Az Easyjetnél egyszerűbb kivetetni a gépbe bepakolt csomagokat, mint kinyitni a beszállókaput, hogy ne maradjanak le az utasok:

Biztos vagyok benne, hogy nem sokan vannak, akiket a repülőjáratuk úgymond otthagyott. Hát én többedmagammal átéltem ezt a felemelő élményt. A történetet azzal kezdeném, hogy kisebbik lányom Angliában él és dolgozik vőlegényével. Mivel a családban három születésnap is csaknem egyidőben van, kigondolta, hogy egy meglepetés "nyaralással" ajándékozza meg az érintetteket. Ígyhát elkezdett szervezni, utánajárni, és persze félretenni a szükséges pénzt az utazásra. Fél év kellett hozzá, hogy minden összejöjjön: öt ember számára repülőjáratot, szállást foglalni, gépkocsit bérelni, reptéri parkolást elrendezni, természetesen mindent előre fizetve vagy foglalózva. Szép ajándékot szeretett volna adni, egy egyhetes pihenést Madeira szigetén.

Időben érkeztünk a repülőtérre, simán becsekkoltunk, csomagunkat feladtuk. Aztán természetesen a biztonsági vizsgálat következett. Na ez szép kis sorbanállás volt, mert rendeteg ember utazott abban az időben. A sorunkat szépen kivártuk, majd irány a beszállókapu. Mikor azonban odaértünk, a kapu zárva volt... A gépünk az ablak túloldalán álldogállt, esze ágában sem volt elindulni, lépcső az oldalán.  Jött egy reptéri alkalmazott, aki közölte, hogy elkéstünk, és nincs mód újra kinyitni a kaput. Hiába mondtunk bármit: időben voltunk, nem szokás ilyenkor keresni a becsekkolt és hiányzó utasokat? Mert minket senki sem keresett, míg sorbanálltunk a biztosnági ellenőrzésen. Ráadásul a poggyászt is feladtuk, így és most elhúzhatunk? Hűha - mondja az alkalmazott - a csomagjuk a gépen van? Mindjárt szólok, hogy VEGYÉK LE. A kézi rádióval szólt valakinek, a gép rakterét kinyitották, és kivették a csomagunkat, a szemünk láttára.
 
Lányom sírt, mint a zároreső, és persze mondanom sem kell, hogy mindnyájan mit éreztünk, hisz felszállni talán annyi idő sem lett volna, mint kikeresni a gépen a csomagot és beküldeni a váróba. A csomagot szépen visszaadták, majd kikísértek minket - bye.
 
A sok készülődés, szervezés, várakozás mind kárba veszett, nem beszélve az anyagi oldaláról. Természetesen átnéztük azonnal az utazási feltételeket tartalmazó szerződést, annak valamennyi apróbetűs cikkelyével együtt, és ebből az derült ki, hogy az Easyjet nem a szerződésnek megfelelően járt el. Abban ugyanis le van írva, hogy a kapu zárása indulás előtt 25 perccel történik, de ebben az esetben 30 perccel zárták előbb a kaput. Hát ezen az 5 percen múlott volna minden?
 
Az esetről természetesen azonnal értesítettük az Easyjetet, és kértük, hogy térítsék vissza legalább a jegyek árát - azt hiszem, egy ekkora cég legalább ennyit megtesz, ha másért nem, hát üzletpolitikai okokból. A bejelentésre semmiféle reakció nem volt azóta sem. Az eset 2010 novemberben történt.
 
Szolgáltatás, utasmarketing nulla, pedig az eset nem is Magyaroszágon történt. Itthon talán nem is csodálkoznék... Tanulság persze csak ennyi lenne: önhibáján kívül is kerülhet bárki olyan helyzetbe, amit maga nem tud megoldani, a másik fél pedig nem akar.
 
Üdv:
D+F