Az ember azt gondolná, hogy egy állatmenhely boldog, ha örökbefogadási szándékkal tér be hozzájuk valaki, ha meg még 6 kiló kutyakaját is cígöl magával, akkor egyenesen az Örömódát tolja le neki a teljes személyzet két szólamban - de nem. Azért reméljük végül minden oltás, papír és kutya a helyére kerül.

Nyáron meghalt az egyik kiskutyám. Felelős állatartónak tartom magam ezért nem szaporítótól, hanem menhelyről választottam/volna új családtagot. Így jártam:

HEROSZ-Herman Ottó Magyar Országos Állat - és Természetvédő Egyesület Közösségi szervezet. Kezdem a végével: A 22.kerületben lévő menhelyről sírva buszoztam haza, a XV. kerületbe. 

A sztori: A mai napom 13 órakor hívtam a menhelyet, hogy úton vagyok Lina kutyushoz, legyenek szívesek várjanak meg, mert a tömegközlekedés kiszámíthatatlan. 14.14 perckor értem a Camponához, pont előttem ment el a busz, gondoltam beszaladok eledelért a kutyusoknak, még se menjek üres kézzel.... Megérkeztem a menhely utcájába, ahol szembesülnöm kellett, hogy egy földút van, se tábla, se semmi. Hívtam őket, ekkor 14.49 volt. Közölte velem XY (többször telefonáltam egyszer sem mutatkozott be senki), hogy mindjárt 15 óra, már ne menjek. Mondom itt állok majdnem 2 óra utazás után, megígérték megvárnak.

Többszöri csengetés után végül beengedett egy köszönni nem tudó/nem akaró copfos úriember. Odavezetett a kennelhez, ahol megláttam Linát.  Első látásra szerelem. Hosszas könyörgés!!!! és főnökkel értekezés után kiengedték, hogy megölelgessem, érezzem, hogy hozzám tartozik-e. Ez idáig semmi ami ezek után következett...........

1: Kérdezem hogyan tudnám családtaggá fogadni, illetve mi van az oltásaival. Mint kiderült, elvinni nem tudom, mert nincs itt az oltási könyve.

2: Parvo elleni oltást nem adtak, csak kombináltat. Gondoltam semmi gond, ha ma ezek szerint nem tudom elvinni, 2 hét múlva érte tudunk jönni, addig adják be a parvó elleni oltást. (Az nekem nagyon fontos, mert van egy 7 éves kiskutyánk, akinek a társa 6 évesen parvó vírustól halt meg.) Közölte a fönök, hogy ez nem kivitelezhető, mert ők alapítvány és az az oltás drága. Kértem, beszéljünk az orvossal, kifizetem a költségeket, csak parvomentesen tudjam hazahozni. Nemleges választ kaptam.

3: Gondoltam ami fontos, az nem egyszerű, jó lesz a nehezebb út is. Mondtam a fönöknek, hogy mindenben kompromisszumot kötök, aláírom a papírokat és kifizetem a 10000ft támogatást (oltás chip, reális). Na, ekkor jött a fekete leves. Mivel a nevemen lesz Lina, de még a menhely lakója marad, ezért napi 1000 ft panziódíjat kell fizetnem. Felajánlottam azonnal veszek még neki ennivalót arra az időre, míg itt kell hagyjam, közölte velem a főnök, hogy nekik ennivalóra nincs szükségük.

Összegzés:
1: Linát elhozni nem lehetett, mert papírjai sem voltak. Oltási könyvet nem láttam, nem tudtam megnézni mi történt vele(parazita mentesítés oltás chip stb.)
2: 4 órát utaztam, ebből 2 órát zokogva.
3: Az ott dolgozó két embernél közömbösebb személlyel régen találkoztam. Se segítőkészség, se empátia. A 6 kiló táp még egy köszönetet sem ért meg nekik, de a kutyusoknak remélem ízleni fog, és úgy sem az a lényeg kitől van.

Most itt ülök a gép előtt és töröm a fejem a megoldáson.............Lina pedig itt lehetne velünk a szobában, ehelyett egy betonkennelben van többed magával a szabadban.........