Nem akarásnak nyögés a vége. Ezúttal egy savmaratott ajtóüveg utángyártási projektjét fúrta meg egy cég vezetője az ügyfél szerint csakból, ami egy szolgáltatótól akkor sem túl jó megoldás, ha egyébként az olvasónkban felmerülő kérdések egy részére igazából tényleg lehet az a válasza, hogy igen, és csak. Olyan nehéz lett volna valami érthető magyarázatot adni a dologra?

Kedves Tékozló Homár!

Meglehet, hogy az alábbi történet csupán egyedi eset, és valószínűleg nem érint annyi embert, mint pl. egy nagy telekom cég húzásai. Ugyanakkor jó példája annak, hogyan NE foglalkozzon az ügyféllel a szolgáltató. Mert nem vet jó fényt rá.

Lakásfelújításban vagyok, ettől rögtön a duplája a napi stressz mennyisége, meg a vérnyomásom is. Mivel nem lehet mindenen mérgelődni, mert az felemésztené a maradék józan eszemet is, próbálom magam túltenni a megpróbáltatásokon. Azonban ami ma történt velem, még nem sikerült megemésztenem. Talán ennek a levélnek a megírása segít valamelyest.

A ház a múlt század elején épült, ennek megfelelően még fellelhetők a lakásban a régi "polgári" enteriőr nyomai, mint pl. a két hatalmas, kétszárnyú üvegezett ajtó, finom mintás, maratott üvegbetétekkel. Néhány üveg az évek során eltört, a pótlás már eddig is nehéz feladat elé állított, így mindig maradt a tejüveg, utóbb sima ablaküveg. Most viszont a mázolás előtt meg akartam oldani a problémát, ha már annyit kifizetek a festőnek, ne utólag kelljen a frissen mázolt ajtókat szétfeszegetni.

Két hétig keresgéltem a neten, telefonáltam, mászkáltam, eredménytelenül - bár az is tekinthető egyfajta eredménynek hogy néhány helyen egyszerűen körberöhögtek. Aztán rátaláltam ennek a cégnek a honlapjára, azon pedig örömmel fedeztem fel, hogy készítenek savval maratott üveget, és megtudtam, "a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt": http://rakosyuveg.hu/savmarott-mintaval-dekoralt-uveg.html 

Nosza, telefon, egy kedves ügyintéző hölggyel meg is beszéltük a részleteket, kaptam hozzávetőleges árat is, abban maradtunk, viszem magammal az egyik régi üveget, illetve a kért mintát elektronikus formában (így nekik egyszerűbb, nekem olcsóbb).

Ma délelőtt megjelentem a telepen, kedves ügyintéző hölgy rámosolyogott az üvegemre, és megjegyezte, "hiszen ilyet csináltunk már". Menjünk le az üzembe, és ott majd megmondják a kollégák, mi a menet.

(Itt közbe kell szúrnom, hogy nem egy, nem két, nem három darab üvegre van szükségem, hanem mindet újra le kell gyártatni, azon egyszerű oknál fogva, hogy ma már nem dolgoznak 2 mm-es üveggel csak vastagabbal, illetve a teljesen megegyező minta amúgy sem garantálható. Ez összesen harminchat darab üveget jelent, plusz pár tartalék előrelátóan, ami nagyjából négy négyzetméter üveg, à 26.000,- Ft + ÁFA / m2 - nem két fillér...).

Ahogy beszélgettem az ügyintézővel, megjelent egy köpcös úr (?), a szavunkba vágva magához parancsolta a hölgyet, nekem meg odavetette, hogy "pár másodperc". Se köszönés, se elnézés. Ja, én kérek elnézést, ő volt a tulajdonos/igazgató. 

Néhány perc múlva "visszakaptam" ügyintézőmet, és mentünk a dolgunkra. Erre újra megjelenik az igazgató úr, odajön hozzám, és közli, hogy ezt a mintát nem lehet megcsinálni, mert túl apró, és sokáig tart kiszedni (vittem a kész fájlt), és sem ötven- sem százezer forint/m2 áron sem éri nekik meg, meg ezt amúgy sem lehet rendesen homokszórni (amúgy savval maratni vittem...).

Jeleztem neki, hogy ez egy maratott üveg, ezen kicsit ping-pongoztunk hogy nem-de-nem-de.  Ekkor már szemmel láthatóan ingerült és eléggé türelmetlen volt, közölte, hogy neki ezer munkája van, és ezt nekem semennyi pénzért nem tudják megcsinálni, és hogy vigyem XY-hoz (aki amúgy csak homokszórt üveget tud, voltam már ott) a feladatot. (Megjegyzem, még azt sem kérdezte meg, milyen mennyiségről van szó...)  Ekkor újra megkérdeztem, hogy akkor ők maratni nem tudnak? A válasz:

mi nem tudunk maratni.

Itt elszakadt a cérna, mély levegő, elköszöntem és kijöttem. Abban a helyiségben ahol ez lezajlott, három-négy üvegtábla volt a falnak támasztva, rajtuk igencsak részletgazdag grafika, savval maratva. Az egész beszélgetés alatt az ügyintéző és a másik két dolgozó is megdöbbenten nézett. 

Amit nem egyáltalán nem értek:

1.) ha a honlapjuk egyértelműen reklámoz egy technológiát, az üzemben késztermékek láthatók, az ügyintéző megerősíti, hogy igen, ilyet már csináltak, akkor a tulajdonos miért hazudik az ügyfél szemébe?

2.) három ügyfélkapcsolati referens is van a cégnél, számos további ügyintéző, mérnök szakértő, stb. Tényleg az - amúgy nagyon elfoglalt és türelmetlen - cégtulajdonos feladata, hogy eldöntse, kivitelezhető-e egy munka, vagy sem?

3.) ha ez a munka esetleg olyan pitiáner (?), hogy az ő cége nem hajol le érte, akkor ezzel - és megint csak - tényleg a cégtulajdonosnak kell foglalkoznia?

4.) egyáltalán, minek ártja magát az - amúgy kompetens - beosztottai dolgába, de ha már megtette, hogyan képes úgy dönteni, hogy nincs is képben?

Mindenesetre, a szlogenjük azért bejött: az én lehetőségeimnek az ő fantáziája szabott határt... A "kedves" tulajdonos modortalanságból ötösre, üzleti érzékből egyesre vizsgázott. Az ügyintéző hölgy pedig utóbb telefonon vagy hússzor elnézést kért a főnöke miatt ...  Hogy nem tudom a szép, századelős ajtókat restaurálni, majd túlteszem magam valahogy rajta. De az a lekezelő, kioktató stílus, ahogy ez az ember az ügyfelet kezelte, még egy darabig megüli majd a gyomromat. A legrosszabb az egészben, hogy mintha ez a módi kezdene elharapózni az országban. Na ez a legnagyobb bajom ezzel. Szolgáltatóipar, halljátok?

üdv

NGY