Az igaz, hogy a Wizzair pink-lila és nem zöld, de Gábor szerint az okostelefonok korában talán nem kell Greenpeace-nek lenni ahhoz, hogy ne csak kinyomtatott beszállókártyával lehessen becsekkolni. Jogos felvetés, a sztoriban a szívességből nyomtató irodák állítólagos megregulázása pedig külön is érdekes. El is küldtük a posztot a repülőtársaságnak, hogy megtudjuk a miérteket.

Az olcsó légitársaságok üzletpolitikájának cinizmusa nem ismer határokat. Újabb és újabb apróbetűs cikkelyek, körmönfont szabályok és üzleti trükkök jelennek meg annak érdekében, hogy a fejőstehénnek nézett buta ügyfél fizessen, mint a katonatiszt. Válaszút elé állítják: vagy fizet, vagy nem repül. Mire a vásárlóknak sikerül alkalmazkodni a legújabb trükkökhöz és az ügyfelek nagyobb százalékban kerülik ki a csapdát, újabb, a légitársaság számára extra-bevétellel kecsegtető, az utasok számára váratlan kelepcék jelennek meg a reptéri becsekkolás rendszerében.

Ezért utálok repülni. Soha nem tudhatom, hogy mire számíthatok. Nem nyugtat meg a tapasztalat és a rutin, nem ringathatom magam abba a tévhitbe, hogy tudom, hogy kell csinálni. Nem fűz folyamatos up-datelésre késztető szenvedélyes viszony a légitársaságok szabályzataihoz, így nem is fogom tudni, hogy kell jól csinálni.

Rendszeresen utazom Varsó és Budapest között. Legutóbb Wizzairrel repültem, nem is sikerült megúszni pluszköltség nélkül. Véletlen eset, beletrafáltam. Ha csak tehetem, a vonatot választom. A vonaton soha a büdös életben nem nőtt még meg az előre kalkulált útiköltségem, soha nem kellett fizetnem semmilyen mondvacsinált okra hivatkozva. De a nem fapados LOT-tal utazva sem fizettem plusz költséget. A vonat és a LOT annyi, amennyi. A fapados légitársaság: annyi + amennyit hibázol. Egy olyan akadálypályán, ahol az akadályokat nem te támasztod.

Az éppen 10 éves wizzair stratégiája a következő: olcsó jegyekkel magához édesgeti az utast, aztán, amikor már elérhető közelségbe kerültek a szerencsétlen, lekever egy jó nagy sallert hátulról, sunyin, alattomosan. Pedig ezúttal nem is fapados árat fizettem – persze ez mit sem változtat az üzletpolitikán. Én vagyok a „balek utas”, belőlem élnek.

Becsekkolás előtt, a Liszt Ferenc repülőtéren megkérdezi egy pelyhedző állú wizzair-katona, hol a beszállókártyád? Mutatod az okostelefonodon, hogy itt. Nem nyomtattátok ki? – kérdezi. Nem – és még büszke is vagy rá, milyen környezettudatos vagy, bármily keveset is nyom ez a latban a repülés károsanyag-kibocsátásához képest. Ráadásul Varsóból jövet sem nyomtattál, nem is volt belőle probléma a lengyeleknél. De most visszafelé mész. Honfitársad szemügyre veszi a telefonod képernyőjét, majd beállít egy sorba. Úgy tűnik, minden rendben.

A sor végén azonban egy újabb wizzair-páncélos arról tájékoztat, hogy mivel nem nyomtattad ki a jegyet, 9200 Ft-ot kell fizetned. Miért kellene fizetni? – döbbensz meg, először a tényen, másodszor az összegen. Mert vagy a megfelelő wizzair-applikációt használva mutogatod a beszállókártyádat a telefonodon, vagy kinyomtatva hozod el. Ha egyik se, akkor jön a 9200 Ft-os tétel. Vagyis miután kifizetted a jegyed árát, kifizetted a poggyászköltséget, stb., lemérted a bőröndöd súlyát, ellenőrizted a méreteit, megjelentél 2 órával korábban a reptéren, a kezedben tartod a telefonodat (a névre szóló beszállókártyával a képernyőn), és már csak arra vársz, hogy felvegyenek az utaslistára, két lehetőséged maradt.

1. Elkezded vadul keresni a wizzair applikációt az interneten, miközben a wizzair páncélos egység fiatal női hangon azzal tetézi az idegességedet, hogy megjegyzi: „próbálják meg, hátha sikerül megtalálni indulás előtt!”

2. Körberohansz az épületben, hátha ki tudod nyomtatni valahol. Próbálkozhatsz OTP-nél, Biztosítótársaságnál , Információs ponton, stb.

Az utóbbi esetben lelepleződik a rendszer cinizmusa. Mert természetesen nem vagy egyedül, sokan próbálkoztak már. Az elején még néhány utas kihasználhatta a környező irodák dolgozóinak szolidaritását, azonban a Wizzair villámgyorsan közbelépett. Mindenhol azt a választ kapod, hogy nem nyomtathatnak ki semmit, ugyanis a Wizzair rájuk verik a veszteséget. Volt már konfliktusuk belőle. Vagyis tényleg nincs kiút, vergődhetsz, mint egy sarokba szorult patkány, a Wizzair méregfogát nem húzod ki.

Az üzletpolitika győzedelmeskedett, én meg nem repülök többet velük. Maradok a vonatnál és azoknál a légitársaságoknál, ahol nem szorítanak sarokba emberi lényeknek álcázott páncélos egységek. Olyan wizzair-katonák, akiknek az arcáról nem sül le a bőr, miközben szemrebbenés nélkül egy cinikus és ravasz, (az én erkölcsi mércémmel mérve) tisztességtelen és megalázó üzletpolitika lépéseit hajtják végre. Költsék gyógyszerre a 9200 forintot (6000 Ft reptéri check-in, 3200 Ft kezelési költség). És repüljön Wizzairrel, akinek két anyja van.

Közben azért várva várom, hogy a Copy General betegye a lábát Ferihegyre. Lenne rá piaci igény és kecsegtetően nagy árréssel lehetne dolgozni.

A reklamálásom után a panaszkönyv ugyan nem került elő, kaptam viszont egy névjegykártyát, amin a Complaints/Panaszok felirat alatt egy wizzair@budport.hu email cím áll. Vajon a címzett le tudja majd olvasni a panaszlevelemet képernyőről, vagy inkább nyomtassam ki?