Az alábbi sztori alapján nehéz másra gondolni, mint, amit olvasónk ír: "Öltönyös, határozott megjelenésű, reptéri alkalmazottnak tűnő ember, /.../ komolynak tűnő adminisztratív bullshittel próbálja beparáztatni a kevésbé tapasztalt utazókat." Vajon mennyire van ez rendjén?

Kedves Homár,

A munkám okán viszonylag gyakran utazom repülővel, így volt alkalmam megszokni a ferihegyi váróteremben utasokat vegzáló üzletkötőket. Legalábbis azt hittem, a Wizz Air egyik hiénájának ugyanis sikerült kimaxolnia nálam a témát. Az affér még augusztusban történt, és nem is komoly (inkább csak elgondolkodtató) eset, így csak most jutott eszembe, hogy elküldjem nektek is.

Kollégákkal utaztam együtt a nyár végén, hajnalban már a reptéren voltunk. Ahogy átértünk a biztonsági ellenőrzésen, a nagy járatinformációs kijelzőhöz baktattunk, hogy megnézzük, mikor-melyik kaputól indul a gépünk. Akkor lépett oda hozzánk egy öltönyös arc (névtábla vagy azonosító nélkül), jó reggelt kívánt, majd megkérdezte, hogy van-e nálunk lakcímkártya (!).

Miután a salesman-hordától a megszokott első kérdés az "Önök magyarok?" vagy a "Beszélnek-e magyarul?" szokott lenni, kicsit meglepődtünk, és mondtuk neki, hogy nincs, miért kérdezi? "Ajjaj, az baj!" - válaszolta aggódó arckifejezéssel. "Ha nincs lakcímkártyájuk, nem repülhetnek el!" - folytatta. Ezen még inkább meglepődtünk, aminek az eredménye a lenti beszélgetés lett (nem szó szerinti idézés, de kb. ilyesmi mederben folyt):

- Mégis miről beszél? Hogyhogy nem lehet akkor elrepülni?
- Hát ez a szabály, kell az irat a felszálláshoz!
- Kell irat valóban, de nem elég a személyi? Annak a számával foglaltunk online, és azt használtuk a poggyászfeladásnál is.
- De az már nem elég, szükséges a lakcímkártya is.
- Ugyan mondja már meg, melyik légitársaság vagy jogszabály kér lakcímkártyát az utastól?
- Kérem, jöjjenek velem adategyeztetésre!
- Miért? Kicsoda maga?
- Jöjjenek velem!"- mondta ismét, majd elindult egy pult felé - amin történesen a Wizz Air logója ékeskedett, és a hitelkártyájukat reklámozták a tetején.

Kb. itt esett le, hogy az ürge Wizz Air-es reklámtalpas lehetett, és valószínűleg hitelkártyaigénylésbe akart beugratni minket, szóval elküldtük a francba, majd elindultunk a beszállókapuk felé. Nem ellenkezett.

Nem vagyok különösebben mérges, mivel nem ért semmilyen kár, de azért elgondolkodtatott, hogy vajon hány embert ugrathattak már be így? Öltönyös, határozott megjelenésű, reptéri alkalmazottnak tűnő ember, aki komolynak tűnő adminisztratív bullshittel próbálja beparáztatni a kevésbé tapasztalt utazókat - még minket is sikerült meglepnie pár pillanatra, holott mint írtam, viszonylag gyakran megfordulunk a reptéren. Gondolom a naiv, ritkán, vagy még korábban egyáltalán nem repült utasok, esetleg idősebb emberek esetén simán működhet is ez a rászedés.

Gondolkoztam rajta, hogy jelezzem-e ezt valamiképp a reptéri üzemeltetésnek (hah!), vagy neadjisten a Wizz Airnek (HAHAHA!), de úgy vélem, felesleges, úgyis leszarnák a dolgot. A tanulság mindenesetre adott: ha nem rendőr, beazonosítható reptéri alkalmazott, vagy ismerős szólít le a beszállókapuk váróterénél, nyugodtan szarjuk le az illetőt.

(Hozzáteszem, számomra érthetetlen, hogy a reptér miért engedi ezeket az idegesítően rámenős ügynököket a csak utasforgalomnak nyitott területen grasszálni, dehát a taxishiénákkal sem tudnak mit kezdeni, szóval a kérdés inkább csak költői. Mindenesetre a Wizz emberei ezek alapján még a volt reptéri Citis üzletkötőknél is idegesítőbbek, simán eszembe juttatták az Airplane kapcsolódó örökbecsű jelenetét.)

Köszi, hogy elolvastátok!

JB