Clint Eastwoodi módszerekkel dolgoznak a vendégeket tolvaj bandának tartó Lívia Vendégházban. A szekrények le vannak lakatolva, a látogató nőket kidobták, miután lekurvázták őket, és végig lopással gyanúsítgatták őket. Előre kérték a pénzt, majd amikor nem kapták meg, egy idő után "lefoglalták" egyikük laptopját:

Mivel szeretnénk óva inteni mindenkit, aki jól szeretné magát érezni és kicsit aktívabban pihenni  - akár a szálláshelyen is - , ezért leírom, hogy milyen negatív tapasztalatunk volt a Zamárdiban található Lívia Vendégházban, Balatonon. TB barátom elmondása szerint a telefonban kedves hangvételű, normális beszélgetés által sikerült időpontot egyeztetni, és még abba is belementek, hogy egy nappal korábban érkezzünk, mert így könnyebben tudtuk megoldani az odajutást. Foglalónak 10.000 forintot kellett elküldeni, amivel nincs is semmi gond. Első nap, mikor megérkeztünk, amíg pakoltunk ki, a vendéglátónk elmagyarázta a főbb tudnivalókat (mi hol található, a redőnyt a konyhában ne húzzuk le teljesen a virágok miatt, ház felszereltsége). Gondoltuk, ezek egyben a házi szabályok is, többet nem is kell tudnunk. Mint kiderült, gondolatolvasónak kellett volna lennünk...

Történt ugyanis az első éjjel, hogy miután találkoztunk a tavaly megismert lányokkal (semmi olyanra nem kell gondolni), gondoltuk, megvendégeljük őket, így hát felhívtuk őket a szállásra. Éppen hogy leültünk a konyhában, szállásadónk és idős édesanyja (aki, ahogy az számunkra kiderült, a ház "ura" és legfőbb döntéshozó) kopogtatott is. Minden előzetes kérdés vagy legalább finom hangvételű utalás nélkül közölték, hogy most azonnal be lehet fejezni a tivornyázást(?) és hogy

"ők nem engedték meg, hogy ribancokat felhozzunk ide". Mert "ez nem egy kurvatelep és különben is csak este 10-ig lehet vendégeket fogadni, úgyhogy szépen ballagjanak haza a lányok".

Megjegyzem, ekkor még ott voltak, tehát a szemükbe lett mondva ez a sértő és megalázó vélemény. Állítólag, mindez el lett mondva és egyeztetve lett velünk, amennyiben mégse, meg kellett volna kérdeznünk. Mellesleg, ők (mármint a szállásadók) ismerik egész Zamárdit, és ezek a "luvnyák" nem ismerősek a számukra, biztos ők is csak rombolni jöttek. Nos, az igazság az, hogy valóban nem Zamárdiban laknak, ám a nyár jelentős részét ott töltik, tehát félig azért mégis csak helyiek.
 
 Miután elmentek a lányok - és a kedvük is attól, hogy valaha még egyszer betegyék a lábukat a ház udvarába is akár - , jött a többi izgalmas dolog: Mire visszaértünk a lakásba, kiszámolták és követelték tőlünk az egész heti szállás összegét, hogy ott és akkor (éjfélkor) fizessünk ki egy összegben 65.000 forintot, máskülönben reggel pakolhatunk össze és mehetünk amerre akarunk, különben rendőrt hívnak ránk. A magyarázat egyszerű volt: a foglalónak az összegét az első éjjel lelaktuk, és biztosra vették, hogy át akarjuk verni őket, ezért előre elkérik a pénzt - még ha ezt a legtöbb balatoni szálláshelyen nem így szokás.

Miután közöltük, hogy nincs nálunk ennyi pénz, egész végig azzal számoltunk, hogy távozáskor kell fizetni,  és van akinek csak csütörtökön utalják a fizetést, megkaptuk a magunkét verbálisan rendesen. Tudomásunkra lett hozva, hogy

"ismerik a fajtánkat, csalni, lopni, hazudni jöttünk ide, eddig minden egyes lakó meglopta őket, úgyhogy mi is ezt fogjuk tenni, mert mind egyformák vagyunk",

kivéve a németeket, akik áldott jó lelkek és őket bizony nagyon szeretik. Kiegészítésként el lett még mondva, hogy szerencsénk van, hogy nem Pestről érkeztünk, mert fővárosiakat eleve nem engednek be a lakásba, mert azok mind gonosz, rabló népek és legyünk megtisztelve, mert egyébként 30 éven aluliakat se szokásuk befogadni.

Mi hiába mondtuk, hogy köszönjük a bizalmat, de nem ránk illik ez a jellemzés, erősködött végig, hogy márpedig igen, mert "ismeri a fajtánkat" - ez a kifejezés egyébként 2 nap alatt rekordmennyiségben hangzott el. És azért sem tűrik meg a lányokat, mert akkor biztos az van, hogy hatan használnak egy zuhanyzót és 3 ember helyett 6 alszik ott úgy, hogy nincs kifizetve. Tudják, mert így volt, és többet ez nem lesz így. "Ha Balaton Sound lenne, akkor 5000 lenne a napidíj és akkor felőlük lehetnek egy ágyban 20-an is." - ez mondjuk érdekes, nem? Hiába próbáltuk győzködni őket, hogy nem maradtak volna reggelig, természetesen nem nekünk volt igazunk. Ráadásul, miután a kedves vádakra azt reagáltuk, hogy talán nem kéne sztereotipizálni, a nagymama rosszul lett és megsértődött, mert olyan szót mondtunk, amit ő nem ért...
 
Hétfőn folytatódott a harc, pénzt nem tudtunk adni, és bátorkodtunk kivenni az egyik szekrényből egy bögrét. Mellesleg az összes szekrény és tároló le volt láncolva és lakatolva, úgyhogy a felszereltség is hagyott kívánnivalót maga után. Kenyérvágó kést is úgy kellett külön engedéllyel kérni. Előző este mondták, hogy az előző lakók például ellopták a távirányítót. Érdekes módon, mi ezt megtaláltuk abban a szekrényben, ahonnan a bögrét vettük ki. Persze meg is kaptuk a magunkét:

Mit kotorászunk olyan helyen, amihez semmi közünk? Mit loptunk el? Le volt lakatolva az a szekrény, biztos feltörtük.

Az, hogy megtaláltuk az elveszett(nek hitt) kapcsolót, nem volt érdekes. De el volt az lopva és mi vagyunk a hazugok... És mivel bátorkodtunk egy konyhaszéket elmozdítani és a nappaliban egy fotelt megigazítani, fellengzős hangnemben közölték, hogy "nem kértek mellesleg lakberendezést". Emellett, kitalálták, hogy fizessünk +10.000 forint kauciót, mert úgyis rongálni és lopni fogunk. Valamint követelték, hogy kérjünk bocsánatot a nagyitól, mert mióta azt mertük mondani, hogy sztereotipizál, fortyog dühében és rettenetes haragra gerjedt velünk szemben, ezért is van olyan rosszul.

A bizalom magasiskolája

Kedden délután újabb fejezethez ért a dolog: mire visszaértünk a strandról, TB laptopját eltulajdonították és elzárták, mondván, hogy amíg nincs pénz, addig zálogként maguknál tartják, bár szerintük szart se ér. Megjegyzem, az a gép céges laptop volt, rajta fontos információkkal és adatokkal. Ha mindenképp ki kellett volna hívni a zsarukat, akkor azt miattuk lehetett volna lopás ügyében.

Ekkor már nálunk is elpattant a cérna. A szócsatából ismét személyeskedés lett anyukák emlegetésével és minket a "büdös picsába" való elküldéssel. Próbáltunk rávilágítani, hogy az eddig felhozott vádakra leginkább ők felelnek meg, de előttük továbbra is csak a pénz lebegett, és annak azonnali megszerzése. Időközben a végösszeg felkúszott 71.000 forintra, mondván hogy előzőleg elszámolták magukat... Megtudtuk azt is, hogy ők egy utazási iroda(?), ezért követelik jogosan előre a pénzt, mert minden utazási irodánál is így szokás tenni. Közben elromlott a wc és bizonyossá vált, hogy a hűtő hiába van bekapcsolva, nem hűt semmit. De inkább nem szóltunk, mert még azt is ránk akarnák fogni...
 
 Nagy nehezen visszakaptuk a gépet, közben Lecram elsétált a szomszédos településre pénzt felvenni, mert Zamárdiban már zárva volt a posta, bankautomata pedig nem volt a környéken. Mi addig próbáltunk másik szállást keresni, felhívtunk vagy 10 címet, de egyiknél se jártunk sikerrel. Amíg ők nem láttak garanciát arra, hogy fizetünk - elismételve, hogy naponta találkozik olyan szarházi, hazug állatokkal, mint mi vagyunk - addig mi nem láttunk semmi biztosítékot arra, hogy ha fizetünk, akkor nem tesz utána valahogy keresztbe nekünk. A kényszerhelyzet kialakult, nem tudtunk mást tenni, mint fizetni. Persze, egész idő alatt hallgatóztak és az ajtóban állva toporogtak, hogy hol van már a pénz, mert szegény nagyinak kell belőle gyógyszert venni. (3 személytől bevasalnak 70ezret, + az emeleten lakóktól is valószínűleg annyit, akkor a 140.000 forintos gyógyszertől már elvárható lenne, hogy a halottat is támassza fel)
 
A végkifejlet: megkapták a pénzüket, a nagyi hirtelen jobban is lett, és kellemes nyaralást kívántak nekünk. Hát kellemes volt megtapasztalni, hogy hova nem megyünk többet.

Plusz poén: egyik nap TB állítólag hallotta hogy a nagypapa kiosztja kedves lányát a hozzáállása és stílusa miatt. Előtte ugyanis, arra a kérdésükre, hogy meglesz-e a pénz, azt válaszoltuk, hogy "Persze". Ennek hallatára aztán szállásadónk kifakadt, hogy miféle beszéd ez, "mocskosul hiányzik ebből a nemzedékből a tisztelet". Mint kiderült, azt kellett volna válaszolnunk, hogy "Igen asszonyom, természetesen meglesz."

 Valamint, Berci a tacskó jelenléte külön vicc tárgya volt: mikor mi elkezdtünk vele barátkozni és simogatni, látványosan el lett küldve. Illetve megjegyezném, hogy valószínűleg az állatokat is bánthatják, mivel ha felemeltük a kezünket akár a kutya vagy a macska jelenlétében, már szaladtak is el...
 
Az eredmény: jobbára csak aludni mentünk a szállásra, illetve csendes pihenőt tartani ebéd után. A teraszra egyszer sem ültünk ki, mert nem lehetett egy jót beszélgetni úgy, hogy minden oldalról hallgatóznak. Illetve, eredetileg 7-en lettünk volna hétvégére, ám a kialakult állapotokat hallva, ketten elálltak a dologtól és inkább maguk oldották meg a nyaralást.

 Összefoglalva, nagyon negatív véleménnyel vagyunk a Lívia Vendégházról és annak tulajdonosairól (a nagypapát leszámítva). Az ismerőseinket nyíltan lekurvázták, minket pedig hazug, lopós szemétládának bélyegeztek meg alaptalanul, holott ők hazudtak és loptak meg minket. Tiszteletből annyit szokás adni, amennyit kapunk és nem értem, miért csodálkoztak a szóhasználatunkon, ha velünk is úgy beszéltek, mint egy rakás szarral az első éjszakától kezdve.
 
 Úgy vélem, át kéne rágniuk magukat a "vendéglátás" kifejezésen, ami alapvetően arról szól, hogy a vendéglátó van a vendégért, és nem fordítva. Ha ilyesmit vállalnak, akkor vállalják azt is, hogy biztosítják a lakók kényelmét és hogy jól érezzék magukat, nem pedig ilyen alpári és megalázó bánásmódban részesítsék őket. A weboldalon írt mondat, hogy szeretettel várják kedves vendégeiket, némileg sántít. A képek nem felelnek már meg a valóságnak, a berendezési tárgyak nagy része el van zárva és az összes szekrény ajtaján (szobában, konyhában) lánc és lakat csüng. 

Ha azonban unalmas nyárspolgár vagy és csak sakkozni szeretnél egy jót csendben, akkor tehetsz egy próbát a hellyel. Fontos azonban, hogy 30 éven felüli legyél és semmiképp sem budapesti. De a legjobb az, ha német vagy!