Tibor szombaton utazott a Wizzairrel, de csak ő, a csomagjait valahogy Budapesten felejtette a légitársaság. Azóta hiába próbálja visszaszerezni a poggyászt, senki nem tud semmit - segíteni meg nem igazán akarnak.

Augusztus 27-én szombaton a 18:20 perces járattal utaztam Ferihegyről a London-Lutoni reptérre. Leszállás után körülbelül még húsz utastársammal együtt potyára vártuk a csomagjainkat, az ottani személyzet arra hivatkozott, hogy sajnálatos hiba történt - a csomagjaink Ferihegyen maradtak. Ezután elkérték a nevem, telefonszámom és címem, majd mosolyogva közölték, hogy felhívnak, amint tudnak valamit, a csomagomat pedig miután megérkezett, kiszállítják a megadott címre. A címem a helyszínen ugyan nem tudtam megadni, de ezt pótoltam a Wizzair panaszoldalán.

Minden adatom le van adva tehát a légitársaságnál, azóta a saját emeltdíjas ügyfélszolgálati telefonszámukon is hívtam őket. Az első hívásnál néhány percnyi várakozás után meguntam, hogy a várakoztató vonalon kívül senki nem kommunikál velem, -mindezt persze az én pénzemen-, a második hívásnál pedig a diszpécser állítása szerint semmit nem tudnak a csomagomról, valamint, hogy írjak a Wizzair panaszoldalára.

Mondanom sem kell, a légitársaság azóta sem keresett sem telefonon, sem más elérhetőségemen. A helyzet tehát; azon kívül, ami a kézipoggyászomban volt semmim nincs nálam, mindennapi használati tárgyaktól kezdve a fontos papírokig - minden. Egyik reptér ujjal mutogat a másikra, én pedig hívogassam az ügyfélszolgálatot a saját pénzemen - potyára - azért, hogy meghallgathassam az újabb magyarázkodást, vagy éppen azt, hogy nem tudnak semmiről.

Szívből remélem, hogy levelemmel felkeltem a légitársaság figyelmét - ha már panaszoldalukon nem képesek válaszolni, csak terelni ide-oda, valamint azt, hogy leendő utasaiknak nem kell átélni ezt a kiszolgáltatott helyzetet.