A Homár tényleg csak azzal tudja vigasztalni azokat, akiknek nem sikerült végtörlesztenie, hogy ígyis-úgyis mindenki megszívta. A székesfehérvári Raiffaisen mindenesetre megtette, amit lehetett a hazáért, és elszabotálta naiv ügyfél végtörlesztési kérelmét, hogy kicsússzon az időből:

Panaszt kívánok tenni a Raiffeisen Bank Zrt. ellen, az alábbiakban részletezett okok miatt. 2006 nyarán a nevezett banktól 2.5 millió forint értékben svájci frank alapú kölcsönt vettünk fel lakásvásárlás céljából. A kölcsönt feleségem vette fel, én „adóstárs” minőségben szerepeltem az ügyletben, mivel a lakás árának nagyobb részét korábban én tudtam előteremteni. A részleteket mindig pontosan törlesztettük, a banknál nyitott számlánkon az aktuális részlet lehívására mindig volt fedezet. Élve a törvényi lehetőséggel, 2011 őszén bejelentettük a végtörlesztés iránti igényünket. Informálódtam a Székesfehérvár-várkörúti bankfiók ügyintézőjénél ennek feltételeiről, majd ennek nyomán 2011. október 27-én megkötöttük a szerződést a végtörlesztésről. A fedezetet a végtörlesztésre egy rokonomtól szerzett kölcsön jelentette. A törvény a bank számára 60 napot biztosít a cselekvésre. A 60 nap alatt semmi nem történt.

A határidő elmúltával, azaz a 61. napon, 2011. december 27-én feleségem személyesen érdeklődött az ügy állásáról. (Eleve sérelmesnek tekinthető, hogy a bank nem biztosított ekkor kellő számú ügyintézőt a hasonló ügyek kezelésére, s csak egy órát megközelítő várakozás után foglalkoztak vele.) Kiderült, a helyi fiók semmit nem cselekedett, az ügyünkről nem találtak adatot a számítógépes rendszerükben, a papírjainkat még csak nem is továbbították a döntést hozó központba. Arról is győzködni próbálták feleségemet, hogy ez még csak a 60. nap, nincsenek elkésve - elfelejtve azt a közismert kronológiai tényt, hogy az október hónap 31 napból áll.

Másnap, december 28-án a késő délutáni órákban kaptunk telefonüzenetet arról, hogy nyugodjunk meg, minden rendben van, hamarosan leemelik számlánkról a végtörlesztés összegét, és egy hét múlva átvehetjük papírjainkat, mellyel a bank beleegyezik a jelzálog törlésébe. Ezeket végül 2012. január 9-én tudtuk átvenni. Ekkor a bank felé szóban részletesen, majd ügyintézési mechanizmusukhoz igazodva, meglehetősen kis méretű nyomtatványukat helyben tollal kitöltve írásban is jeleztem panaszunkat, hogy a törvényszabta határidőből való kicsúszásuk számunkra kárt okozott.

E panaszra írásban - ezúttal kivételesen betartva a 30 napos reagálási határidőt - a bank 2012. január 29-re keltezve válaszolt. (A levelet - noha a panasztevő én voltam és adataimat felvették - feleségemnek címezték. Várandós volta miatt nem óhajtottam volna ezzel a történettel tovább idegesíteni, amit az ügyintézőnek jeleztem is korábban...) A levélben, ha szűkszavúan is, de elnézésünket kérték, és jelezték hogy 17.052.- forint jóváírásával kárpótoltak minket.

Sajnos a bank leveléből nem látom annak biztosítékát, hogy ez a számukra jelentősnek semmiképp nem nevezhető veszteség jogkövető magatartásra ösztönözné a pénzintézetet a későbbiekben. De válaszukat azért sem tudom elfogadni, mivel az átutalt összeg nem éri el anyagi veszteségünk 20%-át sem.

A bank eljárása és késlekedése ugyanis nem csak törvénytelen volt, de számunkra kárt is okozott.

- Egyfelől erkölcsi kárt, hiszen nem gondoltuk volna októberben, hogy a kölcsönt folyósító rokonnal karácsonykor még a bank hozzáállásán fogunk bosszankodni, s már egymással üvöltözni arról, hogy vajon mire volt joga a pénzintézetnek és mire nem. Hangsúlyozom, mindet december 25-én, karácsonykor történt...

- Másfelől kimutatható anyagi kárt is, méghozzá a következők miatt:
Október elején történt előzetes érdeklődésemre az ügyintéző a következőket mondta: amennyiben egy összegben fizetünk, azt ajánlja, hogy a pénz a szerződés megkötésekor, vagy pár nappal az után már legyen a bankszámlánkon, hogy a bank láthassa, megvan a fedezetünk a végtörlesztésre. Ez esetben 1-2 héten belül lezajló ügyintézését vélelmezett. Mi így cselekedtünk, ehhez 1.7 millió forintot kellett gyorsan előteremtenünk. A bank eljárása így három szinten okozott családunk számunkra igazolható és anyagi kárt:
    - Nyugdíjas rokonom felszámolta egy más pénzintézetnél lekötött euró-alapú betétjét, elesve annak kamataitól.
    - Nyugdíjas rokonom október közepén az eurót akkori árfolyamon forintra váltotta és hamarosan átutalta számunkra. A hivatalos árfolyam éppen 15.-Ft-tal volt alacsonyabb ekkor, mint a december végén, amikor a pénzre végül valóban szükségünk volt.
    - A bank időközben épp két alkalommal hívott le még számlánkról napi svájci frank árfolyamhoz igazodva törlesztőrészletet (s nem a 180.-Ft-os, rögzített árfolyamon.) Elismerjük: ez utóbbira joga volt, hiszen épp a lehívás határnapján kötöttük meg a szerződést - de eljárásukat semmiképp sem tekinthetjük etikusnak.  

Az elszenvedett anyagi kárt mindezek miatt összességében mintegy 100.000.- forintra becsülöm. Az erkölcsit összegszerűsítését nem kívánom elvégezni, annak megítélését Önökre bízom.

Őszinte tisztelettel, kérve Önöket,
lehetőségük és illetékességük szerint járjanak el ügyünkben


E bejelentésemhez másolatban mellékelem:
- a banknak tett panaszbejelentésemet,
- és arra adott választ (Ikt.sz.: 326256/RET/2012).

Levelemet a következő fórumokra juttatom el egyidejűleg:
- A bank válaszlevelében megnevezett Pénzügyi Békéltető Testület (1525 Budapest, Pf. 172.);
valamint, hogy a bank törvénysértő magatartása ne maradhasson titokban:
- Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1534 Budapest BKKP Postafiók: 777.);
- Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság megyei kirendeltsége (8000 Székesfehérvár, Piac tér 12-14.);
- „Tékozló homár” fogyasztóvédelmi honlap (homarbox1@gmail.com).

A Pénzcentrum is a napokban gyűjtött össze egy csokor meghiúsult végtörlesztést.