Ádám néhány alkalommal tudományos kísérletből angolul rendelt egy angol sörös kocsmában. Ahol nyilván azonnal elengedték magukat, amikor úgy gondolták, hogy nem érti, amit mondanak:

A pécsi Murphy's Pub nevű hellyel kapcsolaban írok, az ott szerzett tapasztalataimat szeretném a nagyérdeművel megosztani. Egy hétig Pécsett tartózkodtam, volt időm a főteret (Széchenyi tér) és a környékét alaposan bejárni. Ott akadt meg a szemem a Murphy's Pub nevű, ránézésre elég menőnek tűnő ír pubon, ami egyben étterem is. Nosza bementem egy sörre egy hétfői délelőttön, mellette az az ötletem támadt hogy angolul fogok beszélni, kíváncsi voltam mit kezdenek majd velem. Hozzátenném, közel anyanyelvi szinten beszélem a nyelvet, "magyaros" akcentus nélkül. Sikerült is magam magyart nem beszélő külföldiként beállítanom. A sör rendelése többé-kevésbé problémamentesen zajlott, a pultos srác (egy a háromból, két nő, egy férfi) nem ismerte a "tapped beer" fogalmát, de ezen hamar túllendültünk, miután a sörcsapolás mozdulatát kezdtem utánozni, megértette mit akarok. Kicsit később kértem egy pohár Guinnesst is, ezúttal nem a férfitől, itt esett meg az első emlékezetes "párbeszéd" a két pultosnő között:

 Pultosnő #1: Te, az angol srác kér egy Guinness-t!
 Pultosnő #2: Miért, nincs ezeknek otthon is bazmeg? Faszért jön ide.

Nagy volt a kísértés hogy megszólaljak magyarul, de jó titkosügynökhöz méltóan nem fedtem fel magam. Persze nem történt baj, nem gázoltak a lelkembe, sőt, külön jól is szórakoztam azon, hogy vendéglátóiparban dolgozó honfitársaim természetes viselkedését ilyen jól meg tudtam figyelni. Kész kocsmaszafari.

Másnap, kedden is visszamentem, mert jó volt a sörük. Kissé drága, de jól jött a melegben. Itt már emlékeztek mit akarok a "tapped beer" szavakkal kommunikálni feléjük, nem kellett mutogatnom. Az ott tartózkodásom javarészt eseménytelenül zajlott, fizetéskor kezdődtek újra az érdekességek. A beszélgetés a következőképpen nézett ki köztem és a pultosnő között (akinek legutóbb a "nincs ezeknek otthon is, bazmeg?" kérdést köszönhettük):

 -890 forints please.
 -Here... (átnyújtok egy tízezrest)
 -Csak tízesed van, édes fiam baszd meg?
 -I'm sorry?
 -Nothing!

 A közelben álló másik pultosnő erre elkezdett röhögni.

Kilétemet továbbra sem fedem fel, hátha mégegyszer arra járok! Bár ilyen alpáriság után kétlem. Kérdésem, hogy egy meglehetősen drága, magas színvonalú hely hogy engedheti meg magának hogy ekkora tahókat foglalkoztasson, akik ráadásul nemhogy magával az angol nyelvvel, de angol vendéglátóipari "szakkifejezésekkel" sincsenek tisztában. A külföldit meg lehet bárhogyan szidni, úgyse érti. Ennyi lett volna a kalandom a pécsi Murphy's Pubban.