Bár a Homár és a Békéltető Testület egyik fix visszatérő eleme a Player's Room cipőbolt, mindig akad új vevő. Generel cipője 2 hónap alatt atomjaira hullott, amire a szakvizsgálat természetesen megállapította, hogy nem rendeltetésszerűen használta. Bónusz factoid: 2012-ben 30 ügyük került a Békéltető Testület elő, amiből 3 esetben teljesítették az ajánlást.

Előző év szeptemberében vettem egy nem kifejezetten olcsó (20 000 ft-os) Levi’s cipőt a szegedi Árkádban lévő Player’s Roomban, amit a Szinga Sport Kft. üzemeltet. A cipő rendkívül gyorsan (novemberre!) elhasználódott: a felső része deformálódott, megkopott, az egyik cipőfűzője elszakadt, a talpbélések felváltak, megszakadtak, az egyik fém elem megrozsdásodott, az egyik talp pedig egy az egyben kilyukadt (kb. 2 ft-os érme nagyságban), ami miatt az első enyhe havazás alkalmával totál beázott. Nem vagyok jártas a reklamációban, de úgy gondoltam, hogy ezek az ordas hibák több mint elegendő indokot szolgálnak a jótállásra – amely, mint később kiderült, nem létezik.

A cipőt visszavittem blokkostól mindenestől az említett üzletbe, ahol közölték, elküldik kivizsgálásra. Szűk két héten belül ennek meg is érkezett az eredménye, amely élből visszautasította, hogy a gyártót/forgalmazót bármiféle felelősség is terhelné, ellenben minden olyan abszurd feltételezést elővett, ami a cipő hibás használatára utal (pl. a láb és a cipő nem megfelelő hossz- és/vagy bőségméreti összhangja, lábbeli nem megfelelően rögzített állapotban történő fel- és levétele stb.) A „fogyasztóvédelem” (idézőjelről később) javaslatára egy másik cipész szakemberrel is készíttetem szakvéleményt, mert szerintem, ha egy olyan minőségi cipőről van szó, ami 20 ezer forintba kerül, az még a bányamunkás lábán se menjen már tönkre 2-3 hónap alatt! Eközben több cipész keze között is megfordul a lábbeli, és mondanom sem kell, mind hüledezett, hogy micsoda ócskaság ez! Aki végül elkészítette a szakvéleményt – hozzáteszem, ingyen, mert „szívesen segít, ha jogtalansággal találkozik” – a következőket írta:

„1.) A cipő talpbélése és a sarokemelés beragasztása túl gyenge ragasztóval történt, ezért felengedett és összegyűrődött.
2.) A járótalp minősége nem megfelelő kopásállóságú, körömmel is lekaparható. Utcai viseletre alkalmatlan. A talp rövid a saroknál, alacsony, ezért kopott el a kéregboríték. Többnyire anyagminőségi és technológiai okokra vezethető vissza a probléma.”

Mintha egy kicsit ellentmondana az első, minden bizonnyal független szakvéleménynek. Kezemben a szakvéleménnyel újabb kört tettem az üzletben, ahol átvették bár, de egyáltalán nem hatotta meg őket. Javasolták, forduljak a békéltető testülethez.

Ezen a ponton kitérnék a jogi részletekre. Az ügy intézése alatt két ízben jártam a fogyasztóvédelmi hatóságnál. Ekkor kiderült, hogy ilyen esetekben a vásárlót gyakorlatilag semmi sem védi. Ugyanis a fogyasztóvédelem nem kompetens annak eldöntésében, hogy minőségi kifogásnál kinek van igaza. Eljárást is csak akkor indíthat, ha a panasztétel során nem született jegyzőkönyv. Ezen túl tehát, ha a panasztevő, ha a végletekig kitartó, felterjesztheti ügyét a békéltető testülethez. Ez egy olyan illetékesség, amely polgári pereket megelőzendő, lebonyolítja a felek vitáját, amelyen egyik vagy másik javára születik egy döntés. Ám a békéltető testület döntése csupán ajánlás, azaz nem kötelező jellegű. Mivel esetemben két szakértői vélemény is született, valószínűleg egy harmadik bevonásával történne a döntéshozatal, akinek bérét a vesztes félnek kell megtérítenie. Ilyen jogszabályok mellett azonban korántsem lehetek biztos igazam kinyilvánításában, így félő, hogy a meglévő káron felül további terheket rónának rám.

A reklamációk során segítőkész volt az – amint megtudtam – üzletvezető-helyettes hölgy, a további lépésekre (fogyasztóvédelem, békéltető testület) ő maga is javaslatot adott. Ettől függetlenül egyfolytában éreztem a megértés álarca mögé bújtatott lesajnálást, hogy „csinálhatsz bármit, úgyse kötelezhetsz semmire!” Arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan ugyanúgy tisztában volt ő is, és a vonal másik végén lévő (szerintem) jogász, akivel minden érkezésem után eltűnt a raktárba néhány percre susmogni, azzal, hogy a cipő valóban rossz, nagyon rossz. Viszont maximálisan tisztában vannak jogaikkal; hogy nincs az a döntés, ami őket a kár megtérítésére kötelezné (pénzvisszafizetést és levásárlást is kielégítőnek találtam volna). Egyedül a polgári peres eljárás által született döntés, ám azt ennél jóval magasabb összegekre találták ki, ergo nincs az a bolond, aki megjátszaná velük szemben.

Mindezzel remekül demonstrálták a márkák védjegyének számító garancia jelentőségét. És bár ilyenkor biztosan rendkívül büszkék magukra, hogy „na, még egy akadékoskodóval sikerült megértetnünk, hogy úgysem tehet semmit a Player’s Roommal szemben”, úgy tűnik azzal mégsem számolnak, hogy hosszútávon jóval nagyobb kárt tesznek önmaguknak, a Levi’s-nek, de ugyanúgy a többi márkának és márkaüzletnek, s tovább rontják az elméletileg minőségi áruk eladásának napjainkban egyébként sem fényes statisztikáját.