Ebből ugyan senki nem fog meggazdagodni, de ezek szerint még van akinek új, hogy 200 forinttal jutalmazzák a Tescóban, ha kettős árazást fedeznek fel egy terméken:

A TESCO-ban vásároltam egy nagy értékű, 2400 Ft-os kiváló minőségű vasalóállványt. (Később, itthon ugyan újra kellett csavarozni a farostlemezből kitört néhány csavart, de az ilyesmi vállalt következmény a legolcsóbb terméknél, így ezen ne akadjunk fenn.) Ami azonban érdekes volt, hogy fizetés után a blokkon 3600 Ft szerepelt a vasalóállványért. Mint vérbeli "fillérbaszó" azonnal az ügyfélszolgálati pulthoz siettem, ahol szerencsére második lettem és az egyetlen beosztott hölgy kapkodta a telefont és a papírokat az előttem és mögöttem állók szentségelése és megjegyzései közepette. Szerencsére nem siettem, így nem éreztem át embertársaim felháborodását, de ha kicsit sűrűbbek lettek volna a napjaim, lehet én is paprikásabb lettem volna. A hölgy többször megjegyezte, hogy sajnos egyedül van, ilyen a beosztás, nem tehet róla és arról sem, ha hibás a termék/blokk stb, de megteszi amit tud.

Amikor odaértem, nem azzal indítottam, hogy "rohadj meg te is és az összes többi dolgozó is, hogy 1200 Ft-tal meg akartatok lopni", hanem tudomásul véve, hogy ő is csak egy dolgozó, ugyanolyan embertársam, mint aki mögöttem a sorban áll, és töke tele ezzel a nappal, annyit mondtam: "Erre a vasalódeszkára szerintem 2400 Ft-volt kiírva, de 3600 van a blokkon, tessék kérem utánanézni, hogy pontosan mi a helyzet." Megnézte a gépben és valóban 3600 szerepel, mondta menjünk oda, nézzük meg. Erre a sor zúgolódni kezdett, amit szintén megértek. Odamentünk, nekem volt igazam, 2400 szerepelt a címkén, vonalkód stimmel, mondta visszakapom a különbözetet. Szuper. Visszasétáltunk, némi írogatás után kezembe nyomta a pénzt és egy másik papírt is, amit mellékeltem.
 
Kétszer annyira lepődtem meg, mint terveztem, ugyanis arra számítottam, hogy vissza kell adnom a terméket, ha nem akarok 3600-at fizetni, legfeljebb visszakapom a különbözetet. Erre még egy lábcsókot is kaptam, meg 200 Ft-os ajándékutalványt. Itt a vége, fuss el véle. Mindenki boldog. (Illetve csak én, mert míg vidáman elsétáltam, szegény hölgy tovább szívott a felháborodott tömeggel.)
 
Nem azt mondom, hogy soha nem vettem felháborító minőségű terméket a TESCO-ban és azt sem, hogy a 200 Ft-ból gondtalanul leélem hátralévő életem, de a gesztus mindenképp pozitív és szerzett nekem egy vidám délutánt. Szerintem minden negatív tapasztalat mellett egyértelmű, hogy a TESCO-ban is emberek dolgoznak és ahogy az utcán, villamoson, mindenhol vannak aljas és jóindulatú emberek is, ugyanúgy a TESCO-ban is, csak szerencse kérdése, hogy épp kivel hoz össze a sors. Ha pozitívan állunk hozzá embertársainkhoz, nagy valószínűséggel ugyanezt kapjuk vissza. Ha nem, akkor legfeljebb megtettünk mindent, amit lehet. Ennyi volt a mai szentbeszéd. :)
 
Szinte látom magam előtt a kommenteket: "Ha egy ilyen dolog örömet okoz, sikeres ember nem lehetsz, maximum boldog. :)" Talán igaz is.