Egy éve ugyan már írtunk a sajátosan négycsillagos Hotel Bellevue-ről, de naiv ügyfél azt nem vette észre, vagy csak új esélyt akart adni nekik. Nem egészen erre gondolt. Komoly logisztikai kihívást jelentett a hotel személyzetének már a recepcióban megjelenés becsekkoláskor és később is, a szakács nem tudta, mi az a lisztérzékenység, bár előre egyeztették, hogy speciális menü készül, aztán még egy húslevest sem sikerült összecsapni:

Pihenés helyett kalandokkal teli hétvége Esztergomban, a Hotel Bellevue négy csillagos szállodájában. Pálinka szagú szoba, rossz lefolyó, hiába foglalt masszász időpontok, fantom kiszolgálás a recepción és a koktélbárban, hogy csak néhányat említsünk. Nem tudom, hogy a sorozatos véletlenek egybeesésének vagy egy kandi kamerás videónak eshettünk-e áldozatul, de az elmúlt hétvégén annyi izgalomban volt részünk, hogy ha ezt előre tudjuk, még talán fizettünk is volna érte. Tavaly év végén ikertestvérem még boldogban bontotta ki karácsonyi ajándékát, melyben egy wellness hétvégét ajándékoztam neki az esztergomi Hotel Bellevue Hotelbe. Január végén hívtam is a szállodát, a foglalás teljesen rendben volt, még azt is jelezték, hogy testvérem lisztérzékenységére is készülnek. Vártuk a nagy napot és múlt pénteken útnak is vágtunk a Dunakanyar felé. Út közben biztos, ami biztos hívtam a szállodát telefonon, hogy érkezünk és hogy jelezzem ismét testvérem ételallergiáját. Négyszer hívtam a recepciót, de senki nem vette fel a telefont. Este 7 körül megérkeztünk a szállásra, ahol ha nem is vártuk azt, hogy tárt karokkal fogadjanak minket, de az azért furcsa volt, hogy 15 percet kellett várni a recepció előtt a csomagokkal, hogy végre valaki kiszolgáljon minket.

Az első izgalmakon túllendülve megkaptuk a 101-es szobát, amiben olyan pálinkaszag volt, amit a legjobb pálinkafőzdék is megirigyeltek volna. Néhány slukkot szívtunk a jó levegőből, majd merészen úgy gondoltuk, hogy a vacsoránál kipihenjük az eddigi kalandokat. Mondanom sem kell, itt sem voltak a helyzet magaslatán. A konyha vezetője jelezte, hogy neki nem szóltak, hogy testvérem lisztérzékeny, miközben a recepción még fél órával előtte megerősítették, hogy készültek erre. Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy az étterem vezetője nem tudta, hogy mi az hogy lisztérzékenység, amit ma már egy út melletti motelben is illik tudni. Erre úgy derült fény, hogy testvéremnek javasolt egy jó vaddisznó pörköltet. Biztonság kedvéért rákérdeztünk az összetevőkre és kiderült, hogy tartalmaz lisztet, ami igen komoly egészségügyi következményekkel járt volna. Látva a kellemetlen helyzetet és tudva, hogy a két felkínált levesből sem ehettünk a hölgy felajánlotta, hogy csinál egy húslevest nekünk.

Végre megnyugodtunk, hogy rugalmas is tud lenni a szálloda, így leültünk az asztalunkhoz és beszélgettünk egy jót, amit 20 perc után azzal szakított félbe kiszolgálónk, hogy ne haragudjunk, de sajnos a húsleves nem sikerült! :) Itt már nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk inkább. Jó magyar emberhez híven itt még nem panaszkodtunk, ettünk, amiből tudtunk majd a vacsorát követően az izgalmakat élőzene mellett a koktélbárban szerettük volna leöblíteni. 10 percet vártunk hátha kapunk kiszolgálást, de erre nem láttunk esélyt, így visszatértünk a kályhához, vagyis a jó pálinkaszagú szobánkba. Kis idő elteltével úgy döntöttünk, hogy kérünk egy új szobát, így újabb kör a recepcióhoz.
Recepción senki. Negyed óra várakozás, recepciós keresés után nagy nehezen kaptunk egy mozgássérült szobát, szám szerint a földszinti 6-ost. A recepciós jelezte, hogy a szoba tiszta, minden rendben van vele, csak sajnos nincs benne ágynemű és törölköző, így azt legyünk szívesek vigyük már át a 101-esből magunknak. Hogy mit? :) Nem volt mit tenni, nyakamba kaptam az ágyneműket, törölközőket és gyalogosan átbaktattam az új szobába, némi meglepetést kiváltva a vendégekből, akikkel út közben találkoztam. Tettem ezt elsősorban azért, hogy biztosan legyen minden az új szobában, ami tényleg úgy tűnt, hogy nem tartogat már újabb meglepetést. Ez később persze megdőlt, de ne rohanjunk ennyire előre!

A wellness részleg felé vettük az irányt, ahol másnap 17:10-re és 18:10-re foglaltunk egy-egy órára masszázs időpontot, hogy enyhítsük a testi-lelki fájdalmainkat. A szobánkba visszatérve próbáltunk egy kicsit beszélgetni, de az élőzene olyan hangosan szólt be a koktélbárból, hogy nem hallottuk egymást, így a tévézés mellett döntöttünk. A TV-t sem sokáig tudtuk nézni, mert hiába hangosítottuk fel, a kinti muzsikát nem tudta elnyomni. Ekkor már kezdett késő lenne, így gondoltam jó forró vízzel letusolok, az mindig segít, ha baj van. Néhány perc zuhanyozás után látom, hogy a fürdőszobában áll a víz (zuhanykabin nem volt, mivel mozgássérült fürdőszobát kaptunk) és már csorog kifelé az előszoba padlószőnyegére. A vizet gyorsan elzártam, mentettem a menthetőt és az áthozott törölközőkkel próbáltam elállni a víz útját. Testvérem ezután gyors cicamondásba fogott a nagy pancsolás helyett és onnantól a fürdőszobát már nem is használtuk. Recepciót hívtuk a szobából és láss csodát, egyből felvették! A recepciós jelezte, hogy szörnyen sajnálja a dugulást, de most már senkit nem tud hívni, majd holnap jön valaki délelőtt. Lezárva ezt az epizódot, ha nem is másnap délelőtt, de legalább jóval dél után jött is valaki, aki megszerelte a lefolyót.

A szombatunk a várakozással ellentétben izgalmaktól mentesen telt, bár ehhez hozzájárulhatott az is, hogy az Esztergomi Bazilikát néztük meg és a szálláson alig voltunk. Eljött a 17:00 óra és testvérem nekivágott a nagy útnak, hogy menjen az előző nap lefoglalt masszázsra. 10 perc sem telt el, épp barátnőmmel beszélgettem telefonon, amikor is kopog valaki az ajtón. Legnagyobb meglepetésemre testvérem volt az, kérdezem, hogy hát Te? Mondta, hogy sajnos nem jól rögzítették a masszázsunk időpontját, így mást masszíroznak, így sem ő, sem én nem tudunk menni a megadott időpontokra. Itt telt be a pohár!

Újabb recepciós kör, ezúttal egy új kolléga, egy kedvesnek tűnő hölgy várt minket. Jeleztük is szegénynek, hogy rosszkor van szolgálatban, a panaszok nem neki fognak szólni, de hát kinek mondjuk. Elsoroltuk szívünk minden fájdalmát, majd szó szót követett, míg végül telefonon tudtam beszélni a szálloda igazgatónőjével. Elhadartam gyorsan, hogy mi is történt velünk az elmúlt 24 órában és minimum némi kompenzációra számítunk. Igazgatónőt nem jó passzban találhattam meg, mivel azt mondta vagy még inkább ordította, hogy ezeket én mind kitaláltam és csak azért mondom, hogy kapjunk kedvezményt és ő nem fog adni nekünk semmit.

Rámenősségünk köszönhetően később mégiscsak kaptunk masszázst és a hátralévő néhány óra már zavarba ejtően eseménytelenül telt. A négy csillagos esztergomi Hotel Bellevue-t örökre a szívünbe zártuk!