Naiv egyetemistát meglepték a diákhitelesek egy végtörlesztési felszólítással, mert szerintük megszűnt a hallgatói jogviszonya, pedig csak egyetemet váltott:

Tisztelt Diákhitel Központ Zrt!

2013. október 8-án, kedden, miután üzenetben értesítettek arról, hogy törlesztési kötelezettségem lépett fel hallgatói jogviszony megszűnése miatt, befáradtam a központi irodájukba, hogy személyesen jelezzem munkatársuknak, ez így nem teljesen igaz, ugyanis jogviszonnyal rendelkezem, csupán június-augusztus időszakban egyetemet váltottam.

Miután közöltem a munkatársukkal, hogy elnézést, de áprilisban, mikor ellátogattam szintén abba az irodába, és egy kolleginától megérdeklődtem, hogy amennyiben nagy valószínűséggel így alakul a következő félévem, mi a teendő - és erre azt a választ kaptam, hogy semmi, Önök ezt "az adatbázisban" látni fogják (én naiv gondoltam logikus, hiszen ott van a Neptun, a FIR és ki tudja még milyen adatbázisok a hallgatók adataival) - az irodából távozva közöltem is a jó hírt párommal, valamint édesanyámmal, hogy ennyivel is kevesebb macera lesz (ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert most rákérdeztem, miután munkatársuk megjegyzésemre felindultan, burkoltan hazugnak nevezett, és kioktatott, hogy ők márpedig mindannyian hihetetlenül tapasztaltak és ne találjak ki efféle badarságokat - ami után szóhoz sem jutottam, főleg, mert én nem ilyen hangnemben beszéltem vele; és igen, ők is így emlékeznek - mit tehetnénk, hülyék vagyunk), de úgy látszik tévedtem.

Ugyancsak a központi irodában, 2013. szeptember 6-án látogatásomat tettem adatmódosítás céljából (amiből feltételezhető, hogy nem esett volna nehezemre jelenteni az új jogviszonyt, ha korábban azt az információt kapom, hogy jelenteni kell). A folyamat végeztével megkérdeztem az ügyintéző hölgyet, hogy amennyiben még nem mondom le a folyósítást, azt ugyan úgy október közepére várhatom-e, mire a válasza egy mosolygós igen volt. Kérdem én, ha jogviszony nélkül nincs utalás, és mivel az Önök adatbázisa szerint nem volt, miért nem figyelmeztetett/tűnt fel neki, hogy ennek ellenére én utalást várok, ha ennyire tapasztalt ott mindenki?

A bejelentés után 2 nappal sikerült elkezdeniük az adategyeztetést a jelenlegi egyetememmel, de ami ennél is érzékenyebben érintett, az az, hogy továbbra is elvárják, hogy a kiszámlázott összeget az egyeztetés eredményétől és annak átfutási idejétől függetlenül egyenlítsem ki. Jól ki lett ez találva, bár gondolom túlságosan összetett feladat megkérdezni egy illetékest, hogy "Te X figyelj már, Y oda jár?". Az viszont sajnos mégis arra enged következtetni, hogy miután kedves munkatársuk távozásomat megelőzően megjegyezte, hogy ebben a hónapban már ne számítsak utalásra - azaz az ügyintézés (elintézni egy telefont, vagy váltani egy e-mail-t, nem tudom, hogyan működik ez arrafelé) több időt vesz igénybe, mint 7 nap, az Önök által megszabott határidők nagyszerűen konvergálnak az alkalmazottak sebességével.

Egy szó, mint száz, nem várom el, hogy elmagyarázzák, miért kell kifizetnem a már kiszámlázott összeget, mert azt úgy is ki kell, bízom abban, hogy ha már ilyen ügyesen ki lett találva ez a sok határidő és jogszabály, akkor mindegy mit mondok, van rá válaszuk.

Viszont, ha egy kevéske kis következetesség is szorult Önökbe, kérem, próbáljanak meg logikusan elgondolkodni azon, hogy vajon miért érte volna meg nekem kitalálni, hogy "ó de jó, nem kell jeleznem az egyetem váltást a Diákhitelnél, szép az élet!"? Hogy megspóroljak durván 20 perc utazást, és 3-4 perc sorban állást? Mert ha jobban belegondolok, más pozitív hozadéka ennek az állításnak nem nagyon van azért, hogy ezzel kelljen előállnom a védelmemet illetően.

Mindenesetre szép napot kívánok Önöknek, de legfőképp a keddi hölgynek, valamint az agyontapasztalt kolleginának, akivel áprilisban beszéltem!

U.i.: Jelen levelemet elküldöm a Tékozló Homár nevű fogyasztóvédelmi blognak is, hogy mások tanulhassanak az esetemből, vagy épp betekintést nyerjenek az Önökkel való ügyintézés izgalmaiba.