Nem kell aggódni, tényleg mindenki megőrült az évszaknak megfelelően. Indokolatlanul súlyos harmadfokú ügyfélszívatást szenvedett naiv tömegközlekedő, akinek a Keleti helyett Kelenföldre térítették el a vonatát, és emiatt nem tudta felhasználni a jegyét. Szisztematikus pszichológiai hadviseléssel a kollégák hisztérikus rohamot idéztek elő a páciensben, aki a túl sokadik sorbanállás után jegyét hátrahagyva menekült a kártérítés elől:
Történ vala, hogy hétfőn, azaz április 14-én szerettem volna Rákoskertről a Keleti pályaudvarra utazni a reggel 7:03-as vonattal dolgozni, ahogy azt teszem hosszú ideje szinte minden munkanap. Időben meg is érkeztem az állomásra, ahol jegypénztár nem üzemel, személyzet sincs, csupán egy jegykiadó automata. Itt meg is vásároltam a jegyemet bankkártyával (később még előkerül) gond nélkül Rákoskert-Keleti, majd Keleti-Rákoskert viszonylatban. Erre mindig nagyon ügyelek, mivel már egyszer figyelmeztetett egy kalauz, mikor véletlenül Rákoscsabára vettem jegyet, hogy most ő ezért megbüntethetne, mert ugyan tök mindegy, hogy Csabára vagy Kertre utazik az ember (ugyan annyi km), de az új rendszerben már csak onnan és oda szól a jegy, ami rá van írva! De rendes volt, nem büntetett meg, csak megkért, hogy legközelebb figyeljek oda jobban. Na, én azóta odafigyelek.
Visszatérve az eredeti történethez, megveszem a jegyet, majd a hangosbemondó megszólal a maga sajátosan recsegő és érthetetlen hangján, hogy idézem: “krhrhrh rhrhrhrh a közlekedő krhrhrrhlrhr vonat kkrhkrhkr Kelenföldig khrhrlrh megértésüket köszönkhrhrhr”A velem együtt várakozó fiatalember láthatta rajtam, hogy nem tudtam 100%-osan feldolgozni a hallottakat és felvilágosított, hogy a szokásos időben érkező vonat nem a Keleti pályaudvarra közlekedik, hanem a Kelenföldire április 13-tól egy jó 3 hétig. Erről kiírás az állomáson sehol sem volt, illetve az automatának sem okozott gondot kiadni a jegyet... Megköszöntem a felvilágosítást és elmentem autóval dolgozni a két érvényes, használatlan jeggyel a táskámban.
Mivel a keletitől pár percre dolgozom, így munka után gondoltam visszaváltom a két jegyet – lévén nem használom fel őket. El is mentem a jegypénztárba, ahol a következő párbeszéd zajlott az ott dolgozó hölggyel:
- Jó napot kívánok, ezt a két jegyet szeretném visszaváltani, mert reggel nem közlekedett az adott vonat (átadtam a két jegyet)
- Rendben, egy pillanat, megkérdezem a főnököt (?). – majd eltűnt egy ~ 2 percre valahol. Majd visszaérkezett.
- Sajnos csak a visszafele szóló jegyét tudom visszaváltani önnek, azt is csak 20% kezelési költség levonása után...
- Öööö, mégis miért?
- Mert hát ez a szabály! Mert előfordulhat, hogy ön pl: ELBÚJT A WC-BEN amikor a kalauz ellenőrizte a jegyeket és ezért nincs kezelve a jegye, ezért nem váltunk vissza ilyen jegyet.
- Hölgyem, azt hiszem nem értettük meg egymást: A vonat nem közlekedett, ennek kapcsán én fel sem szálltam rá, így nem tudtam elbújni sehol sem.
- Azt én nem látom, hogy melyik vonat közlekedett és melyik nem (??), de ha hoz igazolást az ügyfélszolgálatról, akkor vissza tudom váltani a jegyeket.
Ezek után a hölgy készségesen elmagyarázta merre találom a vevőszolgálatot én pedig balgán nekivágtam, hogy megszerezzem a hőn áhított “igazolást”, hogy a vonat valóban nem jött be a Keletibe.... 4-en álltak előttem a sorban a vevőszolgálaton, de gondoltam ha már itt vagyok nem adhatom fel! Kivártam a sorom, majd sorra kerülve vázoltam a szituációt az ott üldögélő hölgynek:
- Jó napot kívánok! A jegypénztárból a kollégája irányított önhöz, hogy akkor tudja visszaváltani a reggel vásárolt jegyeimet, ha adnak igazolást arról, hogy nem járt a vonat. – Majd átnyújtottam a két jegyet a hölgynek.
- Hm... (pötyög a gépbe).. Hm... Ez a vonat járt!
- Parancsol?!
- Ez a vonat járt, csak nem a Keletibe, hanem Kelenföldre ment.
- Igen, ez volt az én problémám is, ezért nem tudtam vele bejönni a Keletibe... Ezért szeretném most visszaváltani a jegyeket, mert nem tudtam felhasználni azokat.
- Ezeket a jegyeket nem lehet visszaváltani!
- Ezt hogy érti? A kollégája azt mondta vissza lehet, csak kell egy igazolás, hogy nem közlekedett a vonat.
- De a vonat közlekedett, csak Kelenföldig! Ha akart volna be tudott volna jönni a Keletibe (??!!) úgy, hogy átszáll Rákoson, megvárja a Szegedi személyvonatot, az pedig behozta volna a Keletibe!
- De hölgyem, ez a jegy egy olyan vonatra szól, ami engem Rákoskertről behoz a Keletibe... Mégis, elvárják az utasoktól, hogy fejből ismerjék a menetrendet? Illetve mióta tudok átszállni egyik vonatról a másikra 1 db jeggyel?
- Át lehet! Mert ez a jegy Budapesten belül mindenhova jó (azannya’, jó tudni... akkor miért akart korábban a kalauz megbüntetni?) a két állomás között!
- De hölgyem, én vettem egy jegyet, a vonat nem közlekedett. Nem értem, hogy miért nem tud erről kiállítani egy igazolást és visszavenni a jegyet.
- Ha hoz nekem egy igazolást (????????) arról, hogy nem járt a vonat ki tudok állítani igazolást.
- Mégis kitől?
- A Rákoskerti vasútállomásról!
- Rákoskerten nincs semmi, csak egy kövezett peron és egy jegyautomata....
- Akkor a kalauztól kell kérjen! Arra adok magának igazolást!
- Lássuk hölgyem jól értem-e önt: Tehát én holnap reggel visszamegyek Rákoskertre, megvárom a 7:03-as vonatot ami NEM A KELETIBE MEGY, elcsípem a kalauzt amint leszáll a vonatról, hogy továbbindítsa azt, majd az orra alá dugva ezt a jegyet megkérem, hogy igazolja le nekem, hogy én TEGNAP nem szálltam fel egy olyan vonatra, ami nem is a Keletibe közlekedett. És akkor ő ad nekem egy igazolást majd erről?
- Nem, mert ez a jegy csak 24 órát érvényes! Tehát még ma vissza kell mennie és még ma vissza kell nekünk hoznia, ha vissza akarja váltani!
Itt bevallom férfiasan kifogytam az érvekből, megköszöntem a segítséget és kértem a hölgyet, hogy akkor a másik, Keletiből Rákoskert irányába szóló jegyet váltsa vissza. A maga ügyfélbarát stílusán lezavart a jegypénztárba, hogy ő ezzel nem foglalkozik...
Vesztesen és összetörve lesétáltam az aluljáróba, hogy mentsem ami még menthető és 20% ügyintézési költség ellenében visszaváltsam a maradék jegyet. Ismét kiálltam a sort, majd átadtam a jegyet a pénztárosnak, hogy vissza szeretném váltani. A párbeszéd 1-2 perc vizslatás után:
- Ezt a jegyet én nem tudom önnek visszaváltani!
- Parancsol?
- Bankkártyával vásárolta a jegyet?
- Igen
- Na ez a baj. Ezt csak az ügyfélszolgálaton tudják önnek visszaváltani... Mert ezt utalni kell, nem tudom kp-ban kifizetni.
- Köszönöm....
Ismét ügyfélszolgálatra fel, sort ismét kiáll – most már csak azért is.Hölgy már mikor meglát egy szó nélkül veszi elő a formanyomtatványt (tehát tudta ő nagyon jól, hogy ezt nekem a pénztárban nem fogják tudni visszaváltani, innen is üdvözlöm a kedves édesanyját) és dugja az orrom alá, hogy ezt kéne kitölteni. El is kezdtem tölteni, hogy asszongya’: Járatszám, pontos időpont, kérvény oka, név, személyi szám, anyja neve (tudnám ezekhez mi közük). Majd elérek oda, hogy bankszámlaszám....
Itt bevallom férfiasan aznap először elgurult a gyógyszerem. Mi az anyjuk édes kínjának kell nekik a bankszámlaszámom, amikor a jegyen van tranzakciós azonosító szám (hiszen a jegy egyben a fizetési bizonylat is), tehát pontosan tudják honnan érkezett a pénz és ezáltal, hogy hova kéne visszautalni. Meg hát tegye fel a kezét, aki tudja fejből a bankszámla számát.
Épp mondani akartam valamit, amit magam is megbántam volna, amikor szerencsére megcsörrent a telefonom és fontos ügyben kerestek, így mondtam a hölgynek, hogy sztornó az egész, aviszontlátásra! Még utánam kiabált, hogy a jegyet otthagytam – egye fene, az övé lehet, remélem visszaváltotta magának és gyógyszerre költi.
Ez a MÁV 2014-ben. És igen, nem tettem panaszt sehol, nem írtam a MÁV-nak sem. Majd olvassák itt. Úgy sem érdekli őket. És ez bosszant a legjobban.Innen is üzenném Dávid Ilona asszonynak, hogy ha már az elmúlt pár évben összehozták az elővárosi vasútvonalak rendszerét – ami amúgy kiválóan működik, gyors, kényelmes és tehermentesíti is jelentősen az elővárosok úthálózatát – akkor nem kéne ezt az egész munkát elbaszni azzal, hogy ezt a bürokratikus foshalmazt öntik a nyakába a fizető utasoknak. Mert igen, én egy fizető utas vagyok – ráadásul még csak nem is tudtam utazni, ergo én csak egy “fizető” balek vagyok, a semmiért fizettem ki 2 jegy árát. Lehet ezen és a vevőszolgálatuk minőségén is kéne egy kicsit dolgozni most már. Nyilván Ilona asszony is fel lenne háborodva, ha a 2 milliós fizetéséből és 20 milliós prémiumából beszambázik valamelyik flancos ruhaboltba, hogy szétszakadt a 100e forintos topánkája amit reggel vett és kivágják, mint macskát szarni. Mert a MÁV ügyfélkezelése jelenleg ezen a szinten van. És igen, remélem, hogy valamelyik beosztottja lesz olyan tökös, hogy ezt a bejegyzést Dávid Ilona elé teszi, hátha felfog belőle valamit.
Köszöntem,
Homár-fan
Az utolsó 100 komment: