Szívmelengető történet esőben taxira váró naiv sétálóról, aki a gépjármű érkezéséig behúzódott egy szálloda bejáratához, ahol találkozott egy kedves fiatal lánnyal, aki majdnem becsatlakozott a buliba, de aztán mégsem:

A belvárosból sétálva hazafelé egy második kerületi, ismert, régi hotel bejáratánál húztam meg magam, hogy taxit hívjak az út végére, mert nagyon esett az eső. Igen, kedves trollok, szeretek nagyot sétálni, és igen, szántam egy ezrest arra, hogy ne ázzak el teljesen. Visszatérve tehát: hívtam egy taxit a szálloda bejáratához. 10 perc, küldjük, köszönjük.

Néhány perc múltán egy kedves, 25 körüli picit molett lány lép a bejárai lépcső ellentétes oldalú korlátjához és rám köszön. Volt gyerekszobám, nyilván ha köszönnek nekem, visszaköszönök. Nem is volt úgy öltözve, hogy azonnal kiderüljenek szándékai. A párbeszéd:

-          Szia
-          Szia
-          Itt laksz?
-          Igen, errefelé.
-          Mit csinálsz?
-          Taxit várok.
-          Aha, és hova mész vele?
-          Haza a feleségemhez és a gyerekekhez (itt már gyanús volt, ezért a részletes válasz).

Itt kis csendes szünet következett, majd néhány sikertelen kísérletet tett, hogy megbeszéljük az esti időjárást, az őszt és a hotel külsejét. Egyikhez sem akartam hozzászólni, igyekeztem metakommunikációval és egyszavas válaszokkal tudtára adni, hogy nem én leszek a következő.

Sikerrel jártam, mert feladta és visszament a hotelbe. Nem írom le a hotel nevét, mert nem tudom, hogy a szállodában ismerik-e a hölgyet, vagy bevett szokás-e ahogy megpróbált (vélhetően) beinvitálni egy rövid időre az ő közreműködésükkel, vagy anélkül. Nekem úgy tűnt, hogy ha ilyesmire fanyalodnék, akkor 5 perc alatt simán valamelyik hotelszobában lettem volna és – pénztárcámtól és teljesítményemtől függően – fél, egy, két, három, tíz…oké, ez túlzás órával később már otthon.

Meglepődtem, hogy egy Pasaréthez közeli, nagy szállodánál ilyen szolgáltatás is van. Ha meg csak tetszettem egy arra kószáló fiatal lánynak, aki beszélgetni és ismerkedni akart, akkor tőle elnézést kérek, és ha ezt olvassa, akkor a számom 1-800-SORRY, és akkor az egész bejegyzés fantáziám, téves helyzetfelismerésem és furcsa önbizalmam szüleménye.