Andrea színházba ment, aztán az ott tapasztaltak alapján rittyentett egy nemzetkarakterológia gyorselemzést nekünk. Hogy következtetései túl messzemenőek-e, azt alul lehet véleményezni, de ettől tök függetlenül: minek írják rá a jegyre, hogy érkezési sorrend van, ha nem így csinálják? 

Néhány napja a Nemzeti Táncszinház egyik délutáni előadásán voltam két kisovodással, a Hagyományok Háza adott otthont az előadásnak. Mivel a jegyen az állt, hogy érkezési sorrendben lehet leülni, ezért korán mentünk.

Kiderült, hogy iskolai csoportak vannak főleg, ezért besoroltunk az első mögé. De kiállítottak bennünket a sorból, mondván: az a szokás, hogy az egyéni jeggyel érkezők (jelzem, mi többet fizettünk a jegyért) megvárják, amíg mindenki leül és akkor foglalhatják el a helyüket csakis az utolsó sorban.

Ha egyedül vagyok ilyen esetben, megyek vissza a pénztárhoz és kérem a jegy árát vissza. De ott volt velem a két kicsi, ezt nem tehettem meg, viszont féltem, hogy a kisiskolások között hátul semmit sem fognak látni, ezért szóvá tettem a dolgot, s azt is, hogy többszáz gyereket kell megvárni, amíg leülnek. A jegyszedők maguk sem voltak egységes nézeten, szó szót követett, végül is a második sorban leülhettünk, mert el akarták kerülni a botrányt. Az előadás nagyon jó volt, a hangulat pocsék.

Később írtam a Nemzeti Táncszinháznak, hogy ez a szisztéma rossz, ha nem változtatnak rajta, legalább közöljék a nézőkkel jegyvásárláskor, hogy mire számíthatnak. Udvarias választ kaptam, amiből megértettem, hogy ez régi gyakorlat náluk és nem is kívánnak változtatni: nincs érkezési sorrend, bár ez lesz ráírva jegyre holnap is, marad az utolsó sor, de garantálják, hogy legközelebb nem kell mindenkit végigvárni. (Elnézve azt zűzvart, ami a jegyszedők között uralkodott, én még ebben sem reménykednék.)

Mi többet a Nemzeti Táncszinházba nem megyünk, de a történetnek nem is ez a lényege. Hanem az, hogy rávilágítson: mikor kezd egy embercsoport birkaként gondolkodni. A jegyszedők szemén látszott a riadalom és az erőlködés. Az erőlködés, hogy mindenáron betartani a szabályt és a riadalmat, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül. És nem az volt a lényeg, hogy megoldódjon emberségesen, ésszerűen egy probléma. Ez most azért írom, mert egy külföndön neves magyar zeneművész hasonló helyzetben volt nemrég nálunk, nem engedték be a portások a Zeneakadémiára. Az ő döbbenete is az volt, hogy Magyarországon nem a megoldást keresik az emberek, hanem elszántan meg akarnak felelni a szabályoknak. Ez a félelem teszi birkává őket véleményem szerint, aztán már bármit lehet velük kezdeni.

Andrea 

UPDATE

A posztot két konkrét kérdéssel (Miért van érkezés szerinti helyfoglalás a jegyre írva, ha az ültetési rend másképp működik? Mi indokolja, hogy az egyedi látogatók csak az utolsó sorban ülhetnek le?) elküldtük a Nemzeti Táncszínháznak, melytől kifejezetten normális hangvételű és érdemi választ kaptunk. Köszönjük.

Kedves Homár Hilda!

Köszönjük a megkeresést és a lehetőséget. 

Válaszul csatoltan küldöm Ertl Péter ügyvezető igazgató úr levelét a panasz írójának, melyet kérünk, hogy jelentessenek meg az oldalon.

Az Ön kérdéseire válaszolva: 
Az Interticket rendszerben kétféle jegytípus generálható: helyreszóló és érkezési sorrendes. A hétköznapi gyerekelőadásokra csoportok számára értékesítünk jegyet.  A nyilvánosan meghirdetett előadásokra, és bérletsorozatokra az iskoláktól és óvodáktól érkező jegyigényt az értékesítő kollégák személyesen kezelik. Évente nagyságrendileg 20 ezer gyerek vesz részt ezeken az előadásokon, az ő ültetésük ezeken az alkalmakon (150-250 gyerek) megfelelő rugalmasságot, rutint kíván meg, amelyben első számú szempont, hogy minden gyerek jól lássa a színpadot. Ebben az esetben az érkezési sorrend alatt  - a feladat természetéből fakadóan  - a csoportok érkezését, és a csoportokat jellemző speciális (pl. életkor) jellemzők szerinti ültetését értjük.

Egyéni látogatóknak jegyértékesítés ezekre az előadásokra csak a jegyárusító pontjainkon, többek között a játszóhelyen,csak személyesen lehetséges. A Nemzeti Táncszínház protokollja szerint ezen ponton kap tájékoztatást a vevő arról, hogy olyan előadásra készül jegyet váltani, ahol az ültetés eltér a hagyományos értelemben vett érkezési sorrendes helyfoglalástól. Amennyiben ez elfogadható számára, megváltja a jegyet. Meglátásunk szerint ezen a ponton keletkezhetett a félreértés. Ezeket az előadásainkat egyénileg általában nem látogatják, de ha erre igény mutatkozik minden esetben biztosítjuk a lehetőséget.

Második kérdésére - véleményem szerint - Igazgató úr panaszosnak írt levelében megadja a választ.

Üdvözlettel:

Németh Katalin
művészeti menedzser

 

Kedves Andrea!

Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen benyomást szerzett előadásunkon. 

A Nemzeti Táncszínház hétköznap délelőtti és délutáni gyermekelőadásait óvódás csoportok és iskolai osztályok látogatják.  A láthatóság kedvéért értelemszerűen a kisebb gyerekeket az első sorokba ültetjük, a nagyobbakat mögéjük. A sorok szélén, a saját csoportjuk mellett foglalnak helyet az óvónők és a tanítónők. Az ültetés menete aránylag nagy odafigyelést követel a csoportkísérőktől és az ültető kollégáktól.

Szülővel érkező gyerekek alkalmanként, kis létszámban szintén vendégeink ezeken az előadásokon, ültetésüket a nézőtéri kollégák az ön által is említett emberséges és ésszerű módon oldják meg. Erre nagyon nincs is betartandó szabály, kivéve, hogy a csoportok együtt maradjanak és felnőtt lehetőleg ne üljön gyerek elé, legyen ez a nézőtér bármely pontján. Erre a továbbiakban is törekedni fogunk, hiszen nagyon fontos, hogy a gyerekek valóban lássák a színpadot, és zavartalanul nézhessék az előadást.

Korábbi levelét és ezt a blogbejegyzését fontos visszajelzésnek tartom. Szívesen azonosulok azzal, amit Ön is valódi kérdésnek tartott, hogy mindig a megoldásra törekedjünk és a bánásmód emberséges legyen. Nézőtéri ültető kollégáinkat tájékoztattuk a konkrét esettel kapcsolatos visszajelzéséről, és természetesen a következő alkalmakon erre fokozott figyelemmel leszünk.

Bízom benne, hogy idővel a repertoárunkon szereplő gyerekelőadások mégis olyan vonzerővel bírnak majd, hogy újra látogatónk lesz.

Ertl Péter
a Nemzeti Táncszínház igazgatója