Levélírónkat  októberi Gearbestes, kínai webáruházas posztunk ihlette írásra. Slágvortokban előadott sztorija szerinte ékes bizonyítéka annak, hogy a Paypal sem véd meg olykor. Szerintünk emellett újabb tanulságos történet arról is, hogy az olcsóság árát gyakran a sok órás ügyintézésben, a hetekig tartó idegeskedésben vagy akár a szükséges termék hosszú ideig való nélkülözésében fizetjük meg. Persze van, akinek így is megéri, és rengetegen, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ne csak az ár alapján döntsenek, ahogy az is igaz, hogy hazai boltokban vásárlós sztorikat sem nagyítóval kell keresni a Homáron. Ezzel együtt is kínai webáruházaknál mindig legyünk tisztában a lutrifaktorral. 

Hali!

Történetem azoknak, akik a Gearbest megbízhatósága és a PayPal nyújtotta mellett kardoskodnak a poszt alatt. Lényeg: a paypal sem véd meg olykor.

1. Rendelek menetrögzítőt (dashcam), olyat, amit már 6 évig használtam, de megadta magát (24 USD).
2. Spanyolországból megjön a termék egy rossz minőségű klónja: rosszabb lencse, használhatatlan látószög, kisebb kijelző, gagyi felbontás a képpontok azonos számától függetlenül.
3. Jelzem "Cora"-nak, hogy amit küldtek az véletlenül sem az, ami a képeken és a specifikációban szerepel, szóval visszacsinálnám az üzletet. Küldöm az összehasonlító képet a termékéről, meg a hirdetéséből, plusz a különbséget a megfelelő kép és az övé között.
4. Válasz: megkapták a levelet, de tényleg rossz? Mert akkor megvizsgáltatják a technikai csapatukkal.
5. Igen, tényleg, küldtem képet is.

Itt kell lenned, hogy elhidd, de ha itt vagy, elhiszed. Simán. Mert neked is megvolt, ezerszer. Átlagos ügyintézős nap itthon.

T. Homár,

Egy kis szösszenet, a mai napomról. Lennének unalmas fényképek és emailek, de minek ezzel még hosszabbá tenni a mai napi teljesítményem. Álljon itt a nyers szöveg.  

Egy nap, öt ügy Magyarorszàgon. 

1. Elpazarolt idő: 1 óra 35 perc
Felkeltem. Ma csomó dolgot fogok elintézni. Vettem új műszaki eszközt a napokban, gondoltam lecsekkolom a kétbetűs bank & biztosítomnál, milyen csomagban vagyok. Telefonos ügyfélszolgàlat közölte menjek a bank&biztosító irodàba ott segítenek. Odamegyek. Sorszám megvan, vàrakozàs, sorra kerülés. Hölgy sóhajt. Ôk ezzel nem tudnak itt foglalkozni, hív majd telefonon egy üzletkötô. Azóta is hív. Jaj, ez mindenkivel előfordul. 

2. Elpazarolt idő: 50 perc
Ha màr a két&betûs bank & biztosítomnàl vagyok, írtak pár napja, h a bank csökkenti a hitelkàrtya visszatérítési szàzalékom. Kàr, de legyen elintézve. Szomorúan konstatàlom, fele lesz az eredetihez képest, egyoldalùlag módosíthatnak. Oké. Az ügyintézô felajànlja h kössek hitelkeretet egy màsik szàmlàmra is. Erre mondja a feleségem durcàsan, h ne kössem meg. Erre elmosolyodik az ügyintézô: “Gézukàm... ezzel nekem segítenél...” - kacsint. A feleségem mondja h Géza ne. Erre az ügyintézô: “Jól van Gézu, visszajössz egyedül, megkötjük, ha a kis durcis feleséged nem lesz itt...” nevet. Mi döbbenten ülünk, félmosollyal csitítom a feleségem. Nem kötöttük meg, eljöttünk. A fiókvezető jóbarátom. Kényes ügy. Csendesen sétálunk haza. Valamiért nem kaptam ebédet otthon aznap. 

3. Elpazarolt idő: 40 perc + 5 perc 
Napok óta akadozik a tv, net. Már jeleztem a “T”isztelt szolgáltatónak. Felhívtam. Beszèltem egy robottal. Vicces, robotok már ott is, nem is kell a 400 óra túlóra a robotok elveszik a munkánk. Várok. Kapcsolnak. Eredmény: új panaszt nem adhatok be, amíg nyitott a státusza az előzőnek.

Nem baj, van még 4G-m és nekik 72 órájuk javítgatni. Azért utána 10 percet szórakoztam a robottal, hogy mit reagálna arra, hogy "Faszállító kisiparos Bugyiban". Erre csak annyit kérdezett: "Géza. Visszahívást kér?" Ezt a 5 percet kivonom a végén mert ez csak saját szórakoztatásomra használtam fel. A végén a robot azért megköszönte, hogy hozzájárulok a tanításához. Szerencsétlen fejem, mit tettem az AI mindnyájunkat megöl. 

4. Elpazarolt idő: 2 óra 15 perc
Mivel a 2 hónapja rendelt kocsim nem érkezett meg időben, vonattal megyek külföldre pár napra. Elvira drága segített a jegyemet online megvenni: fizetés, email, siker. Ezzel tuti minden simán megy egy ilyen nap után. Jegy nyomtatás? Link az emailben. Katt. Kiválaszt a legközelebbi automata, Újpest-Rákospalota. Busz, gyaloglás, dugó. Odaérek. Beírom a kódot. Nem nyomtatható a jegy csak a listában szereplő állomásokon. Busz, séta, 1 óra múlva jegy a kezembe. Panaszlevèl a Mávnak. Válasz: azért nem mutatta a weblap h melyik automatánál lehet csak nemzetközi jegyet nyomtatni mert biztosan blokkolom a felugró ablakokat. Pedig én nem is. Csak egy ócska ios eszközt (szifon) használok, amiből 1 milliárd van a világban.

Sajnos a cég szerint nem lehet megoldani h ne egy felugróablak mutassa a jegyautomaták listáját. Érthető. Az butaság lenne link helyett emailben rögtön azt a nyolc helyszínt kiküldeni, ahol ma Magyarországon nemzetközi jegy nyomtatható. Ügyfélszolgálat sajnálkozik, de roppant megértő. 

5. Elpazarolt idő: 1 óra 10 perc
Sebaj, alig ment el eddig a szabadnapom fele. Ha nincs meg a kocsim megnézem tényleg ér-e ennyit az ára. Járműértékelés az egyik nagy “netes-rizikós” alkuszoldalon. Minden kitölt, kocsi adatai pontosak, fizetés 1930 Ft a hárombetűs bank oldalán. Sikeres. Végre valami megy ma. Email is megjön a nemzetközi ”európai-adó” értékelőcégtől. PDF megnyitás: méret 0 kbyte. Hiba. Sebaj. Van telefonszáma a magyar kft.-nek. Hívom, kicseng. Semmi. Van oldaluk, azon hat másik telefonszámmal. Hívom mindet, kicseng, senki nem veszi fel egyiket sem. Emailre nincs reakció. Pedig jól indult ez a nap is, hát értékelésem sem lett.

Email a rizikós oldalnak az alkusz sajnálkozik és telefonon közlik ez elő szokott fordulni. Pár nap és valami történhet.  Érthető mitől rizikós ez az oldal rögtön.

Elpazarolt idő: 6 óra 30 perc + 10 perc illemgyakorlat a AI robotnak 
Elveszett pénz: 1930 Ft 

Nos... vacsorát talán kapok, sikerült a feleségemnek elmagyaráznom h nincs köztem és a bankos Gizi közt semmi, amúgy is rusnya, te pedig az én virágszál feleségem. A biztosításom maradt a régi, nem vettem fel újabb hitelkeretet Giniznél, ma nem netezünk és tvzünk hisz van erre 72 órája a “T”isztelt szolgáltatónak, de lett vonatjegyem, igaz az egész várost bejártam miatta, de miez ha nem egy ingyen országimázs túra, azt meg minek megtudni mennyit érne a kocsim, hiszen úgysem jött meg időben. 

Most jól átölelem a virágszál feleségem és aztán éjszaka keresek az ágyból a 4G-n egy mosogatói melót Ausztriában.

Üdv, Géza 

A BKK-automaták megjelenése Budapesten igazi minőségi ugrást jelentett a lakosságnak. Vége lett a hó eleji lehangoló sorbanállásoknak, nem kellett többet a szürke aluljárókba és más csomópontokba vándorolni egy-egy köteg jegyért, sem nyitva tartó újságos bódékra vadászni, az ember egyszer csak simán megvehette a család bérleteit az esti kutyasétáltatás mellékhozadékaként. Csodás idők köszöntöttek ránk! Persze azért ebbe is sikerült egy magyaros csavart beletenni (biztos, hogy meg ne bolonduljunk a hirtelen ránk szakadt jóságtól) azzal, hogy ha az automatából kijövő jegy, bérlet valami miatt hibás, akkor egy irtó hosszú,  aránytalannak tűnő procedúra következik.  A nap kérdéseit már Tamástól idézem: "Miért éri meg a BKK-nak egy, az automata által rosszul nyomtatott jegy miatt hosszú (6 hetes) kivizsgálást indítani. Ezzel embereket foglalkoztatni (költség) és a végén visszautalni a pénzemet (ez is költség)?" 

Tisztelt Szerkesztőség!

Tudom, hogy már sokat írtak a BKK-s jegyautomatákkal és az ügyfélszolgálattal kapcsolatosan, de ha ez az eset nem velem történik meg, akkor nem hiszem el, hogy manapság van ilyen.

Szóval az eset úgy kezdődött, hogy tegnap reggel vettem egy ún. 5/30-as jegyet egy BKV jegyautomatából. Ennek az a lényege, hogy 30 napon belül öt napon utazhatok vele. Jegyet megkaptam a géptől és mentem a dolgomra.

Otthon vettem észre, – amikor elkezdtem kitölteni mely napokon akarom használni – hogy csak 4 nap van a jegyen, az ötödik napot a tetejénél meg levágta a gép. Semmi baj, előfordul ilyen (sajnos ami elromolhat, az el is romlik). Még este felhívtam a BKK ügyfélszolgálatot, ahol egy nagyon kedves hölgy elmondta, hogy be kell mennem egy ügyfélközpontba, és amennyiben a jegy típusa felismerhető (olvasható a QR kód), akkor simán kicserélik, ellenkező esetben jegyzőkönyvet vesznek fel. Tök korrekt!

Ma reggel útközben bementem a Móriczon lévő ügyfélközpontba, hogy kicseréljem a jegyet, és hát itt jött a hidegzuhany. Mint megtudtam ők hibás jegyet soha sem cserélnek, csak jegyzőkönyvet vesznek fel az esetről, ami alapján kivizsgálják az ügyet és ha jogos a panaszom visszaadják a pénzt. Köszönöm, – mondtam nekik – de én nem a pénzt akarom, hanem utazni szeretnék és rossz jegyet dobott a gép. Nem számít, elismerik, hogy rossz a jegy, de akkor sem cserélik ki. Jegyzőkönyvet vesznek fel, ami alapján kivizsgálják a panaszomat. Én meg ha a kivizsgálás ideje alatt utazni akarok vegyek másik jegyet.

András nem egy bonyolult dologra vágyott, csak tévére és internetre az utca túlsó oldalára költözés után is. Jelentkezett is a Telekomnál. Aztán amikor a tesze-tosza ügyintézés, a hibás adatbázis és az éves rendes árokásó időszak lezárulásának gonosz triója együttesen kezdte fenyegetni a fűtés bedurrantós, tévé elé kucorodós idilli téli estéket, a tettek mezejére lépett, és egyszerűen meghekkelte a rendszert. Ami nem szép, de a rendszer hibáira elég szépen felhívja a figyelmet.

Sziasztok,

a történetem a következő,  idén szeptember elején kezdődött és a mai levéllel, amit mellékelek csúcsosodott ki.

A régi házunkból új házba költöztünk, ezért kértem a szolgáltatásaim költöztetését. Az első meglepetés akkor ért, amikor közölte az ügyintéző, hogy az új címünkön nem tudnak szolgáltatni. 

Ez leginkább azért volt meglepő, mert az utca egyik oldaláról, a 3-as számból kb. 30 méterrel odébb a másik oldalra a 6-os szám alá költöztünk. A terület beépült 17 éves parcellázás és az összes szomszédnak van mindenféle telekomos szolgáltatása. Ezt el is mondtam az ügyintézőnek, aki arra jutott, hogy továbbítja az illetékes kollégáknak kivizsgálásra.

Ezt követően beszéltem a cég helyi szerelőjével aki megerősített abban, hogy márpedig a telekhatáron van a Telekom vezetéke és hozzájárult ahhoz, hogy megadjam az ő telefonszámát amennyiben a műszaki kollégák megakadnának. 

Manapság már szinte senki sem veszi fel a Minta Jánosné nevet csak azért, mert beházasodik a Minta családba, és a Mintáné Séma Mária verzió is visszaszorulóban van, ami már csak praktikus okokból is nagyon helyes az alábbi okmányirodai és  postai közös bénázással összehozott sztori alapján.

Kedves Tékozló Homár,

szeretném megosztani a történetem, remélem lehet belőle tanulni. A nevem legyen csak Lné.

Idén augusztus 1-jén férjhez mentem egy vas megyei településen, csak kis, polgári esküvő volt. Még aznap bementem az ottani okmányirodába (Celldömölk), hogy új iratokat csináltassak az új, férjes nevemmel. Az csak egy dolog, hogy milyen arrogáns, nemtörődöm módon kezeltek az ügyintézők (tisztelet a kivételnek, aki a lakcímigazolómat csinálta, pikk-pakk, teljesen normális volt, előtte ő is végighallgatta miket csinált velem a másik két kolléganője).

Külföldön dolgozunk a párommal, és még aznap visszaindultunk, igazából csak az esküvő miatt ugrottunk haza pár napra. Így a személyi leadása, és az új megvárása (8 nap), nem volt opció számunkra. Maguktól nem ajánlották fel azt a lehetőséget, hogy csináltassak útlevelet (így addig nálam maradhat a személyi, és elutazhatok az országból), nekünk jutott eszünkbe. Nagy nehezen felvették az adatokat, csináltak egy díjnyertes fotót, amit meg sem mutattak. Kézbesítési címnek az egyik barátnőm (aki az egyik tanú volt) címét adtam meg (Veresegyház), nála hagytam postai meghatalmazást (Ez is egy külön kis történet: A postán 3-an néztek a meghatalmazásra, mint borjú az új kapura. Ugyanis az útlevél már az új, férjes nevemre jön, viszont így a meghatalmazáson még nem tudok feltüntetni személyi okmány számot, mert a személyim még a régi, leánykori nevemre szól, az útlevél meg az új nevemmel meg majd abban a levélben lesz, amire szól a meghatalmazás. Végül nagy nehezen leigazolták a személyemet, amivel érvényessé vált a meghatalmazás. Legalábbis remélem!) Azt hittem ezzel vége a nehezének.

"Az állampolgároknak az államról alkotott képét, véleményét alapvetően meghatározza az, amikor ügyeik intézése során kapcsolatba kerülnek az állammal, és ezáltal képet alkotnak annak működéséről, társadalmi kapcsolatairól." - így kezdődik a kormányablak credoja, amire egy örömteli Minden szavaddal, tesó! felkiáltáson kívül épeszű ember mást nem mond. A feketeöves negatívjánosok meg a sokat látott kelet-európaiak azért magukban szkeptikusan hozzádünnyögik az örök bölcsességet: elmélet és a gyakorlat között nincs különbség - legalább is elméletben. És milyen igazuk van. Íme egy XXI. századi ügyfél elképesztő kalandjai az "egységes, világos koncentrált és professzionális közigazgatás" templomaiban.   

Kedves Homárosok!

Sokszor olvasni, hogy a hivatalok packáznak a gyanútlan ügyféllel, ez már szinte megszokott és meg sem botránkozunk talán, már ha ilyet hallunk, addig, amíg saját bőrünkön is nem tapasztaljuk, hogy hogy is megy ez. Az én esetem sem kirívó talán, apróság, de nagyon bosszantó.

Szerettem volna bejegyeztetni ideiglenes lakcímet – tartózkodási helyet – iskolába járok, és ez kell a diákigazolványhoz.

Kálváriám ott kezdődött, hogy hiába mentem a kormányablakokba, okmányirodákba sehol sem tudtak nyomtatványt adni ehhez, azt mondták próbálkozzak több helyen, valahol csak lesz. Állítólag hiánycikk. Én egy kisvárosban élek, szerencsére több helyen is próbálkozhattam, de végül Budapesten sikerült egyre szert tenni. Kitöltöttem és elbumliztam aláíratni a majdani szállásadómmal. Azt gondoltam végre minden sínen van. De nem.

Greyhound kálváriája kihozta belőle az állatot, levelét mintha Al Swearengen fortyantotta volna fel magából egy különösen rossz napján, így aztán irományát - bár teljesen érthetőnek minősítettük a benne feszülő indulatot - csak néhol kisípolva tudjuk a nagyvilág elé tárni. Ez ugyan némi stílusvesztést jelent, de cserébe nem kell egy kis sarokba eldugnunk a valóban elképesztő sztorit. Akit érdekel az eredeti, úgyis megtalálja.

Sziasztok! "Naiv ügyfél vs bürokrácia" témában egy kis szösszenet egy több, mint fél éve húzódó ingatlan-adásvételről, még nincs vége...

Kurvára nem érdekel, hány ember veszti el a “munkáját” (azaz az érdemi munkavégzés nélkül szerzett jövedelmét) de a papíralapú bürokráciát el kell pusztítani a [...] a [...] postával együtt. 

2017. január: adnánk el egy lakást. Eddig ki volt adva, a bérlő veszi meg, sima ügy mindenféle bonyodalmak nélkül - gondoljuk mindannyian. Naivitás lvl végtelen…

2017. február: kiderül, hogy sok évvel ezelőtti közösköltség-tartozás (120 000 Ft) miatt végrehajtási jogot jegyeztek be rá. Ez a mi sarunk volt, de már rég kifizettük, csak a végrehajtó valamiért [...] elintézni az adminisztrációt, és ez most derült ki. 

Telefon a végrehajtónak: hopp, tényleg, de ez nem az ő hibájuk, mert a végrehajtást kérő (a közös képviselet) nem szólt nekik, hogy kifizettük, érdeklődjünk nála.

Robi talált Budán egy parkolási senki földjét, és úgy gondolta, akkor az az övé lesz, amikor arra jár. Persze jól megbüntették, ő meg úgy döntött, tovább teszteli a rendszert. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Kedves Homár,

parkolásos sztori rég volt már, és akkor miért ne legyen az enyém, ugye.

Szóval nemrég a 12. kerületben, az Apor Vilmos tér közelében találtam egy jó kis parkolóhelyet, ami a szándék szerint valószínűleg a fizetős övezet része lenne, de a kirakott táblák szerint egyértelműen nem az. A GoogleMaps mellékelt képén a bűntett helyszíne látható: Szendi utca eleje, egyirányú felfelé, baloldalt ott latható, ahogy felfestve végződik az a parkolóhely, ahol elkövetőileg tartózkodtam, majd egyértelműen UTÁNA, feljebb az utcában a fizetős zóna kezdetét jelző tábla jobb szélen.

Elszánt olvasónk fogai közé szorította jogosítványát, és idejét, idegrendszerét nem kímélve bevetette magát az államigazgatás dzsungelébe, hogy mindenre elszánt bozótharcosként elhozza nekünk a választ a címbeli kérdésre. Mielőtt elolvasnád a sztorit, bökj rá a szerinted helyes válaszra!

Kedves Hilda, kedves olvasók!

Szeretném megosztani veletek a jogosítványom meghosszabbítása körüli tortúrát annak érdekében, hogy másnak ne kelljen ezt végigszenvednie. Megpróbálom röviden összefoglalni az esetemet.

Jogosítványom orvosi alkalmasságija idén júliusban jár le (az okmány érvényességi ideje idén decemberben).

Ezért felkerestem a háziorvosomat az alkalmassági vizsgálat miatt, ahol azonban az asszisztensnél tovább nem jutottam, ő jött ki ugyanis a kitöltendő papírral. Ekkor szembesültem azzal a problémával, amiről az asszisztens tájékoztatott: ezen a papíron mindenképpen fel kell tüntetni a jogosítvány mellett egy másik fényképes igazolvány számát. Én ezt nem értettem, hiszen amióta jogosítványom van, nincs személyim, se útlevelem, hiszen mindenhez megfelelő a jogosítvány, amihez a személyi igazolvány alkalmas. A rendőrnek elég, szavazni is tudok és még külföldre is utazhatok vele Schengenen belül. Az asszisztenst nem hatotta meg az érvelésem, azt tanácsolta, menjek és csináltassak személyi igazolványt, különben nem foglalkoznak velem. Azt is felhozta a második okmány mellett érvnek, hogy nekem igazolnom kell azt, hogy az a jogosítvány az enyém. Ezen a ponton láttam be, hogy ezt itt és most el kell engednem, mert van az a szint, amin nem érdemes vitázni.

Betti beleesett egy az utcán kikötött, de majd egy éven keresztül nem mozdított bicajba. Először csak szemezett vele, később szerelmes levelet tűzött rá, hátha eladja a gazdája, végül aztán, amikor semmi reakció nem jött rá jó ideje, megpróbálta a hivatalos úton megszerezni. Jó ötletnek tűnt. Eléggé valószínű, hogy ha Betti egy szót sem szól, a bringa még most is az utcán hervadozik. Így viszont, hogy jelezte, az önkormányzat Rendészeti Igazgatósága foganatosításba kezdett, aminek eredményeképpen Bettinek egy ordas nagy coki jutott, mert - ha jól értjük, mivel fizikailag nem ő vitte be a kerékpárt - innentől kezdve "nem tekinthető találónak".

Kedves Homár!

Alább csatolom levelezésemet, amelyet VII. kerület hivatali ügyintézőivel folytattam egy magára hagyott kerékpár örökbefogadásának céljából. Talán mondanom sem kell, hogy ennek sem lett happy end a vége:(

Már közel egy éve jártam el egy bringaparkolóban lelakatolt, elhagyatott kerékpár mellett, mikor végre meguntam az ácsingózást, és a törvényes utat választva e-mailben megkerestem a közterület felügyeletét ellátó szervet kérésemmel. Fényképekkel alátámasztva szívhez szóló sorokat fogalmaztam a kerékpár állapotáról, és hogy szívesen örökbe fogadnám, ha van rá bármilyen mód.