A sorsod elől, futni úgyse tudsz.

Kedves Homár!

A történet a ködös múltba nyúlik vissza, egészen pontosan 2003-ra, amikor is elkövettem azt a végzetes hibát, hogy 22 éves naiv fruskaként társkártyát igényeltem akkori párom (nem férj!) OTP-s bankszámlájához. Nekem akkoriban vállalkozóként egy céges számlára érkezett a jövedelmem, szükségem volt egy magán számlaszámra. Aláírtam a papírokat és éltem tovább az életemet. 

A sors úgy hozta, hogy 2005 őszén útjaink elváltak a sráccal. Próbáltam elrendezni a közös dolgainkat (sajnos volt mit), többek között azt is hogy levegyen a közös számláról, ugyanis, mint a számla tulajdonosa ezt ő tudta megtenni. Azt az infót kaptam tőle hogy ez megtörtént, majd egy hét múlva már külföldön próbált szerencsét.

2006 januárjában be is tértem a legközelebbi OTP fiókba, mert saját számlára volt szükségem, és gond nélkül nyitottak is nekem egy szép új számlát. Ezzel az ügyet elintézettnek tekintettem. 

Ezután eltelt 9 eseménydús év, férjhez mentem, gyerekeket szültem,  meg amiket az ember felnőtté válva csinál. Saját lakás vásárlásának, vagy egyéb hitel felvételének még csak a halvány szele sem érintett meg minket a válság kellős közepén. 2015 tavaszán aztán úgy alakultak a család körülményei, hogy elérkezettnek láttuk belevágni a saját fészek beszerzésébe. Valamit érezhettem, mert a procedúrát egy hiteljelentés lekérdezésével kezdtem. Az állam leesett, amikor a bankban közölték (szintén OTP), hogy negatív adósként aktív státuszban szerepelek a KHR-ben.

Nyomozni kezdtem mégis mi lehet az az akkor 700.000 Ft körüli összeg, amivel én bárkinek is adósa vagyok. A nyomozás eredménye az lett, hogy a "kedves" exem  még 2003-ban a közös számlánkra 185.000 Ft folyószámla hitelt állított be, és én a társkártya miatt adóstárs lettem. 

Mióta ez tudomásomra jutott számtalan rejtély merült fel bennem az ügy kapcsán.

• Vajon ha ez a tartozás 2004 ősze óta, amikor a számla tulajdonosa külföldre utazott fent állt, mi a bánatért nem szólt 2006 januárjában a banki ügyintéző, hogy nem nyithatok új számlát mert a rendszerük szerint tartozásom van?
• 2006 áprilisában a követelést az OTP átadta az OTP Faktoringnak. Én egyetlen levelet, telefont, bármilyen értesítést nem kaptam arról, hogy saram van, pedig a másik OTP-s számlámra havonta ment a fizum.
• Mikor az adataimat átadták a KHR-nek arról miért nem kaptam értesítést?
• A Faktoringnál, a volt párom egy olyan címe volt beállítva levelezési címnek az én nevem mellett is, ahol nem hogy én nem laktam soha, de ő sem. OTP Faktoringos ügyintéző szerint ők folyamatosan küldték a felszólításokat erre a címre, tehát minden megtettek a behajtásért, én vagyok a hibás, mert nem jelentettem a lakcím változást. Ebben az a szép, hogy a google maps utcaképén is látom, hogy már nem az a ház áll a levelezési címen, ami 2005-ben, tehát gyanítom a levelek mind visszamentek. Az állandó lakcímem viszont 2008-ig nem változott, utána pedig az utca túloldalára költöztünk, tehát a mai napig megtalálnak a küldemények, arról nem is beszélve, hogy mindmáig az OTP-nél van számlám és hozzájuk megy a fizum. Vajon miért nem próbáltak meg levelet küldeni az állandó lakcímre 9 éven keresztül?
• Miért vagyok köteles jelenteni a lakcím változást egy olyan cégnek, akivel nincs tudomásom róla, hogy kapcsolatban állok, és biztos hogy náluk sincsen általam aláírt szerződés, vagy bármilyen más okirat?
• Ha ez nem derül ki véltlenül, meddig ketyegnek a kamatok, a gyerekeim 30-40 év múlva váratlanul 10 milliós tartozást örökölnek utánam?

És még sorolhatnám a furcsaságokat, de 1 év alatt beleuntam. Kilincseltem, beszéltem ügyvéddel, bankárral. Végül ők győztek és egyezségre adtam a fejem. (Tudom hülye vagyok mert nem álltam keményebben bele, kisgyerekes dolgozó anyuka vagyok, a legkisebb ellenállás felé próbáltam haladni, nem kell savazni!)  Ők továbbra sem kerestek én hívtam fel őket  és sikerült is elérni egy telefonnal, hogy az összes kamatot és rárakódott költséget elengedték, és csak az alap tőkét kérik. Ezt még le tudom nyelni, jó kis tanulópénz, de ez van. Nem mondom hogy a mellényzsebemből előrántom az összeget, de megér ennyit, hogy végre nyugodtan aludjak, és hogy talán valamikor majd lakáshitelt is kaphat a családom.

Jó lenne ha a történet itt véget érne, így is elég hosszú, de sajnos nem ez történt. 

A megállapodás mellé küldött levélben ugyanis szerepel egy rendkívül sejtelmes rész, miszerint ha befizetem a megegyezés szerinti összeget, az ügyben indított végrehajtási eljárást szüneteltetni fogják, de a szüneteltetéssel kapcsolatos költségek engem terhelnek. MILYEN VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS??? Azt hittem már semmin nem lepődöm meg, de még mindig tudtak újat mutatni.

Felhívtam a Faktoringot, hogy ugyan mondják már meg milyen végrehajtásról van szó, mert erről eddig semmit nem tudtam. Szerintük 2010-ben fizetési meghagyást kezdeményeztek, majd 2011-ben végrehajtóhoz került az ügy. Ők ennyit tudnak keressem a végrehajtót, mennyit kell fizetnem felé, mert ők addig nem tudják lezárni az ügyet.

Eddig az élt bennem a végrehajtókról, hogy a föld alá is elbújhatsz előlük, akkor is megtalálnak, én pedig nem érzem hogy kicsit is el lettem volna bújva, a végrehajtó mégsem keresett semmilyen formában majd 5 év alatt. Kínomban már csak röhögtem, hogy megint nekem kell jelentkeznem valahol hogy fizetnék pedig nem is akarok.

A végrehajtó (őt egyelőre nem nevesíteném, mert eddig segítőkész volt és semmi bajom vele, a továbbiakat majd meglátjuk) a nevem és egyéb adataim alapján megpróbált a nyilvántartásukban megkeresni, de nem talált. Az adós megvan, de az ő tartozásáról harmadik félnek, azaz nekem ki sem adhat információt, nemhogy rajtam hajtsa be.

Gyorsan visszahívtam a Faktoringot, hogy nézzenek már utána az ÉN adataimat milyen bírósági végrehajtónak adták át, mert amit előzőleg megadtak ott nem találnak.

Náluk csak ez a végrehajtó van megjelölve az ügy mellett... Majd a személyes ügyintézőm felhívja a végrehajtót.

Itt már elgurult a gyógyszer, mondtam hogy ne a végrehajtót hívogassa, hanem engem keressen, hogy hogyan tehetné jóvá, hogy dilettáns hülyék dolgoznak az OTP-nél! Lassan már annyit járok utána ennek az egésznek, hogy nekik kéne kártérítést fizetniük felém. Az ügyintézővel közöltem, csak azért vagyok hajlandó továbbra is kifizetni azt a 185.000 Ft-ot, amiben épp folyamatban van a megállapodás, mert nagyon jófej vagyok, de mondja meg a személyes ügyintézőnek, hogy a végrehajtással kapcsolatban egy megveszekedett fillért nem fognak tőlem kapni, mert nem folyik ellenem végrehajtási eljárás bármit is találnak ki a mostani beszélgetés és a visszahívás közti időben.

Most itt tartunk. Állítólag a holnapi nap folyamán hív a "nagytudású" Faktoringos kolléganő. Kíváncsian várom, és ha érdeklődésre tarthat számot ez a szövevényes sztori akkor megírom a további fejleményeket!

Üdv

Timi