Naiv fröccsöző lányokat kilökdöste a biztonsági őr a Kertész Sörözőből, miután másodszorra próbáltak meg kijutni a teraszra itallal. Ez még nem tántorította el őket attól, hogy a panaszkönyvet keressék, ám a kolléga kiszúrta, hogy visszaszivárogtak és kiöntötte az italaikat, egyikük táskáját az utcára dobta, aztán kilökdöste őket. A kiérkező rendőrök nem csináltak semmit, mert szerint nem kellett volna visszamenniük:

2013. október 7-én éjjel egy óra körül ketten, két huszonéves lány betértünk a Kertész utca 24-28. szám alatt található Kertész Sörözőbe. Kikértünk két fröccsöt, majd szerettünk volna kiülni a helyiséghez tartozó, az előtt lévő asztalokhoz. A biztonsági őr, aki a hely előtt az ajtóban állt, ránk szólt, hogy itallal nem ülhetünk ki, mert azt a helyiségből nem vihetjük ki. Természetesen visszamentünk. Kb. húsz perc elteltével kimentünk dohányozni, és őszintén szólva elfelejtettük a biztonsági őr kérését, ezért vittük magunkkal az italunkat is, hiszen nem akartuk a dohányzás idejére azt bent hagyni. A biztonsági őr ezt meglátva utánunk jött, kivette a kezünkből az italokat, és a következőket mondta:

„Mondtam már, hogy nem hozzátok ki bazdmeg az italokat, és különben se csapkodd az ajtót, mert odabaszom a fasszopó fejedet”.

Ha ezt bármilyen más megfogalmazásban halljuk, természetesen elnézést kértünk volna, és a továbbiakban tartjuk magunkat a kéréshez, de ezt a mondatot kikértük magunknak. Szó szót követett, a beszélgetésben az őr végig undorító módon beszélt velünk, egyikünkkel közölte, hogy azért beszélhet így, mert mi olyan részegek vagyunk, hogy nem tudunk magunkról, és már be sem kellett volna engednie minket (nem voltunk, és semmilyen módon nem szolgáltunk volna rá, hogy ne engedjen be minket, amit tettünk, hogy vettünk két fröccsöt és leültünk beszélgetni, az italok kivivése volt az első és egyetlen „hiba”, amit elkövettünk).

Az őrrel való „beszélgetés” után mondtuk, hogy bemegyünk, mert szeretnénk elkérni a pultos lánytól a panaszkönyvet. Az őr beállt az ajtó elé, mondván, hogy mi ide nem mehetünk be, és különben sincs a helyen panaszkönyv. Az sem győzte meg, hogy bent vannak az italaink, amikért fizettünk. Mikor mégis próbáltunk bejutni, mindkettőnket ellökött.

Ezután elment pakolni, és mi bementünk, hiszen bent volt a két, kifizetett italunk, amit szerettünk volna elfogyasztani, vagy visszakapni az azért kifizetett pénzt. Bent próbáltuk megint elkérni a panaszkönyvet, de a pultos megerősítette, hogy az itt nincs. Az őr utánunk jött, kiöntötte az italainkat (ekkor a pultos visszaadta a pénzünket), közölte, hogy záróra van, és hagyjuk el a helyet (nem volt záróra, ezek után a többi vendég még órákig üldögélt békésen a helyen). Megfogta egyikünk táskáját, és kidobta azt az utcára, majd mindkettőnket megfogott, megrángatott, nekidobott az ajtónak, majd szó szerint kidobott minket az utcára. Közben azt ordította, hogy „te fasszopó kurva, nem igaz, hogy nem érted meg, anélkül, hogy szétbasznám a fejedet. Nő létedre, nem szégyelled magad.”

Ekkor hívtuk a rendőröket, akik viszonylag hamar ki is érkeztek. Közben az őr hívott valakit, aki az üzletvezetőnek tűnt, és egy, nála nagyjából húsz kilóval nehezebb, kopasz férfi volt. Nagyjából egyszerre ért oda a rendőrökkel. A rendőrautóból kiszálló, egy férfi rendőr „Szevasz, Józsikám” felkiáltással melegen üdvözölte az üzletvezetőt. Vele volt még két női rendőr is.

Vázoltuk nekik a történteket, főleg a férfi rendőr vett részt a velünk való kommunikációban. Egyikünk közben megkérdezte őt, hogy ismeri-e az itt lévő urakat, azt válaszolta, csak egyiküket, de nem vele volt a probléma, úgyhogy ő pártatlan. A panaszunkat meghallgatta, nagyon megértő volt, és elmondta, hogy minden, ami történt, az magánindítványos feljelentést igényel, tehát ha akarjuk, mi bemehetünk valamelyik kapitányságra feljelentést tenni, de ők hivatalból nem tudnak most intézkedni.

Hozzátette még, hogy szerinte, ha valaki azt mondja, „odabaszom a fasszopó fejedet”, nem szabad reagálni, hanem ki kell fordulni a helyről, és az is hiba volt szerinte, hogy miután az őr meglökött minket és kért, hogy nem menjünk vissza, mi még vissza próbáltunk jutni a panaszkönyv és a fröccseinkért fizetett pénz visszaszolgáltatásának reményében.