom akkor lemondani ezt a hitelkártyát? Mondták, hogy
nincs olyan, hogy kötelező lenne ilyet igényelni, bármilyen
tarifacsomaghoz. És hogy ennek havi kétszáz forintos díja is van ám.
Hát hurrá, akkor a kedves néni, aki rámtukmálta ezt a szar
hitelkártyát, módszeresen hazudott. Felhívtam hát rögvest, hogy
megkérdezzem tőle, hogy is van ez kérem szépen. Hebegés habogás, meg
hogy igen, van díja, de én úgyis le akartam mondani, ergo közöm nincs
hozzá, mennyi a havi díja. Még közölte azt is velem, hogy fiókonként
eltér ennek a gyakorlata. Mármint, hogy kire erőltetik rá a hülye kis
hiteljeiket ( egyébként nincs eltérő gyakorlat, nem egy fiókkal kötök
szerződést, nem is egy szekrényajtóval persze, hanem az Erste Bankkal,
azzal se sokáig ).
Gondolom persze, hogy a kedves ügyintéző a saját malmára hajtva a
vizet jobb üzletet akart kötni velem - szerencsétlen utca emberével,
aki odaviszi a százezer forintját havonta - mintha simán csak
számlacsomagot váltanék.
Hogy a túrórudiba lehet ilyeneket csinálni? Hát már nem elég, hogy a
sok marharépa fölveszi a fogyasztói hiteleket empéháromlejáccóra, már
azokra is ráhazudják a hitelkártyát, aki tudatosan nem akar részese
lenni ennek a mocsoknak?
Egy megtévesztett, megvezetett, szerencsétlen panellakó
Az utolsó 100 komment: