Egyszer talán majd a történészek veszik a fáradtságot, és nekiállnak megvizsgáéni, hogyan lehetséges az, hogy a legtöbb lakást nem a bankok foglalják le és árvereztetik, hanem a közüzemi szolgáltatók. A Homár azért segít: fantomtartozással. Naiv ügyfél megtapasztalhatta, hogy a legjobb tartozás, aminek se számlája, se fix összege nincs, és még értesítőt se küldenek róla, csak a kikapcsolásal fenyegetnek:

Friss és forró történetem van a mai napról, amikoris áramszámlát rendeztem. Mivel már nagyon fel lettem szólítva az összeg kifizetésére, személyesen mentem az ÉMÁSZ-irodáig, előtte meg egy ATM-ig, aholis levettem a szükséges összeget, 28ezret. Az iroda ajtaján az az örömteli felirat fogadott, miszerint itt már csak bankkártyával lehet fizetni. Nagyszerű... Elmentem a postára, befizettem a csekket, aztán visszacsoszogtam az irodába, mégis lássák, becsületes állampolgárként fizetek, mint a katonatiszt. Az ügyintézőről már ránézésre éreztem, hogy gond lesz. Ne vegye magára senki, de pont úgy nézett ki, ahogy egy rossz általános iskolai tanárnőt elképzelünk: alacsony, kövérkés, vörös hajú, szemüveges, negyvenen túli hölgy. Odaadtam neki a csekket, szépen bevitte a systembe az adatokat, aztán rámförmedt, hogy miért csak ennyit fizettem. Néztem rá, mint borjú az új kapura, hát ennyi van rányomtatva a számlára kezicsókolom... meg a levélre is. Oda felülre meg alulra is. Meg a hátuljára is, a részletezőnél. 27 451.
De ezen kívül még van kilencvenakárhányezer.

Az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk (szó szerint!):
- Tessék? Az kizárt.
- De van, VELEM NE KÖTEKEDJEN FIATALEMBER. (A végét már úgy rikácsolta, hogy még a szobapálma is összehúzta magát a sarokban.)
- De hölgyem...
- VELEM NE KÖTEKEDJEN FIATALEMBER!
- Nézze, milyen számlákból tevődik ez össze?
- ÉN AZT NEM TUDOM, VELEM NE KÖTEKEDJEN FIATALEMBER!
- De nézze, ez a levél április elején jött, ezen 27 451 van _összesen_.
- AKKOR EZ AZÓTA JÖTT ÖSSZE!
- Miért kiabál? Miből jön össze majd' 100 ezer forint két hét alatt? Gondolja, hogy egy napra rákötöttem az egyik villamost a villanyórára?
- ENGEM AZ NEM ÉRDEKEL, FIZESSEN VAGY NAPOKON BELÜL LEKAPCSOLJUK A SZOLGÁLTATÁST!
- Elmondaná, hogy miért? Semmilyen ilyen összegű számlát nem kaptam...
- KÜLDTÜNK!
- De én nem kaptam...
- KÜLDTÜNK!
- De én komolyan nem kaptam, nézze már meg, minden havi számlát rendeztem általában időben...
- MIND EZT MONDJA, AHELYETT, HOGY BECSÜLETESEN FIZETNE! SZÉGYELLJE MAGÁT!
- Jó, szégyellem. De még mindig nem tudom, hogy mi ez az összeg.
- VELEM NE KÖTEKEDJEN FIATALEMBER, MENJEN ÁT A JOGI CSOPORTHOZ!
- Jó... hol találom őket?
- ITT SZEMBEN, NE VELEM KÖTEKEDJEN.
- Viszlát. (Folytatni akartam, de inkább feladtam a beszélgetést, úgyis ugyanaz a beprogramozott válasz jön belőle, én meg már másodszor is untam.)

Szépen kisétáltam, megkérdeztem a biztonsági őrt, hogy hol a jogi csoport.Pesten, kaptam a rezignált választ. Mondom nagyszerű, de állítólag itt szemben van... Hát itt olyan nincs, nem is volt soha, menjek vissza, kérdezzem meg. De jó. Visszamentem a házisárkányhoz, megint leordított, hogy itt van szemben és ne kötekedjek. Hát persze, gondoltam magamban, dögöljön meg a kedves ügyfél, úgysincs igaza. Megint mondtam a biztonsági őrnek, hogy itt tényleg kell lennie egy jogi csoportnak, esetleg egy csillagkapunak, amin keresztül eljutok Pestig... Ő nem tudja, de nézzek szét az utca másik oldalán.Az utca másik oldalán legalább 20 ügyvédi iroda van (naná, szemben a bíróság) és egy bőrgyógyász (ha valakinek olyan vastag a bőr a pofáján, mint nekem, esetleg ugorjon fel hozzá).

Meguntam a keresgélést, hazajöttem, felhívtam az ügyfélszolgálatot, egy szimpatikus fiatal hölgy vette fel a telefont (ő legalább nem ordított velem a 2. másodpercben).Elmondtam neki, hogy azért hívom, mert a helyi irodában felvilágosítást nem hajlandóak nyújtani, befizettem 27 451 forintot, ennyi van a számlának az összes létező oldalán, a csekken... Hát igen, látja is a csekket, nincs rajta más. De ezt leszámítva van 58ezer. Hohó, mondom, az 10 perce még majdnem 100 ezer volt. Annyi nem is lehetett. Nem is volt. 58. Ennyi. Jó, de akkor miről "beszélt" a kollegina? Hát ő nem tudja.
És amúgy szokás üvöltözni az ügyféllel? Általában nem és ő tényleg nagyon sajnálja. (Tényleg sajnálta, hallatszott a hangján.) Mondom oké... és akkor mi is ez az 58 ezer? Mert én sose kaptam róla értesítőt, de tényleg, most nem hazudok. Nem is kaphatott, nem is küldtünk. ?!?!?!?!?

Nem küldtünk se felszólítót, se értesítőt, de be kéne fizetni, mert lekapcsolják a szolgáltatást.
Mondom de ha nem küldtek semmit róla, tehát nem tudtam a létezéséről sem (a kommentelők kedvéért megesküszöm az Úristenre, tényleg nem tudtam róla, minden számlát befizettem), akkor ki a hibás? Hát ők, de ez nem mentő körülmény...

Függöny, fizethetek úgy az ÉMÁSZ-nak vagy ELMŰ-nek vagy minek 58ezret, hogy sosem szóltak róla, hogy létezik, de azért siessek, mert ha 1-2 napnál tovább húzom az időt, gyertyánál nézhetem a tv-t, amiért nem szóltak egyszer sem, hogy el vagyok maradva.

//Tök off, de azért megjegyezném, hogy néhány éve, amikor még meglehetősen gyerek voltam és elég rondán elmaradtunk egy áramszámlával (ne feszegessük, hogy miért, de tényleg nem én tehettem róla - autóbaleset, egyebek), konkrétan a kikötés napján kértük meg az ÉMÁSZ-t, hogy ugyan, legyenek már egy kicsit belátással, ha lehetséges. Lehetséges volt. Az ügyintéző olyan kedvesen, figyelmesen beszélt velünk, mintha egy svájci bank igazgatója lenne, mi pedig egy igen nagy összegű betétet szeretnénk nyitni nála... Pedig akkor tudtuk is, hogy el vagyunk maradva...//