Naiv ügyfél nem érti, ha egy másik biztosítónál újrakötötte a CASCO-t, minek fizetné még két hónapig a régit a Uniqának:

Történetem tavaly év elején kezdődött, amikor is a Uniqa Biztosító baleset- és kármentes múltamat, valamint a gépjárművem idő közbeni értékcsökkenését (szó szerint) “díjazandó” egyoldalúan megemelte casco biztosításom éves összegét. Mit tehet az ember némi józanság és cseppnyi igazságérzet birtokában, mint hogy a lábával szavaz: a biztosított időszak folytonosságának fenntartása mellett újrakötöttem a cascómat egy másik biztosító társaságnál. Miután e-mailben jeleztem az összes szerződési adatom megadásával a Uniqa felé a változást, választ kaptam az Ügyfélszolgálatról, hogy ebben a formában nem áll módjukban elfogadni a szerződésem felmondását. Ezt követően levélben értesítettek, hogy respíró díj jogcímen igényt tartanak plusz két havi biztosítási díjra. Megjegyzem, teljesen jogosnak tartanám a követelést, ha arról lenne szó, hogy a korábbi szerződési feltételek fennállása mellett egyszer csak nem fizettem, azonban itt a biztosító egyoldalúan, nem csekély erőfölény birtokában megelmete a biztosítási díjat, amit én nem kívántam elfogadni.
 

A folytatás látszólag tipikus mindkét érintett fél részéről: ajánlott levél formájában panasszal éltem a Uniqa felé, erre azonban - törvényi kötelezettségük ellenére - semmilyen választ nem kaptam a mai napig, hacsak nem tekintem annak a 7 hónapra rá kapott bírósági fizetési meghagyást. Első reakcióm az volt, hogy egye fene, befizetem és hagyom az egészet a francba, azonban annyira igazságtalannak és kulturálatlannak tartottam az egész eljárást, hogy némi töprengést követően kifogással éltem a bíróság felé. „Természetesen” a Uniqa továbbvitte az ügyet, így október közepén mehetek a bíróságra, hogy minden emberi jóérzés ellenére nekiálljak vitatkozni a megbízott ügyvédi iroda képviselőjével.

Nem tudom, mi a dolog tanulsága, biztosan mindenkinek más. Sajnos vagyok annyira idióta, hogy a XXI. században még mindig vannak elveim, így valószínűleg jó sok pénzt fogok fizetni azért, hogy reggel továbbra se kelljen leköpnöm magam a tükörben. Folytatás következik, mindenesetre panasszal élek a PSZÁF felé és leírom a további történéseket is, ki tudja: talán valahol, valamikor valami változik.