Lászlóék nagyobb otthonba szerettek volna költözni, ám egy még nem egészen kész lakásra esett a választásuk, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy hittek az ingatlanos "határidőre kész lesz" ígéretének. 

Asszonnyal béreltük egy kellemes, új építésű, ámbár kicsi (1 szobás) lakást a VIII.-ik kerületben. Békében éldegéltünk ott több mint 1 évet, mivel a ház kapuin belül probléma nem nagyon volt. A szomszédok barátságosak, összetartanak, nyáron összenépi barbecue, meccsnézés az udvaron, tehát minden ami kell egy kellemes környezethez. A probléma igazából a kapun kívül kezdődött. Aki budapesti, gondolom nem kell részletezni a Lujza utca és környékét.

Nos a szerződésben foglalt 1 év már letelt, és júliusban úgyis esküvő lesz, gondoltam nézzünk körbe valami nagyobb után. A felső határ amit meghúztunk 80.000+rezsi. Tisztában voltunk vele hogy ennyiért csak pesten kívül fogunkt találni az agglomerációban, de mivel kocsi van, ez akkora gondot nem okoz. Ennyit be lehet áldozni a kellemesebb életkörülményekért.

Hosszas keresgélés után megtaláltuk ezt a házat. Kapcsolatfelvétel megtörtént, kimentünk megnéztük és habár látszott hogy még dolgoznak rajta, nem tűnt reménytelennek. Gyakorlatilag májusban így állt a ház. Megbeszéltük otthon és úgy döntöttünk, belevágunk. Május 30-ra megbeszéltük a találkozót az ingatan irodánál a ház tulajával (építtetőjével) az Ariana Bautex Kft-vel és megírtuk a szerződést, kifizettük a kauciót és mindenki ment a dolgára. 

Közben közeledett a határidő, majd a tulaj jelezte 15-én hogy 17-én pénteken lehet költözni mert majdnem kész van de szombatra a végső simításokat is befejezik. Megrendeltük a teherautót, pakolókat, és elkezdtünk bedobozolni. Pénteken annak rendje és módja szerint átpakoltunk az új házba. Ugye költözik az ember, ilyenkor kinél többé kinél kevésbé fent van az a bizonyos rózsaszín szemüveg. A lényeg hogy az ülőgarnitúrát inkább befóliázva tároltuk mert még annyi volt a sitt és a munkapor, de a tulaj megnyugtatott hogy holnapra minden kész lesz. A takarító közben megjelent, de azt ami ott volt nem győzte. Így gyakorlatilag jobb dolgunk nem lévén hárman kitakarítottunk többé kevésbé vasárnapig. Este jön a fleismerés, a házban nincs áram, és nincs melegvíz. Tulaj hívni, válasz szombatra meglesz. Nos nem lett, de szombaton érkezett a villanyszerelő aki a kapcsolókat és konnektorokat felszerelte. Gyakorlatilag itt meg is állt az élet. Vasárnap hívom hogy még mindig nincs sem áram, sem melegvíz, sem konyhabútor, a festés sincs kész, ajtók, fürdőszobák sem, és gyakorlatilag egy napja maradt hátra a szerződésben vállalt 20.-i határidőből. Ugye hideg vízben zuhanyozni annyira nem buli. Mint férfi még csak csak. Na de asszonynak.... Jött az igéret hogy hétfőre meglesz minden. Jön a vizes, az áramot pedig intézzem el mert ő nincs pesten. Kiderítettem hogy egy, az ELMÜ dobozában levő biztosíték sült ki, így hívtam az ELMÜ-t cseréltettem velük. Jött a hétfő, még egy szabadnap otthon maradni. Várok várok de senki nem jön. Hívom az ürgét de nem veszi fel. Majd délután felhív hogy kórházban volt így ma már nem jön a szerelő. De este kiugrik a kulcsért (mert ugye a házban már az értékeink voltak).

Összeült a családi kupaktanács hogy erre most mit lépjünk, mert ebben a tempóban soha nem lesz kész. Gyakorlatilag május óta senki nem nyúlt a házhoz. Abban maradtunk, hogy mivel a szerződésben vállalt határideje lejárt, írjunk új szerződést új határidővel. Valami ösztönzést is bele kellett tenni, így felmerült hogy egy havi bérleti díjat elengedtetünk. De az az neki anyagilag nem lett volna jó, mert akkor ugye ő fizet egy hónapot nekünk. Ilyne helyzetbe pedig senkit nem akartunk be eröltetni. Erre mondtam hogy írjunk egy hónap kauciót a 2 hónap helyett. Ez senkinek nem veszteség hiszen az is a mi pénzünk, csak nála van megörzésen. Ergo ő nem veszít. Így meg is írtam a szerződést amit este előterjesztettem a főbérlőnek. A válasz csak ennyi volt „kispajtás. Ne akarj okos lenni mert nagyon rosszul fogsz járni”
Nos itt pattant el a cérna. Jeleztem hogy a bérletet rendkívüli felmondással felbontom a bérbeadó súlyos szerződésszegése okán. A felmondó nyilatkozatot oda adtam neki másnap, de csak összetépte. Mondtam neki hogy a szerződés szerint a házat 48 órán belül elhagyjuk. A dolog pikantériája hogy a szerződést is el akarta tépni, úgy lett kirántva a kezéből. Mert ugye a szerződésben ő kötelezett a 20.-i átadásra, ellenkező esetben a 160.000 visszafizetésére.

Következő nap 21.-én nekem már dolgoznom kellett, de anyám úgyis betegállományban volt, így átjött hogy legyen valaki otthon ha mégis jönnek a munkások (meg ugye vigyázni a dolgainkra a kiköltözésig. Persze délután 5-ig senki nem jött. Akkor megjelent a vizes aki bekötötte a melegvizet és felfúrta a konyhaszekrényt. Persze a tulaj mindent szépen lefényképezett, de mondtam hogy egyrészt határidőn túl, másrészt nekem mindegy mert felmondtuk, harmadrészt nem volt jó ötlet fenyegetőzni.
22.-én és 23.-án reggelente napi újsággal végig lett fényképezve az összes dolog ami nem teljesült a szerződésben, mert az ürge próbálkozott azzal hogy ezek a képek még 17-én készültek. Emberünk 21-én még hozzátette hogy „ja a kaiciót nem adom vissza. Nálam marad bánatpénznek”

Ezen a ponton hívni ingatlan irodát, ügyvédet, minden dokumentálva.
22-én kijött az ingatlanos is aki csinált szintén képeket de túl sokat nem tudott tenni ő sem. Felajánlották a végére hogy a fél kauciót visszafizetik, de értelemszerűen ebbe nem mentünk bele.
23-án bepakoltunk és egy kedves ismerős üresen álló lakásába költöztünk ideiglenesen.

Agy ügy pillanatnyilag ott áll hogy a peren kívüli felszólítás tőlem elment a bérbeadó Ariana Bautex kft-nek valamint az ingatlnirodának, aki jelezte hogy a tulaj nem hajlandó fizetni. Így jövő heti program az ügyvédi felszólítás (értelemszerűen ügyvédi munkadíjjal növelt összeg) valamint bemegyek az NAV-hoz ugyanis én átadtam 160.000 forintot az Ariana Bautex képviselőjének, aki ezt aláírásával igazolta is. Viszont semmilyen számlát vagy bizonylatot nem kaptam róla. Lehet játszani. 

Amennyiben az ügyvédi levére sem jön válasz, megy a bíróságra. Mert a mellékelt szerződés egyértelmű, a bíróságon viszont az összegen felül az ügyvédi, perköltség, nekem 6 nap szabadság, asszonynak 3 nap szabadság, 3 nap munka 2 embernek, költözés költségei, lelki mifene, stb stb stb... Szóval többszöröse fog kijönni. Arról nem beszélve hogy egy 16 éves, relative jó nevű lakberendezési termékekkel foglalkozó cégről van szó. Egy jogerős bírósági ítélet szerződésszegésért nem fog jól mutatni, de az már nem az én problémám.