A backdoor kommunikációs üzeneteket bemutató Homár-posztok általában a felhőtlen szórakozást célozzák, ez a bejegyzés azonban a górcső funkcióját is betölti. Toljuk csak a górcső alá az az adópénzből működő mamutszervezetet, ahol a munkavállalók olyan mentális állapotba kerültek, hogy újra meg újra telepisálják a saját, szinte zsír új liftjüket. A Homár ritán címkéz, de ez igazán undorító. Én eddig azt hittem, hogy a közösségi terek tisztaságát nézve nem létezik rosszabb az araboknál és az Index.hu munkavállalóinál. Nincs az a harcedzett sunázó-fospumpázó troll, akinél ne tudnék rosszabbat mondani az indexesek higiénjéről. De még itt, ezen a számítógépekkel kidekorált komposztáló telepen sem lenne elképzelhető ilyesmi. Olyan emberként, aki egyszer, kísérleti célból, fél évig tartott egy vislit az íróasztala fiókjában, földig hajtom rothadó süvegemet az Ismeretlen Hugyos Tévés előtt. Ja és respekt a tévészékházat kezelő Strabag Property alkalmazottjának, aki dícséretes tömörséggel és lényeglátással elsőrendű, kompakt backdoor üzenetet hozott létre.

Az történt, hogy Csehországban, vonatozgatás közben elvesztettem a telefonomat. Kellemetlen, új és drága telefon volt. Mindenki el tudja képzelni, milyen bajokkal jár ez, engem a legjobban az zavar, hogy még netbankolni se tudok, mert sms-ben jön a jelszó.

Múlt pénteken történt, szerencsére szombaton tudtam írni egy levelet a szállodából, hogy tiltsák le. Céges, flottás telefon, nagy és kiemelt ügyfelei vagyunk a Telenornak, ennek a korszerű telekommunikációs multinak. Ezért nem kell bemenni egy üzletbe, ahol állítólag percek alatt megcsinálnák az új SIM-kártyát ugyanazzal a telefonszámmal, hanem kihozzák nekünk.

Az ezzel foglalkozó munkatársunk hétfőn megrendelte az új kártyát. Szerdán megsürgette. Ma, pénteken még mindig nincs itt. Most hétfőre ígérik. Vagyis a törökbálinti (Pannon út 1., ezen külön röhögtem) székhelyű Telenornak legalább egy hét kell ahhoz, hogy Óbudára elhozzon egy 1,8 négyzetcentis kártyácskát. Ez olyan 0,13 km/h-s átlagsebesség. Tulajdonképpen szép a cégtől, hogy működnek a telefonjai.

Nehéz ügy, amikor a Naiv Ügyfél úgy érzi, hogy a pincérek kinézik egy étteremből és megjegyzéseket tesznek rá, majd erről levelet ír a Homárnak. Nem voltunk ott ugye, nagyon konkrét vádak nem hangoznak el, az egész ügy hiperszubjektív és ellenőrizhetetlen. Sziszi például "vacsora a pokolban" subjecttel mesélte el, milyen sandán kerülgette a személyzet a Márvány utcai Mongolian Barbecue-ban. A Homár évekkel ezelőtt járt ott utoljára, és akkor semmi ilyesmit nem tapasztalt. Azóta viszont befutott még két panasz, akik közül az egyik társaság 3 óráig tartotta a frontot, de mostanában már másfél óra után kidobják az embert az étteremből, ha úgy gondolták eleget fogyasztott az 5000 forintért. A jelek szerint az étterem tulajdonosának specialiása, hogy ha a helyszínen nem sikerül, a hazafelé tartó vendégeket telefonon hajtja el melegebb éghajlatra, amiért olyan sokat ettek:

UPDATE 2012. 08. 28.: Az új tulajdonos utólagosan is elnézést kért a vendégektől, és új tesztelésre invitálta őket.

Nemrég jártunk a Mongolian Barbecue étteremben. Nagyon jókat hallottunk róluk, ezért úgy gondoltuk kipróbáljuk, ezért utaztunk oda-vissza kb. 140 kilómétert. Hírdetésükben az szerepelt, hogy egy fix összegért korlátlan étel, és italfogyasztást biztosítanak. "Péntektől vasárnapig: 4 990,- HUF ár megfizetése ellenében annyi Drehert, HB Lagert, házibort, rostos Tropicana üdítőt, szénsavas Pepsi üdítőket, sangriát, kávét, cappuccinót, levest, desszertet és főételt ehet, ihat amennyit óhajt." Ez mind szép és jó, csak nincs köze az igazsághoz.
 

A Citibank és a Malév közös hitelkártya-Dunakártya ajánlata túl jól hangzott, hogy igaz legyen. És bár tényleg igaz volt, azaz adtak volna európai repjegyet a számla mellé, Szöcskének sikerült megszegnie egy apróbetűs feltételt, ami csak a szállásfoglalás után derült ki:

UPDATE 09/07: A Malév és a bank külön engedélyével mégis repülhet az ismerős.

Sajnos elég gyakran hivogatnak telefonon, hogy kössek mindenféle bankoknál hitelkártya szerződést, idén nyár elejéig azonban sikerült ellenállnom. Most azt ajánlotta egy hölgy, hogy ha az általa képviselt banknál hitelkártya számlát nyitok, akkor kapok ajándékba 1 db malévos repülőjegyet, szóljak a barátaimnak is, utazzunk együtt, tök jó buli lesz. Gyanakvóan próbáltam a hölgyből kiszedni a buktatókat és az interneten is átfutottam az ajánlatot, mibe is fog ez nekem kerülni valójában. A hölgy állította, hgy mindössze 3200 Ft az első éves kártyadíj, és egy éven belül nem mondhatjuk fel, mert akkor lenne 7500 Ft-os megszűntetési díj, de a 2. évben már megszűntethetjük a számlát, ha nem tetszik. Bele is ugrottunk néhány barátommal ebbe a csodás lehetőségbe.
 

Viktor küldte, sokat nem érdemes hozzátenni, annyira gyakran találkozni mostanában ezzel a fajta pannon árleszállítási stratégiával. Nem tudom eldönteni, hogy ennyiszer hibáznak, vagy tudják, hogy ha a vásárló áthúzott számot lát, automatikusan klikkolni fog, függetlenül attól, mi látszik a vonal alatt.

M. veretes és értékes örökséghez jutott, mégsem viháncol örömében. Föl akarta ugyanis értékeltetni az aranyóráját, de a szakember közben eltörte az üvegét. M. dühöng, bár több ponton nem értjük őt, mit számít például egy óra működőképessége szempontjából, hogy mi van rávésve? Pikáns párbeszéd az ékszerésznél a hajtás után:

A toronyóra elütötte az éjfelet, ez itt a viccóra. Köszöntsük hangos tapssal Bencze Attilát, a magyarságunkat mint muraközit meglovagló erdélyi spammer-költőt, aki ki tudja, hány anyországbeli postaládát fertőzött meg a hajtás után olvasható reklámlevelével. Hogy kivel is állunk szemben, azt mondja el maga a művész:

Bencze Attila: Nemzeti hazárd

Nemzetiszín-ünnep tivornya
egységes nemzetgép hazárd
háromszázhatvanöt toronyba
ragadt s e pajzán vers a vád.

Rulett-tét az emberek sorsa
s mi tehető minden rajta:
piros pikk ász, fekete káró
tarka-magyar racka fajta.

A kiszámított-pech aduász
máshoz megy és mi a gépet
tömjük kövérre. Ez itt a gáz.
S az osztó csal. Ugye érzed?

És ahonnan ez jött, van még rengeteg! A magyarságában megrendült Bora levele alant olvasható:

Vanessadoofenshmirtz hétvégén fotózta ezt a reklám és a backdoor kommunikáció határmesgyéjén mozgó szónoki kérdéssort Esztergomban. Az ötlet remek, de azonnal önfarkába harap, ha a becsalogatott vendég azt tapasztalja, hogy a nagyarcú kávézó nem marha jó. Még nem jártunk ott, úgyhogy fogalmunk sincs, milyen a hely. Aki próbálta, meséljen!
 

Régi barátunk, a feltöltőkártyás csalás örök sláger. Tudják, amikor jön a hívás a mobilszolgáltatótól, hogy Ön váratlanul marha nagy összeget nyert. Pár perce érkezett az Index ügyeleti postaládájába az alanti levél, a nagy klasszikus jól ismert dallamaival. Hallgassa mindenki elandalodva! (Hangfelvétel a megszívatott csalókról itt.)

Ugye az már eleve vicces, hogy előre küldik ki a következő havi számlát, az esetleges jóváírás pedig hónapokkal később történik, de még ennél is van lejjebb. Imre internet utalvánnyal próbálta rendezni számláit,amit nem képes feldolgozni a UPC rendszere. A megoldás: fizesse be a régieket újra kápéban, az újakat meg innentől másfél hónappal hamarabb adja fel.

Az internetszolgáltatók kitűnő és egyedülálló lobbijának köszönhetően a munkáltató adómentesen adhat internet utalványt alkalmazottainak. Ezt kihasználva én is kértem ilyet. Minden hó elején ahogy megkaptam az utalványt rögtön be is fizettem vele a számlát. Pár hónappal később azonban a UPC fizetési felszólítást küldött, mely szerint több hónapos elmaradásom van. Mivel minden számlát rendesen befizettem, így nem értettem a dolgot.