D döbbenten tapasztalta, hogy nem csak a segítségnyújtás nem várható el egy-egy kifőzde/étterem alkalmazottaitól, később kiderült, hogy a panaszkönyv átnyújtása sem tartozik kötelességeik közé. Legalábbis a Bosnyák téri piacon egy bizonyos vendéglátó egységben.

Az alábbiak a forró kávé miatt történtek meg velem. Édesanyámat 2011. szeptember 9-én szombaton reggel 8 óra körül elkísértem a Bosnyák téri piacra, viszont a reggeli kávé forró volt, és nem tudtam otthon meginni. Így amikor édesanyám bement vásárolni, én kerestem egy helyet, ahol ihatok egy csészével. Bementem a Bosnyák téri piac épületének a Csömöri út – Mosztár utca sarkában található kifőzdébe-étterembe. Egy hölgy ült az egyik asztalnál egy kb. 12 éves kislánnyal, mellettük egy szatyor holmi, amit piacon vásároltak. Láthatóan nem voltak se részegek, se fedél nélküliek. A hölgy megszólított, hogy tudnék-e mentőt hívni, mert rosszul érzi magát, nemrég volt valami műtétje, és a vérnyomása azóta kalimpál. Mondtam, hogy persze, és felhívtam a mentőket.

Ott kifaggattak a hölgyről, nem részeg-e, stb., aztán vele is beszéltek. Amikor letettem a telefont, és a mentő már úton volt, a hölgy kérte, hogy szerezzek neki valami hideg vizes borogatást. Hátra mentem a mosdókhoz, amelyek folyosójáról a konyha is nyílt. Megálltam a konyhaajtóban, hangsúlyozom ajtóban, és illedelmesen, de a helyzetre való tekintettel határozottan kértem a bent tevékenykedő 50 éves embernek látszót, hogy ugyan adjon már valami vizes ruhát (nem pontos idézetek):

- Jó napot! Legyen szíves! A hölgy rosszul van, tudna valamilyen vizes ruhát adni?

- Nem tudok, nekem csak szennyes rongyaim vannak.

- De a hölgy rosszul van, és borogatást kért!

- Nem tudok adni, de látja, hagytam, hogy leüljön. Egyébként is legyen szíves elmenni innen, ez üzemi terület!

- De én nem mentem be, csak egy rongyot kértem!

- …

Ezek után a WC-ből rekviráltam egy rakás WC papírt, és bevizeztem őket, és odaadtam a hölgynek.
A mentő hamar megjött, elkezdték ellátni a hölgyet a mentőautóban, én addig a kislánnyal maradtam, ugyanis a bátyja már úton volt értük. Amikor a báty megjött, visszamentem az 50 éves humanoidhoz, és mondtam neki, hogy legyen szíves, adja a panaszkönyvet. A beszélgetés valahogy így zajlott:

- Legyen szíves! A panaszkönyvet szeretném!

- Miért?

- Szeretnék beleírni.

- De miért?

- Mivel kötelességmulasztás történt, és Ön nem hívta a mentőt a hölgynek.

- Nem adom oda. Ilyen miatt nem írhat bele!

- Mi az hogy nem írhatok bele? Adja oda, ezt nem tagadhatja meg!

- De nem adom, ilyen miatt nem írhat bele!

- Akkor szeretnék beleírni, mert ott látok egy penészfoltot!

- Ne szórakozzon velem, mert baj lesz! – ekkor már ordított

- Mégis milyen baj?

- Kimegyek, aztán megütlek b*meg!

- Ott látok egy egeret futni! Legyen szíves adja oda a panaszkönyvet!

- Ne szórakozz velem b*zi, mert megveretlek b*zmeg! Kihívom a rendőrséget!

- Rendben – mondtam – akkor vagy hívja a rendőrséget, vagy adja a panaszkönyvet!

- Anyáddal szórakozz b*zi, köcsög, stb, stb. – ezzel bevonult a konyhába.

Ekkor taktikát váltottam, és kimentem a történetet előadni a hölgy kb. 28 éves fiának. Meghallgatta, megkérdezte a húgát, hogy tényleg így volt-e. A kislány mondta, hogy igen, leültette őket, aztán se szó se beszéd visszament a konyhába. A kislány meg volt szeppenve, a hölgy pedig csak elhaló hangon szólongatta, hogy hívjon mentőt, amit nem hallott. A sztori meghallgatása után a fiúnak elborult az agya, és a benti humanoid emberére akadt. Bement a srác, és megfenyegette, hogy eltöri, kitapossa, stb. ha az anyjának bármi baja is lesz. Ezek után kérdeztem a srácot, hogy kellek-e még, kell-e az elérhetőségem, vagy innentől elintézi. Mondta, hogy menjek, elintézi. Láttam, hogy a két ember lelkileg hasonló súlycsoport, és rám már semmi szükség. Elköszöntem elmentem.
Kíváncsi vagyok, hogy ha reggel meg tudom inni a kávémat, akkor vajon meddig ül a hölgy ott az asztalnál? Úgy tudom, hogy a panaszkönyvet mindenképp oda kell adni, nem hiszem, hogy mérlegelhet ilyenkor az üzletben dolgozó.