Van az úgy, hogy egy ideig az ember küzd meg bízik, rálegyint problémákra és nagyvonalúan túlteszi magát csalódásokon, aztán történik egy apró, a korábbiakhoz képest nem is látványosan súlyosabb eset, ami egyfajta katalizátorként alapjaiban renget meg egy viszonyt. Na, pont így járt olvasónk az OBI-val.

T. Homar!

 A szekszárdi OBI-ban történt a mellékelt és május 6-án az OBI-nál megreklamált történet. Az azóta eltelt 11 nap alatt az áruházlánc nem méltatott válaszra, ezért ha lehet, Önökön keresztül szeretném megosztani a történetemet. A következő reklamációt küldtem el 05.06-án:

Tisztelt Kereskedő!

Május 6-án a szekszárdi áruházukba jártam és szerettem volna vásárolni egy akkus sövénynyíró gépet. A tárgyilagosság kedvéért elmondanám, hogy csúcsforgalom volt az áruházba, így már a gép kiválasztásához sem volt szerencsém megszólítani egy eladót, hogy szakmai tanácsot kérhessek a választáshoz. Végül egy Bosch és egy LUX készülék közül az utóbbit szerettem volna megvásárolni, amihez igénybe kívántam venni az Önök által meghirdetett pontgyűjtő akcióban beígért 12% kedvezményt. Tudom ez egy 15 000.-Ft-os vásárlásnál nem nagy összeg, de nekem számít és nem én harcoltam ki, hanem áruházuk ajánlotta meg ezt a kedvezményt.

A pénztárnál a készülék fizetésekor kiderült, hogy a vonalkód leolvasóval nem tudják azonosítani a készüléket, annak azonosítóját pénztárosuk külön ütötte be. Ezután adminisztrálta a pontgyűjtő füzetünket, érvénytelenítette és lehúzott mellé egy 12% kedvezményről szóló vonalkódot, amit a pontgyűjtőnkhöz tűzött. Sajnos a kedvezményt a gép nem tudta érvényesíteni és itt egy hibajelzéssel megállt a „mutatvány”. A pénztáros telefonon jelezte, hogy segítséget kér az áruházvezető helyettestől, de az éppen el volt foglalva. Parkoló pályára kerültünk a  és vártuk a segítséget úgy negyed óráig. Ekkor megjelent az igazgató helyettes aki a pénztárostól átvette az árut és megoldást keresve amilyen lassan jött ugyanolyan gyorsan eltűnt.  

Újabb negyed óra történések nélkül és mi kezdtük elveszteni a türelmünket. A pénztáros kolléganő viszonylag gyorsan ellenünk fordult azzal, hogy ne túlozzunk, azért fél órája még nem állunk ott. Relatív! Biztosan hallották már, hogy három száll haj egy kopasz ember fején kevés – viszont egy levesbe sok. Hát ez nekünk már sok volt és az is, hogy senki nem próbálta meg megértésünket vagy esetleg türelmünket kérni, hanem vitát nyitnak az időérzékünkkel kapcsolatba. Lehet hogy ezt egy pénztárostól nem is lehet elvárni, de egy OBI áruház igazgató helyettesétől sem kaphat a vevő mondjuk egy köszönést vagy pár megnyugtató szót?

Szóval türelmünket vesztve azzal a kéréssel fordultam a pénztároshoz, hogy elállok a vásárlástól és szíveskedjék a kedvezményre szóló jogosultságomat visszaadni. Ő ezen a ponton újra elkezdett telefonálni, mert hát ehhez a kérésemhez is csak a főnök adhat engedélyt.

Hát én a magam hatáskörében döntöttem. Otthagytam az áruházat és a megszerzett kedvezményt is és fogadalmat tettem, hogy ez volt az OBI-nál az utolsó vásárlásom.

Elmondanám, hogy nem gondolom, hogy döntésem kicsit is megroppantaná áruházuk kereskedelmi sikereit annak ellenére, hogy rendszeres vásárlójuk voltam és jelen dühömben kiszámoltam, hogy csak idén több mint kettőszázezer forintot vásároltam már el Szekszárdon.

Nem a történetben szereplő személyekre haragszom, hanem arra a rendszerre, amit üzemeltetnek. Egy informatikai hiba vizsgálatához nem vehetik igénybe a vásárló idejét szabadon, azt az én személyes jelenlétem nélkül is el kell tudni intézni.

Amíg ügyünk intézésére vártunk, átlag minden második vásárló tételei között szerepelt olyan áru amit a pénztárnál nem vagy csak segítséggel tudtak azonosítani.

Azt is elpanaszolom, hogy rossz ösztönző rendszert alkalmaznak! Nagyobb mennyiségben vásároltam korábban lambériát, más alkalommal gipszkartont. A dolgozó a segítségnyújtásban addig érdekelt, amíg a kocsira felpakolt árura rá tudja ragasztani a dolgozói vonalkódját. A parkolóban a vásárló már nem kap segítséget, hogy áruját a kocsiról az utánfutójára felpakolja. Tudják egy gipszkarton lapot egy férfiember gond nélkül megemel a súlya miatt, de szélben meg kéne egyszer próbálni, hogy Önöknek hogy sikerül! Lehet, hogy én gondolkodom rosszul, hogy az ösztönző célja az lenne, hogy minél több megelégedett vásárlójuk legyen. A jelen rendszerben csak azt „adminisztrálják” hogy a munkatársaik mennyire aktívak.

És az sem nagyon tetszik, hogy csinálnak egy ilyen pontgyűjtő akciót, amit képtelenek úgy végrehajtani, hogy a vevő azt jóérzéssel használhassa.

Abban a reményben, hogy van olyan munkatársuk is akinek számít a vevőkkel kapcsolatos kommunikáció tisztelettel elköszön Önöktől egy volt vevőjük:

Kártyás József

Ui:

Amikor a Bricostore kivonult Magyarországról, nem voltak érzelmeim. Most egy kicsit sajnálom!