Most hogy a nyerőgépezést terrorveszélyre hivatkozva betiltották, talán ideje lenne a tahóságot is belefogalmazni az új Btk.-ba. A Kika biztonsági őre egyelőre nem kap első fokon háromnapos facebookos alázást az empátia teljes hiánya miatt bekövetkezett 8 napon belül gyógyuló lelki sérülés miatt, de ami késik, nem múlik.

A tegnapi napon ismét megtapasztalhattam, hogy a mi európai országunkban az emberek hozzáállása, empátiája, viselkedése, tisztelete vagy akár csak a kötelessége - hogy a munkahelye versenypozícióját javítsa - sehol sincs bármely más tőlünk nyugatabbra lévő országhoz képest. Az eset az Önök Lehel úti áruházuk személyzetével esett meg először és utoljára, tekintve hogy többé a lábunkat sem tesszük be KIKA feliratú objektumba. Zárás előtt fél órával érkeztünk az áruházba 8 hónapos terhes feleségemmel karöltve, hogy kiságyat és bababútort nézzünk. Voltaképpen már megvehettük volna máshol is, hiszen elég nagy a választék a bútor- és bababoltok kínálatában, de szeretünk jól körbenézni és amúgy is jó érzés az ilyesmit tervezgetni, nézelődni. Mivel a hátsó parkolóban álltunk meg, az épület Lehel út felé eső bejáratánál mentünk be, majd záráskor arra is akartunk kimenni, hiszen így nem kell körbemenni az épület körül. Tehát becéloztuk hassal előre a kijáratot, majd mikor odaértünk, a biztonsági őr kicsivel érkezésünk előtt kulcsra zárta az ajtót, majd közölte, hogy menjünk át a másik oldalra, mert itt már zárva az ajtó.

Erre megkérdeztem tőle udvariasan, hogy tekintettel feleségem szépen gömbölyödő pocakjára kinyitná-e nekünk egy pillanatra, hiszen az ajtó másik oldalán lévő parkolóba igyekszünk. Erre ő a hangját felemelve közölte velem, hogy ismétli, az ajtó már zárva itt senki nem megy ki. Bár béketűrő ember vagyok én is hangfelemeléssel jeleztem neki, hogy azt elsőre is értettem, hogy már be van zárva, a kérdésem az volt, hogy kinyitná-e nekünk egy pillanatra. Erre még jobban felemelve elmondta az előző mondatát újra.

Kedvem lett volna szó nélkül a fejével áttörni az üvegajtót (egy öreg másfél méter magas fickó volt, nem nagyon voltam megrémülve), de az előzetes helyett inkább a szülőszobán tartózkodnék kislányom születésének időpontjában. Egyébként a szóban forgó kijáratnál lévő kasszánál két eladó hölgy ült, és egyik sem tett volna semmit, hogy mégis kijussunk az áruházból.

Ezek után átsétáltunk a másik oldalra, és az ottani kasszáknál egy hölgynek kissé feldúltan, de udvariasan jeleztem, hogy szégyellhetné magát az egész áruház, hogy megjáratnak egy 8 hónapos kismamát, csak hogy ne kelljen egy kulcsot elfordítani a zárban. Erre a biztonsági őrhöz hasonló stílusban rám förmedt, hogy „Én tehetek róla?! Ne nekem mondja, mi közöm ehhez nekem!”. Erre csak annyit mondtam neki, hogy most már ő is szégyellje magát nyugodtan.

Nem várok Önöktől bocsánatkérést, sem semmit, csak gondoltam jó, ha tudják, hogyan viselkednek az alkalmazottjaik. Egyébként a KIKA márkát szerettük eddig, és lehet, hogy még a bécsi áruházukban vásárolni is fogunk, de bútort venni már biztosan nem, onnan úgysem érné meg hazahozni.