Betti beleesett egy az utcán kikötött, de majd egy éven keresztül nem mozdított bicajba. Először csak szemezett vele, később szerelmes levelet tűzött rá, hátha eladja a gazdája, végül aztán, amikor semmi reakció nem jött rá jó ideje, megpróbálta a hivatalos úton megszerezni. Jó ötletnek tűnt. Eléggé valószínű, hogy ha Betti egy szót sem szól, a bringa még most is az utcán hervadozik. Így viszont, hogy jelezte, az önkormányzat Rendészeti Igazgatósága foganatosításba kezdett, aminek eredményeképpen Bettinek egy ordas nagy coki jutott, mert - ha jól értjük, mivel fizikailag nem ő vitte be a kerékpárt - innentől kezdve "nem tekinthető találónak".
Kedves Homár!
Alább csatolom levelezésemet, amelyet VII. kerület hivatali ügyintézőivel folytattam egy magára hagyott kerékpár örökbefogadásának céljából. Talán mondanom sem kell, hogy ennek sem lett happy end a vége:(
Már közel egy éve jártam el egy bringaparkolóban lelakatolt, elhagyatott kerékpár mellett, mikor végre meguntam az ácsingózást, és a törvényes utat választva e-mailben megkerestem a közterület felügyeletét ellátó szervet kérésemmel. Fényképekkel alátámasztva szívhez szóló sorokat fogalmaztam a kerékpár állapotáról, és hogy szívesen örökbe fogadnám, ha van rá bármilyen mód.
Utólag bölcs kapitány: többre mentem volna, ha célom elérése érdekében a sarki kocsmában próbálkozom vállalkozó kedvű, erővágóval dolgozó emberek beszervezésével.
Üdv,
Betti
Az utolsó 100 komment: