Amióta kutyánk van, egy új világ tárult fel előttem. Előtte sejtelmem sem volt róla például, hogy létezik még csoport, amely a kisgyerekes anyákéval vetekvő vehemenciával folytat vérremenő csatákat az élet leghétköznapibb eseményeiről is. A négylábúakkal való élet persze tényleg rengeteg konfliktuslehetőséget hordoz magában, nemcsak kutyás-nemkutyás relációban, hanem a maguk a kutyások közt is. Amit biztosan mondhatunk: nem mindenki szereti a ebeket, és ezt tiszteletben kell tartani, ahogy a szabályokat is, de az emberi hangnem használata alap kell, hogy legyen, pláne egy szolgáltató képveseletében. A BKV sofőrök mostanában kirívóan stresszes élete némileg árnyalja a képet, de persze egyáltalán nem menti a sztoriban szereplő kolléga viselkedését.
Tisztelt BKK!
A következő eset előttem történt az 5-ös buszon: egy fiatal lány épp elérte a buszt a kutyájával, akire emiatt nem tudta a megállóban felrakni a szájkosarat. Ahogy felszálltak azonnal rakta is fel, bocsánatot kért, de a sofőrnek ez nem volt elég, mindenképpen bele kellett kötnie, és elfogadhatatlan hangnemben beszélnie. Közölte, hogy az utasok nem akarják végignézni a szákosárfelrakásos műsort, majd kb. 2 megállóval később felszállt egy másik ember kutyával, még csak elő sem került a szájkosár, de egy szava nem volt a sofőrnek. Ők nyugodtan utazhattak így is.
Mi ezzel a gond?